Csengőszó, csengőszó / Cseng és bong az út / Kis szánunkkal Csengő csikó oly’ vidáman fut… Bumm-sákálákáláká-bumm-sákálákk, gyerünk, emberek, most mindenki együtt, hadd lássam a kezeket!
…Hát ez nem jött be. Mármint a felszabadult karácsonyi hangulat gerjesztése a Harrington család tagjai körében. Számukra ugyanis az idei karácsony a legkevésbé sem nevezhető vidámnak.
Bizonyára sokan egyetértenek velem abban, hogy a karácsony alapvetően csodálatos ünnep (amennyiben eltekintünk attól, amivé a 21. századi fogyasztói társadalom degradálta). Kinek a szívét ne érintené meg az összegyűlt család melege, a sok ajándék, a fagyöngy, a fenyőillat, a még több ajándék vagy a száncsengő csilingelése?
…Persze elkerülhetetlen, hogy legyenek árnyoldalak is. Kevésbé idilli képek következnek: Télapó-jelmezbe öltözött, kéménybe szorult családfő választékos káromkodása az ünnepi zsoltárok áhítatos dala közepette; félig megrágott szaloncukor és mohón behabzsolt beigli 2:1 arányú keverékével telehányt vécécsésze; összeégett fiútestvér; láncfűrész generálta „szétszórtság” a vőlegény esetében…
Míg előbbi két jelenet a legjobb családban is előfordul, utóbbi kettő csak és kizárólag Harringtonéknál. Szerencsére.
Na, erről a kurva idilli, szívmelengető históriáról forgatott egy filmet Jean-Baptist Andrea és Fabrice Canepa, ami némileg más lett, mint a Karácsony Tesz-Vesz városban. (Ami nem is film. Hanem mesekönyv.)

A kezdő képsorok címe lehetne „Útban a nagyihoz”, csak a főszereplő ezúttal nem Piroska, hanem egy átlagos amerikai család. A szülők, Frank és Laura éppen a messzi távolban éldegélő nagymamához igyekeznek családi tragacsukkal, valamint kamasz fiukkal, Richarddal, orvosnak tanuló nagylányukkal, Marionnal és annak vőlegényével, Braddel, hogy egy csöpögősen meghitt kollektív hepaj keretében együtt ünnepelhesse az egész família a Jézuska születését.
Az említett terv azonban soha nem valósul meg, hiszen a szokásos erdei utacskának ezúttal egyszerűen nem akaródzik a reumás hintaszék-patriótához vezérelni a kompániát. Rejtélyes és riasztó események sokkolják hőseinket, nevezetesen: az összes óra 19 óra 30 perckor megáll; fehér hálóinges szőkeség bukkan fel az úttest kellős közepén egy újszülött kisbabával; maga az út pedig – úgy tűnik – sosem ér véget, sosem ereszti el az utazókat, sőt mintha körbe-körbe haladnának rajta…
Az abszurd, szürreális események miatti aggodalom átcsap gyászba és halálfélelembe, ugyanis az ötfős társaság fokozatosan ritkulni kezd. Amikor csak megállnak, kinyiffan valaki, méghozzá meglehetősen borzalmas és megfoghatatlan módon.
Az életben maradtak masszív elkeseredettséggel próbálnak szabadulni a halál sötétségébe burkolózott, elátkozott erdő vészjósló ágai közül…

Igazán színvonalas misztikus thrillert készített a francia rendezőpáros. Az alapkoncepció és a megvalósítás halálosan egyszerű: az egész film egy elhagyatott – a werkfilm tanúsága szerint meglepően rövid – útszakaszon játszódik.
Az ötlet nem a legeredetibb, de ez nem csökkenti a mozi érdemeit. A halálnemek igen durvák, bár a legkeményebb részeket nem mutatja a kamera – ez is bizonyítja, hogy az alkotók a pőre brutalitás helyett a félelemkeltésre, a szereplők lelki gyötrelmeire helyezték a hangsúlyt.
A hangulat és a képi világ végig sötét, nyomasztó.
A végkifejlet megmagyaráz mindent – amíg be nem következik az utolsó képkocka duplacsavarja.
Alápingáló muzsika gyanánt egy rettenetesen hatásos dallamot hallhatunk a fontosabb jelenetekben: igazi tragikus, áhítatos templomi ének-szerűséget, mely szerintem önmagában sokat hozzátesz a pozitívumok listájához.
Színészi játék tekintetében nem vagyunk elkényeztetve, pedig a szereplőgárda elég ütős: a szülőket Ray Wise és Lin Shaye alakítja, akiknek a játékában valamelyest csalódtam. (Félreértés ne essék, nincs nagy gond velük, csak éppen semmi extrát nem mutatnak.) Lányukat, Mariont a bájos Alexandra Holden személyesíti meg, aki szintén nem az év színésznője, bár szégyent azért nem vall.
Végezetül annyit, hogy eredeti nyelven tessék nézni a filmet, mert a szinkron igen gyenge véleményem szerint.

értékelés: 9/10

Vassago