A többek közt J.J. Abrams közreműködésével létrejövő Cloverfield 2008-ban debütált a mozikban. Mint minden jóravaló found footage-filmben, itt is rögtön az első percekben közlik a nézővel, hogy amit most látni fog, az a valóság, ebben az esetben az állítás szerint a képsorok az USA Védelmi Minisztériumának tulajdonát képzik. Nem sokkal ezután pedig megismerkedhetünk a történet főhőseivel. Rob és barátnője, Beth idilli körülmények között töltik együtt idejüket, hamarosan megtudjuk, hogy előbbi új állást kapott Japánban, ezért hamarosan odaköltözik. Ez az oka annak, hogy barátai búcsúbulit rendeznek, amibe természetesen a kézikamera felvételei minket is beavatnak. A felhőtlen szórakozásnak egy földrengésszerű jelenség vet véget, néhány pillanat múlva pedig már a városban elszabadul a pokol, az épületek egy része kártyavárként dől össze, minden lángokban áll. Rövid idő elteltével kiderül, hogy egy ismeretlen eredetű, gigászi lény jár-kel a városban, egészen hatásos módon rombolva le mindent, ami az útjába kerül. Innentől kezdve megkezdődik a harc a túlélésért, amit ez esetben a városból való kijutás jelentene a kellemetlen helyzetbe került fiatalok számára.

Első hallásra talán nem tűnhet túl fantáziadúsnak a történet, de úgy gondolom, a Cloverfield egy részleteiben megtervezett, aprólékosan kidolgozott munkának minősül. A premiert bemutató víruskampány fokozatosan adagolta a figyelemfelkeltő információkat, teljesen eltérő keretet adva ezzel az alapvetően banális sztorinak. A történések hátteréről csupán itt-ott elejtett utalásokat kapunk, amelyeket sokszor csak a szemfülesebb néző vehet észre. Ilyenek például a katasztrófát megelőző képsorok, ami során a Rob által felvett anyagban is utalnak a filmkészítők a New York-ban tomboló lény gyanítható eredetére. Ezt J. J. Abrams később azok számára is világossá tette, akik nem voltak elég figyelmesek a film nézése közben. A Cloverfield egyébként apró, egyszerű, de mégis hatásos hangulatkeltő elemekben sem szűkölködik, amelyek valahogy egy fokkal életszerűbbé varázsolják az összképet. Néhány képsor erejéig láthatjuk, ahogy a hadsereg elkeseredetten próbálja kordában tartani az ismeretlen ellenfelet, több-kevesebb sikerrel. Azok számára, akik nem látták még a filmet, könnyen felmerülhet, hogy egy Godzilla-másolattal van dolgunk, de erről szerencsére szó sincs, a New Yorkot feldúló lények (a gigantikus szörny nálánál kisebb parazitákat is dobál ki magából) külsejükben nem hasonlítanak japán „kollegájukra”. Ha pedig pár szó erejéig kitérünk a lényre, megemlítendő, hogy nem egyértelmű negatív figuraként van prezentálva, inkább kelti egy zavarodott élőlény képét, aki hirtelen, számára ismeretlen környezetbe került.

Ha negatívumokat kell megnevezni, talán a szereplők néhol logikátlan viselkedését lehetne megemlíteni, valamint azt az irreális tényezőt, hogy a hatalmas városrészben mindig pont ugyanaz a néhány ember találkozik szembe a szörnyeteggel, pár órán belül többször is keresztezve egymás útjait. Összességében véve, úgy gondolom, a Cloverfield az egyik legerősebb darabnak számít a found footage filmek területén, többszöri újranézés után is biztos szórakozást nyújtva. Jó hír azoknak, akinek a film elnyerte a tetszését, hiszen márciusban érkezik a “folytatás”, amely a 10 Cloverfield Lane nevet viseli.

Értékelés: 8/10

(Absvrd)