Ebben a Tiziano Sclavi klasszikus képregényéből készült történetben Dylan Dog, a visszavonult paranormális nyomozó kénytelen újra vámpírokkal, farkasemberekkel és zombikkal szóba állni, hogy meglelje a Belial szívének nevezett okkult ereklyét, mely, ha rossz kezekbe kerül, bizony a világunk végét is jelentheti! 

A helyszín New Orleans, hiszen mi is lehetne jobb búvóhely a nem evilági lényeknek, mint egy sötét, babonában és misztikumban tobzódó városka. Itt él és dolgozik Dylan Dog, aki hivatását tekintve egy kis szürke (szerelmi ügyekre és biztosítási csalásokra szakosodott) magánnyomozó, ám nem volt ez mindig így! Szerelme halála előtt a szörnyek felügyelőjeként dolgozott, és ő büntette meg őket, ha szabályt hágtak át.

Hősünk egy szemrevaló lány meggyilkolt apja után végez nyomozást, mire kinyírják majdnem-partnerét, de semmi gáz, mert Marcus zombiként tér vissza! Dylan előbb felkeresi régi haverját, Gabrielt (aki leghíresebb vérfarkas klán feje), ugyanis a feltételezett gyilkos nem más, mint a lánya. Nem sokkal később viszont valaki a lányt szintén elteszi valaki láb alól – és rejtélyek csak fokozódnak! Közben összefut Vargas-szal, az embereknek vámpírvért, mint drogot áruló újgazdag vérszívóval, beugrik egy élőhalott diszkontáruházba Marcus-nak új kézért és hasonló nonszensz esetek tömkelege. 800 éves vámpírhaverja aztán felvilágosítja, hogy amit keres, az Beliah szíve, és bizony nagyon csúnya dolgokat lehet vele tenni, példának okáért egy régóta szunnyadó démont a világra idézni. A nyomok szépen lassan kezdenek összeállni, de nem mindenki az, aminek mutatja magát…

Senki ne számítson vérben gazdag félelem-orgiára, filmünk inkább egy misztikus vonalon mozgó, morbid, fekete humorral és horrorisztikus karakterekkel megfűszerezett krimis jellegű alkotás. Kicsit Sherlock Holmes, kicsit Hellboy, némi Van Helsing, de leginkább ezen művek keveréke.  Hiába, Tiziano Sclavi mester másik filmre vitt alkotása, a Dellamorte Dellamour sem volt egy egyszerű eset, már ami bekategorizálást illeti, viszont annál inkább egy hibátlanabb, időtálló alkotás.

Maga a film hangulata engem eléggé megfogott; képi világa és a vágások is teljesen klasszak, szóval az atmoszféra-teremtésből tőlem jelest kap. Két főszereplőnk, a bogárhátúval rohangászó, baromi laza és sármos Dylan, valamint majdnem-társa, a kissé esetlen, zombivá váló Marcus karakterei szintén baromi jól el lettek találva. Egyedül talán a szörnyeket hiányoltam, azok szerepelhettek volna többször, és egy kis update is fért volna a fizikális megjelenésükre, de amúgy teljesen korrekt a film. (Mondom ezt annak tudatában, hogy még nem volt szerencsém az eredeti képregény-változatot olvasni, pedig néhány szám már magyarul is elérhető.)

Értékelés: 8/10

eyescream