Egyedül, a nyakadnál fogva fához kötözve, egy tönkön egyensúlyozva. Hasadon horizontális vágás, szépen összevarrva. Kezedben egy kihegyezett gally, amivel kitudod tépni a varratokat, bejutva a beleidhez, ahol egy gillettepengét találsz, amivel eltudod vágni a kötelet. Ha elveszted az egyensúlyod megfulladsz. Ha kiszabadítod magad, akkor a beleiden fogsz hasalni, de a remény legalább megmarad.

Hope (beszédes név) hosszú idő után első randizik, kislánya már elég nagy, hogy egy esetleges kapcsolatot már megtudjon érteni, eltudjon fogadni. Az este jól sikerül, lesz második randevú is, jajj de izgalmas. Csakhogy a reggeli napsugár Hope-ot már nem a szobájában éri, hanem egy fához kötözve. Let the game begin!

Hope kemény csaj, ráadásul van motivációja az életbe maradásra, kislányáról ugye semmit sem tud. Ezért mikor kiszakítja testéből a pengét, megmentve magát a fulladásos haláltól, és megjelenik The Man és megkérdezi tőle: „Akarod folytatni?”, igaz nem túl erélyesen, kissé fátyolos hangon ugyan, de mégiscsak igennel válaszol. Negyvenegy nap szenvedés és harc vár rá, mire megpillanthatja a lányát, de szó szerint csak egy pillanatra, ugyanis emberünknek, halála után is volt még egy trükk a cilinderében.

Simon Boyes és Adam Mason az egy évvel későbbi, nézhetetlen The Devil’s Chair előtt forgatták ezt a nem túl új, de kellemes felütéssel induló darabot. Csak mivel több, mint negyven napos kálváriát szerettek volna bemutatni mindenféle átgondoltság nélkül, ezért hamar érdektelenségbe fullad, képtelenek lekötni a néző figyelmét.

Pedig az erdőben élő magányos cowboy mögé, aki fiatal nőket kényszerit öngyilkosságra, simán lehetett volna filozófiát kreálni. Keretes szerkezetbe foglalva javaslom, nézd meg az elejét, a közepéből meg két-három percet, hogy üssön a végkifejlett. Ennél többet ne pazarolj rá.

Értékelés: 3/10

Miskei