Dark Tales of Japan (2005) (Japán sötét meséi)

Ebben az eredetileg televízióra készített horror-antológiában négy figyelemre méltó japán rendező, ízig-vérig japán koncepcióban készített kisfilmjét tekinthetjük meg, bár személy szerint én sokkal inkább használnám a thriller megnevezést, majd meglátjátok, hogy miért mondom…

Első történetünk A pókasszony címet viseli. Nagyjából arról szól, hogy mindenre elszánt riporterek megpróbálnak a mostanság közérdeklődés középpontjába került, címben szereplő urbánus legendának utánajárni, de kutatómunkájuk nem egészen úgy végződik, ahogy anno elgondolták…
Már pár perc után olyan érzésem volt, mintha egy japán X-akták epizódot néznék, ugyanis az egész cselekmény során leginkább a thriller-szerűség dominál. Másik dolog, amivel párhuzamot éreztem, az a Masters Of Horror című antológia Deerwoman c. epizódja, ugyanis ezen rész nonszenszsége sem egyszer csalt mosolyt az arcomra, haha! 7/10

Rések névre hallgató második történetünk sincs túlbonyolítva: eltűnt barátja lakásába érkezik főszereplőnk, aki először értetlenül áll az egész szobát befedő piros ragasztóréteg előtt, majd szép lassan rájön, hogy valójában miféle fenyegetés elől próbált ily módon menekülni haverja…

Rövid és velős, azt kell, hogy mondjam. Bár ennek a történetnek magja sem igazán eredeti – gondoljunk csak a japán Kairo, illetve annak remake-változatára a Pulse (Mezsgye) címűre, ahol szintén piros ragasztószalagokkal próbálták bevédeni magukat a sok helyről jövő monsterek elől -, nekem mégis baromi bejött. Mert parás az egész. 9/10

Harmadik kisfilmünkben (Az áldozat) egy fővárosban dolgozó lány hazautazik szüleihez, ugyanis egy kikosarazott munkatársa által ráküldött átok miatt nem egészen érzi magát jól. Családi fészekben aztán különös rítusokat és látomásokat tapasztal, és ennek hatására előtörnek gyerekkori emlékei…

Elég bizarr egy történet, annyi szent – tipikus japán koncepció. Nincs agyonmagyarázva, különösebb pluszt nem ad, szóval ez is egyszer nézhető. 7/10

Negyedik, vagyis utolsó részben – mely az Előérzet című nevet viseli – egy beosztott bizalmas adatokat lop a cégtől, de mielőtt még továbbadna azokat, beragad a liftbe néhány szellemmel, akikről először persze nem is sejti, hogy azok…
Japán szellemes sztorikkal az a helyzet, hogy nem igazán tudnak meghatni, lévén hogy Dunát lehet belőlük rekeszteni, meg amúgy sem kedvelem e zsánert, úgyhogy nálam ez ilyen elmegy kategória. 7/10

Összesítő értékelés: 7/10

eyescream

1 Comment on "Dark Tales of Japan (2005) (Japán sötét meséi)"

  1. Cikklista frissítve idáig!

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .