Szinte alig hiszem el, hogy szerkesztőségünk eddig még nem értekezett a minden valaha volt dinoszauruszos hulladékmozik archetípusáról, a B-filmes mega-giga-császár, Roger Corman produceri felügyeleti alatt készült, szinte már-már klasszikusnak is beillő ’annyira rossz, hogy már jó’ kategóriás alkotásáról, ami a szórakoztatás terén talán még a Spielberg-féle – amúgy tényleg zseniális! – Jurassic Park-ot is simán kenterbe veri, haha! Szóval fogadjátok sok szeretettel és szabadságra küldött agyvelővel a szabad fordításban „húsevő gyíkot” jelentő mozit!

Adott egy Dr. Triptree nevű hihetetlenül überzseniális elme, aki egész egyszerűen csirke géneket kever össze dinoszauruszokéval teljesen illegális módon egy világ végén lévő titkos laboratóriumban. Ezzel még nem is lenne baj (ó, dehogynem!), csakhogy az onnan származó egyik baromfi-szállítmányban útközben kikel az egyik ilyen mutáns jószág, és jól kinyírja a sofőröket, majd pedig útnak indul, hogy még többet henteljen.

Eközben egy erősen italozó életmódot folytató biztonsági őr összepajtizik egy kedves és aranyos, hippi leányzóval – aki később a környezetvédő haverjaival okosan odaláncolja magát a munkagépekhez, merthogy azok egy millió éves dinoszaurusz-vándorlási útvonalon fekszenek (micsoda indok, mi?!) majd pedig megzabálja a kompániát az ekkora már valóságos óriássá cseperedett dinó. De előbb még főszereplőnk a halott sofőrök furgonjával (nyilván GPS nélkül) beszökik a szupertitkos laborba, ahol megtudja, hogy Dr. Triptree valójában az emberiség kiirtásán fáradozik, hogy újra dinókkal népesítse be a Földet, mert csak, és kész.

Miután főhősünk találkozik az alagsorban lévő, lézerhálóval védett Tyrex-szel, rájön, hogy még sincs itt semmi keresnivalója, és gyorsan elhúz a francba. De ekkora már a laborból származó tojásszállítmányok mindenhol megbetegedéseket okoznak – konkrétan a nők belázasodnak tőle, majd nemsokára apró dinoszauruszokat szülnek…

Igazából egy regényt lehetne írni erről a filmről – apropó regény. Eredetileg a film alapját John Brosnan Carnosaur nevű regénye képezte, amit pontosan egy évvel Michael Crichton Jurassic Park c. műve előtt írt. Később per is lett belőle, hogy akkor most Crichton lenyúlta avagy sem. Visszatérve Roger Corman förmedvényéhez: hirtelen felsorolni is nehéz, mennyi elképesztően agyzsibbasztó jelenet található benne, legtöbbjük mindenféle logikai vagy koherenciai összefüggéstől mentesen csak úgy oda van biggyesztve, és akkor még nem is szóltam a megvalósításról.

Nem hiszem el, hogy a Jurassic Park egy évvel később készült el, és mégis olyan óriás szakadék választja el a két film trükkjeit, hogy az valami félelmetes! Komolyan mondom Kedves Olvasó, magad alá csinálsz, ha meglátod ezeket a nézőket ijesztgetni szándékozó gumi-dinós szekvenciákat; elképesztő mennyire ócska és kisstílű módon gyártották le őket. Az, hogy hőseink a végén a munkagépek közül a két lehető legkisebbel (bobcattel) mennek neki a hatalmas lénynek, szerintem minden ésszerűséget elmond a forgatókönyvről. A felett viszont már én sem tudok napirendre térni, hogy valami baromi gonosz egyénnek az az egyetlen indoka minderre, hogy újra dinoszauruszok legyenek a Föld urai, és az emberi faj pusztuljon ki a fenébe – ezt most mi, de tényleg?!

Zárásként csak még annyit, hogy ezután az elképesztően fosadék – értelmetlen, buta, fárasztó és blőd – produkció után nem bírtak leállni, és még következett két folytatás, illetve ugyancsak két spin-off is kijött, hasonló koncepcióban. Szóval, ha úgy nézzük, valahol mégiscsak sikere volt, wehehe!

Értékelés: 8/10 (trash-skála szerint)

eyescream