A zombik/fertőzöttek okozta apokalipszis örökzöld téma. Láttuk már kismillió filmen, olvastuk ezeregy könyvben, és játszottuk megszámlálhatatlan játék formájában. Van, ami mára klasszikussá vált és beépült a popkultúrába, és volt, ami eltűnt a szórakoztató ipar pöcegödrében. Ám hiába láttuk már ezerféleképpen, hiába gondoljuk, hogy már az utolsó bőrt is lenyúzták róla, még is rendre jelennek meg a témát feldolgozó művek, ilyen cikkünk alanya is, a PS4 exklúzív Days Gone.

Történetünk szerint a világot egy ismeretlen eredetű kórság tizedelte meg, aminek következtében az emberek nagy része, valamint az élővilág legtöbb állata is torz, vérengző szörnyeteggé változott. Deacon és legjobb barátja Piás két volt motoros banda tag, akik az apokalipszis kitörése után két évvel, az elpusztult világot járva mindent megtesznek a túlélésükért. Egy napon azonban Piás súlyosan megsérül és barátjának kell megmentenie az életét, miközben fülest kap rég halottnak hitt feleségéről.

A sztori tehát abszolút tucat cselekménynek mondható, amit már megszámlálhatatlan alkalommal láttunk. De igazából nem is ez a játék igazi mozgató rugója, hanem maga a világ és az általa kínált lehetőséget, amik együttesen bizony nagyon hangulatos játékélményt biztosítanak. A teljesen szabadon bejárható területen hatalmas erdőket, pusztákat, kisvárosokat, farmokat és még sok más egyebet lassan visszafoglaló természetet csodálva, a játék nagyon erős posztapokaliptikus hangulatot áraszt magából. A számtalan kifosztható épület, kibelezhető kocsik, feltúrható, elhagyatott táborok pedig csak fokozzák az egészet. Turkálni pedig sokat fogunk, ugyanis a játék igen választékos craft rendszerrel van megáldva, ahol a kézifegyverek (pl. szöges baseball ütő) vagy életerő csomagok, molotov koktélok mellett sok más egyéb hasznos kis holmit tudunk legyártani magunknak, az L1 gomb lenyomásával aktiválható kör alakú menüből, ezekhez pedig össze kell szednünk ezt-azt. Ám a kutakodás sem leányálom, ugyanis eközben bele bele botlunk majd a világot ellepő mutánsokba, az úgynevezett korcsokba, akik igen erős fejfájást okozhatnak nekünk. Alapvetően egy-egy korcsot legyőzni szinte gyerekjáték (kivéve ha egy táposabb változatával találjuk szembe magunkat), ám a csoportosan ránk rontó bestiák, ha nem figyelünk, hamar legyűrhetnek minket, de ez még hagyján… Ennél sokkal rosszabb eset, ha egy komplett hordával találjuk szembe magunkat, ami a játék elején egyenlő a biztos halállal.

A hordák a Days Gone egyik leghangulatosabb és leglátványosabb eleme. A száz számra özönlő, mindent maguk alá gyűrő, kapukat betörő, értünk akár tetőkre is felhömpölygő egybefüggő tömeg látványa hamar mosolyt csal minden zombi fan szájára. Az éjszaka (ilyenkor általában aktívabb, agresszívabb minden korcs, és több is mászkál a világban) kint kószáló hordát könnyű észrevenni, így az ember átgondolhatja, mit kezd velük, ám nappal behúzódnak barlangokba, bányákba, és ha az ember betéved egy ilyen fészekbe, az bizony igen kellemetlen meglepetés lehet. Eleinte nem is érdemes leállni velük harcolni, hiszen akár a teljes kezdetleges ellátmányunkat is beletolhatjuk az áradatba, azok akkor is széttépnek minket, így érdemesebb inkább motorra pattanni, és elhúzni a csíkot.

És akkor itt álljunk meg a játék legfontosabb eleménél a motorozásnál. A Days Gone keményen promózta a kétkerekűt, ami ennek megfelelően komoly hangsúlyt is kapott. Járgányunkat a játékban fellelhető különféle túlélő táborokban szerzett kreditek, és a tábor minél magasabb bizalmi szintjének elérése fejében tudjuk fejleszteni. Bizalmi szinten és kreditet a korcsoktól szerzett trófeák (amik a lények levágott füleit jelentik), valamint az élővilág (szarvasok, farkasok) levadászásával, és a tábori vezetők feladatainak elvégzésével lehet fejleszteni. ( A táborokban lehet még lőszert és fegyvereket is venni, amik 1-5-ig szintekkel vannak ellátva, illetve innen érhetők még el a széfek, ahol saját felszerelésünket tudjuk minimálisan állítgatni. ) Járgányunkat ezután mind motorikusan, mind külsőleg elég sokféleképpen tudjuk buherálni, az egyedi festéstől, a szívósságon át (ugyanis sérül a gépezet, amit magunknak kell megjavítani), akár tank űrtartalmának megsokszorozásáig. Ez utóbbi szinte létfontosságú, ugyanis a motorból fogy a benzin, amit vagy kutakra beállva, vagy az elszórtan található kannákkal kell után tölteni, különben tolhatjuk a kicsikét. A jármű irányítása viszont nagyon furcsa lett. Eleinte kifejezetten kellemetlen érzés kezelni, mivel erősen túlkormányzott a gép, ám miután megszokjuk a kormányzást, igen élvezetes a száguldozás vele.

No de mit is rejt magában a játék nyitott világa? A fő feladatok mellett különféle útonálló táborokat, szektás csoportokat, korcsok fészkeit és hordák lakhelyeit lesz lehetőségünk elpusztítani, amiért plusz pontok járnak az adott területért felelős tábornál, és egy idő után komolyabb felszerelési tárgyakat is kaphatunk. Ám amiket a legfontosabb minél előbb kipucolnunk, azok a NERO támaszpontok, (a kormány, a járvány megfékezésére alakult szervezete) amikbe bejutva speciális fecskendőkre tehetünk szert, melyek az általunk választott három fő tulajdonság egyikét növelik: életerő, állóképesség és összpontosítás idejét, ami egyfajta időlassítás célzás közben. Ezen értékek növelése mellett, a legyőzött ellenfelektől is kapunk tapasztalati pontokat, amiket szintlépés után 45 különböző képességre költhetünk el, melyek három fő csoportba vannak sorolva: tűzharc, közelharc és túlélés ahol tulajdonképpen az egyszerre felszedhető loot mennyiségét tudjuk növelni, vagy ezek térképen való láthatóságát és hasonló dolgokat van lehetőségünk megnyitni.

És… nagyjából ennyi. Van még kismillió gyűjthető tárgy, elolvasható tábla stb., aminek az égvilágon semmi hasznát nem vesszük, de ugye gyűjtögetni való minden játékba kell. Ha kivégeztük az adott terület összes fentebb említett lehetőségét, marad a sztori szál, ami sajnos nem valami érdekes, és küldetések szempontjából kifejezetten középszerű, sablonos és ötlettelen. Menj el ide, öld meg ezt, vagy hozd el ezt, beszélj ezzel stb. Semmi olyan pillanat,  fordulatos küldetés, emlékezetes pont nincs a cselekményben amire később, évek múltán is emlékezni fogunk, ami igazán maradandó. És ez miért komoly probléma? Mert amíg a játékos kipucolja a játék minden egyes fészkét, NERO táborát és a többi ilyen helyszínt, leadja a loot-ot és megvesz minden fejlesztést, amire szüksége van, borzasztóan élvezi a játékot. Ám ezután szembesül a szomorú ténnyel, hogy marad az érdektelen sztoriszál, és ezek után nem érez további motivációt a folytatásra. Az újabb területek megnyitása, még egy ideig viszi előre a játékost, hiszen az új helyszínek új ellenfelekkel, új fegyverekkel, fejlesztésekkel és élményekkel járnak, ám az utolsó helyszín megnyitása után már ez a morzsányi inspiráció is elveszik, mivel ezen lehetőségek nem tartanak ki sokáig általában. Hiába a hangulatos, szépen megalkotott világ, hiába a Red Dead féle olykor feltűnő random események, mint pl. a lángoló kocsit eléd gurító banditák legyőzése, vagy egy autóba szorult ember megmentése egy csapat korcs elöl stb., az ember egyszerűen nem érzi azt, hogy újra elindítsa a játékot.

A játék hibáiról pedig még nem is beszéltem. Bár megjelenéskor egy közel 20gb-os patch érkezett a Days Gone-hoz, amit jelen cikk megírásáig további három kisebb követett, a game bizony elég sűrűn komoly szaggatásokra képes, sőt olykor néhány másodperce le is fagy. Az emberek belesétálnak a földbe, a textúrák későn töltenek be, a lelőtt varjú teteme pedig a földre hullva egyszerűen elpattog a tó közepébe, és még sorolhatnám az ilyen kis vicces eseteket. Ezek sajnos mind erősen levesznek az élvezeti faktorból, főleg mikor épp egy motoros üldözés közben bekövetkezett szaggatás miatt csattanunk neki egy fának és bukjuk a küldetést, mert a delikvens meglógott.

Összességében azt kell mondanom, hogy a Days Gone egy tisztességes iparos munka, se több se kevesebb. A benne rejlő potenciált a várható formákban kiaknázta, de ennél többet nem volt hajlandó hozzátenni. A világ gyönyörű, a hangulat megkapó, a motorozás szórakoztató, és a mellékes lehetőségek élvezetesek, a több tíz órányi játékidő pedig kellően hosszú. Viszont a történet érdektelensége, a fő küldetések lapossága, a hamar kiapadó tartalom, és a még mindig jelenlévő sok-sok hiba erősen csorbítja az összhatást. A Days Gone ennél lehetett volna sokkal jobb is. De legalább teljesen magyar feliratot kapott a játék. 🙂

Értékelés: 8/10

Kiknek ajánljuk: Mindenkinek aki szereti a műfajt, vagy aki még csak most ismerkedik vele.

wooltur