Tommy Wirkola egy röpke hollywoodi kitérő után (Boszorkányvadászok című, szintén megtekintésre érdemes mozi) visszatért a fagyos Norvégiába, hogy elkészítse a második világháborúban elesett, de egy átok folytán a hó alól feléledő náci zombik újabb rémséges kalandjait! Örömmel jelenthetem, hogy a folytatás nem hogy nem lett gyengébb, hanem a szabadjára engedett, agyament ötleteknek hála egyenesen megduplázza (triplázza?) a brutálisan vicces és vértől tocsogós jelenetek számát, mindezt úgy, hogy az összkép is sokkal vagányabbra sikerült, mint az inkább slasher-központú elődje!

Második részünk pontosan ott veszi fel a szálat, ahol az első abbamaradt, vagyis: Martin visszaadja az utolsó aranyat is Herzog parancsnoknak, de a náci zombik csak nem akarják elereszteni őt. Fél kézzel manőverezve (másikat ugye harapás miatt lecsonkolta) végül lerázza az élőhalottakat – amikor megszólal a rádióban Günther – Ding Dong Song (You touch my trallala) című örökbecsű szerzeménye, hát én majd befostam!! – és már azt hihetnénk, simán megússza, amikor a kimerültségtől egy szakadékba zuhan.

Mikor másnap egy kórházban ébred, nem várt szörnyűség fogadja: a roncsban talált kezet operálják vissza, ami eredetileg Herzog parancsnokhoz tartozott. Gonosz karja két gyilkosságot rögvest el is követ, majd a rendőrök az egész zombi-históriára legyintve egy intézetbe vágják. Onnan egy kissrác kiszabadítja (akit hálából kivág az ablakon) és megszökik, de előtte még felveszi a kapcsolatot egy Zombi Osztag nevű csoportosulással, amit a kiskölyök mobilján talál.

Egy második világháborús múzeumban aztán a meleg alkalmazottal elmagyarázza, hogy mielőtt Herzog parancsnok és hadserege megmurdelt volna, Talvik városának megszállását és lakóinak teljes likvidálását kapta parancsba, és most, hogy feltámadtak nagyon valószínű, hogy folytatni akarják a projektet. Közben az amerikai kockákból álló Zombi Osztag fejszékkel és ásókkal felfegyverkezett (nem túl bizalomgerjesztő) tagjai is megjelennek a színen, és miután Martin náci karjával feléleszti az egyik elpatkolt turistát, máris jön az ötlet, hogy miért nem teszi ugyanezt Herzog ruszki ellenségeivel.

Martin és Daniel (fő-kocka) tehát elmennek Stavarin parancsnok és elesett seregének feltételezett sírhelyére, és re-animálják őket. Többiek addig egy mocsár felé próbálják terelni az immáron lopott tankkal közlekedő (és egyre gyarapodó) náci sereget, több-kevesebb sikerrel. A fináléban aztán egy fergeteges – vérben és belekben roppant gazdag – csata során egymásnak esik a náci és vörös hadsereg, amit csak Talvik városka családi házainak idilli hangulata tesz még felejthetetlenebbé…

Ha a történet ismertetéséből még nem esett volna le, hogy miért is vagányabb ~ merészebb ~ tökösebb ez a film, mint az első (azért szintén elég beteg és elborult) rész, annak a továbbiakban még részletesebben próbálom meg vázolni. Egyrészt Tommy Wirkola és filmes csapata (szó szerint is) sokkal nagyobb teret engedett Herzog parancsnok és az ő élőhalott katonáinak: ezúttal nem csak hóban és fagyban, egy nagyjából behatárolt területen (kvázi a hegyek között) mozognak, néhány sete-suta (értsd: esélytelen) fiatalra vadászva. A tét ennél sokkal nagyobb: most egy komplett, 800 fős városka elpusztítására törnek (egymást érik a mészárlások), és ehhez szinte minden eszköz megengedett (megölt egyedek feltámasztása, tank ellopása stb.), ráadásul egyáltalán nem is leplezik ezt (akcióik kivétel nélkül nappal játszódnak).

Ellenségük sem csak az előző rész egyik éppen-hogy-túlélője, valamint a nevetséges Zombi Osztag, hanem maga a nagybetűs Orosz Hadsereg; és akkor még nem is beszéltünk Martin, ellenségtől kölcsönzött, szinte már mágikus tulajdonságokkal bíró fegyveréről, a halottakat feltámasztani képes karjáról (a la Evil Dead). Ezenkívül, egy sor elcseszett karakter teszi még mulatságosabbá az összképet: lépten-nyomon Star Wars-utalásokkal dobálózó kockák, az eleve frusztrált, meleg srác, valamint az eset után nyomozó, kifejezetten ostoba rendőrök.

Vérben és humoros kivégzésekben gazdag cselekmény – megtudhatjuk például, hogy kitépett belekkel milyen klasszul lehet benzint szívni – egyáltalán nem mondható politikailag korrektnek, hiszen kivétel nélkül kisbabák, öregek, valamint testi fogyatékosok is ugyanolyan brutális módon megmurdelnek, mint egészséges, felnőtt társaik. És, ha ez még mind nem lenne elég, akkor ott a mindenféle tabut eloszlató, film végi nekrofil szexjelenet, haha! Ezek tükrében tehát bizton állíthatom, hogy bőven ott lesz az év végi listámon, ráadásul dobogós helyen!

Értékelés: 8,5/10

eyescream