„Chilei a leggótikusab nép, rengeteg szörnnyel körülvéve és ugyanannyi boszorkány közt lavírozva„ – ez a filmben elhangzó vallomás akár a mű tételmondata is lehetne, hiszen nem másról van szó, mint Lovecraft Pickman modellje című novellájának egyik feldolgozásáról.

Gabriel Martínez nevű újságíró halott társa után kezd nyomozni, így jut egy Bruno Matotti nevű, megbecsült professzorhoz, aki ezzel a bizonyos Pickman nevű festővel állt közvetlen kapcsolatban. Az öreg mesél neki fura dolgokat az említett úriember művészetével kapcsolatban, többek között így jut el a festő egyik régebben használt műterméhez. A furcsa pincében ugyan semmit nem talál, viszont a hozzá kapcsolódó csatornarendszerben szinte megmagyarázhatatlan dologgal találja magát szemben. Később mind a pincét őrző háziúr, mind a professzor halálukat leli, viszont legalább Pickman nyomára akad, aki egy távoli kis szigeten lévő kúriában jelenleg is aktívan festeget. Mikor főhősünk felelősségre vonja a barátja halálát illetően, ő hárít, és kényszer hatására megmutatja a szörnyűséges festményei alapjául szolgáló valódi Borzalmat…

Ezt a novellát egyébként már több ízben is feldolgozták rövidfilmes formában – először 1981-ben, legutóbb pedig 2012-ben -, de sajnos egyikről sem tudok nyilatkozni, kivéve cikkem tárgyát képező adaptációt. Igazából ez a változat se nem kimagaslóan jó, se nem borzalmasan rossz, valahol a kettő között lavírozva próbál betekintést nyújtani a Lovecraft által megalkotott Leírhatatlan, Földöntúli Borzalomról. Persze filmes formában ez nem igazán jöhet át, így ha tényleg kíváncsiak vagytok a történetre, és inkább a novella elolvasását javaslom.

Értékelés: 6/10

eyescream