Mivel pont a mai napon, augusztus 26.-án mutatják be a nagyközönségnek eme mozi remakét Amerikában – az író-producer Guillermo del Toroval, Katie Holmes és Guy Pearce főszereplésével -, így ideje górcső alá venni az eredetit is, ha másért nem, legalább azért, hogy szembesüljünk azzal, mennyire túl tudunk értékelni olyan filmeket, amiket még gyerekként láttunk.

Sally (a Félszeműből ismert Kim Darby) és férje, Alex (Jim Hutton, a kölyökképű színész és nem Freddie Mercury élettársa :)) beköltözik a nő családi házába, melyet az ősők halála után örökölnek meg. Sally roppant mód felvillanyozott, tervezgeti a szobák kialakítását, bútorok elhelyezését, és egyik ilyen szentimentális pillanatában rábukkan egy, a szuterénben kialakított kis zugra, amelyben egy szép kandalló is helyet kapott. Igen ám, de a kályhát befalazták! A házban dolgozó öreg ezermester elmondja Sallynek, hogy azt még nagymamája kérésére falazták be cirka 20 évvel ezelőtt, és nincs odabent semmi, csupán bazi nagy mélység. Természetesen az elmondottak nem elégítik ki a kíváncsi háziasszonyt, így mint anno Pandora a kis szelencét, Sally is kinyitja a befalazott kandallót, ami mögött véletlenül sem Poe macskája, hanem valami sokkal rosszabb található. Konkrétan három gonosz manó, akik csak a nőt akarják.

Mindenidők egyik legismertebb és legijesztőbb tévés horroraként tartják számon, maga del Toro is úgy nyilatkozott, hogy ez a mozi a legrémisztőbb mind közül, amit valaha tv-ben látott. Általában dicsérő szavakkal minősítik John Newland rendező munkáját, de mindegyik pozitív hang megjegyzi, hogy „gyerekként mikor láttam”! És ez a nagy baj vele!
Pedig nem indul rosszul. Kellemes hangulat, fény-árnyék játék, a lények hangjai a Black Christmas őrültjének hadoválását jutatta eszembe, ennek megfelelően igen hatásos légkört teremtve. Ez egészen az ominózus leprechaunok felbukkanásáig ki is tartott! Viszont amint megpillantottam őket, teljesen kizökkentem a hangulatból. Mai szemmel nézve, nem, hogy anakronisztikus, hanem inkább muris, főleg a színészek játéka a megnövelt díszletek között. Mintha a Hahó Öcsit nézném! Ez az avíttság sajnos mindenütt jelen van! A beállítások, a fényképezés, a színészek instruálása, a vágás és hadd ne folytassam. Alig 70 perc a játékidő és mégis tudtam unatkozni.

Ha van horror, amire ráfér a remakelés, akkor ez az! Igen, gyerekként szinte minden hatással van ránk! Igen! Kiskölyökként én magam is elhittem, hogy van hal, ami csak embereket zabál, és tudtam, hogy ha felmegyek az űrbe, a pofámat elönti a nyáltenger! 1973-ban ez a mozi hatásos volt, pláne tévéfilmként, de azóta eltelt majd 40 év, én magam is kezdek felnőni, és így ebből az alkotásból legfeljebb a zenére fogok emlékezni! De várjunk csak?! Nem, arra sem…

Értékelés: 4/10

Miskei

Két megjegyzés: Sajnos a remake magyar premierjéről még nem tudni, viszont amint lehet, természetesen arról is írunk majd!