Még mielőtt valaki a fejéhez kapna, hogy soha életben nem hallotta CM Punk (Phil Brooks) nevét, aggodalomra semmi ok! Dupla-kritikám központi figurája ugyanis csak tavaly kezdte el bebikázni színészi karrierjét, népszerűségét a világ legnagyobb pankrációs szervezetének köszönheti. A WWE ringjében eltöltött évtized egy fantasztikus karriert ölel fel, habár a 2014-es búcsú kifejezetten csúnyára sikeredett. 

 

A straight edge életformát hirdető főhősünk ezután kipróbálta magát a UFC ketrecében is, de ott nem sok babér termett neki. Így aztán éppen ideje volt újra a kamerák felé fordulnia, jelenleg tv-s kommentátorként és színészként tevékenykedik. No, de mitől is lenne ő érdekes az ország egyik legnagyobb horrorportáljának? Cikkem folytatásából kiderül:)

Girl On The Third Floor (2019)

A válasz röviden és velősen annyi, hogy CM Punk tavaly két horrorfilmmel indította be hollywoodi pályafutását. A Halloween környékén érkezett kísértetházas történetben egyenesen főszerepet kapott, a Girl On The Third Floor erősen építkezik az általa alakított, kevéssé szerethető karakterre. Don Koch mindent megtesz, hogy helyes vágányra terelje életét, de pechjére, az új családi beruházás múltja sötét titkot rejt. Ugyan főhősünk előélete sem nevezhető éppen makulátlannak, a felújítási munkák alatt hirtelen felbukkanó Sarah pedig túl nagy csábítást jelent.

A történet viszonylag kiszámítható mederben csorog, a klisés felütés azonban tartogat néhány váratlan fordulatot. Nem állítom, hogy ez radikálisan emeli a film élvezeti értékét, de legalább igyekeztek az alkotók. Főhősünk elég tisztességesen állja a sarat Don szerepében, ahhoz képest, hogy első főszerepről beszélünk, kifejezetten jó benyomást tett rám CM Punk. A végeredmény erősen közepes, de nem állítom, hogy elvesztegettem volna ezt a másfél órát. Reméljük azért lesz ez még jobb is!

5.5/10

 

 

Rabid (2019)

A tavalyi év egyik kiemelt horror újrafilmje, amelyben a Soska-nővérek (See No Evil 2, ABCs of Death 2, American Mary) próbálták meg újragondolni David Cronenberg egyik korai munkáját. A test-horror kanadai királya a Porontyok/Veszett/Paraziták trióval tette le az alműfaj alapjait a ’70-es évek végén. Nem nagy meglepetés, ha előre elárulom, hogy a Soska-ikrek nem ugrották meg a lécet. Szerencsére azonban nem is sikerült bántóan fájdalmasra (mint pl. a Jákob lajtorjája) a feldolgozásuk.

Nyilván a képzeletbeli léc azért elég magasan van, de a történet más kontextusba helyezése és a karakterek hátterének bővebb kifejtése valahogy csökkentette a sztori erejét. Az ezzel járó plusz 15 perc játékidő zömében unatkoztam, de kétségtelen, hogy a modell-szakma bevonás érdekes ízt adott az új verziónak. A korábbi évekből a Neon démon és a Starry Eyes ugyan sokkal sikeresebben aknázta ki ezt a lehetőséget, de azért a Rabid is tisztességgel próbálkozott. CM Punk ezúttal csak egy nyúlfarknyi szerepet kapott, de a tenyérbe mászó karaktert sikerrel abszolválta, egészen az elkerülhetetlen végig. Fun fact, hogy a felesége (AJ Lee) is kapott egy pár soros lehetőséget a fináléban. A hölgyemény nagyon sokáig a WWE női diviziójának bajnoka volt, ma már inkább bestseller-íróként tevékenykedik.

Ha esetleg valaki nem látta volna az eredetit (azonnal pótolni!), a történet szinopszisa: egy baleset utáni kísérleti bőr-transzplantáció hatására főhősnőnk ellenálhatatlan vágyat érez a vérfogyasztásra. Ez önmagában még nem lenne egetverő tragédia, de ez a fajta vérszomj fertőző, a kór átadásához nem szükséges harapás, elég egy óvatlan érintés. Az áldozatok rövid idő alatt megvesznek, azonnal húst akarnak, a különböző testi transzformációkról nem is beszélve. Óriási probléma nincs az összképpel, egy közepes remake, ami emléket állít egy majdnem klasszikusnak. Ha pár fiatalhoz ezáltal eljut az eredeti alkotás híre, akkor talán meg is érte.

6/10

 

 

Nem állítom, hogy a fentebb tárgyalt két alkotás után ragyogó álomgyári pályafutást vizionálok CM Punk-nak, de ne feledjük, Dwayne „The Rock” Johnson és John Cena is kezdte valahol!

afiaf