Időről időre jönnek alkotások a sógoréktól és azt kell mondjam, hogy értékelhető darabokat adnak ki többé-kevésbé. A következő film lényegében egy homage lehetne a kultikus Dolog-hoz, amit vélhetően Marvin Kren rendező-író és a stáb is rongyosra nézett, mert van jó pár hasonlóság, de gonosz dolog volna egy az egyben ahhoz a filmhez hasonlítani, mégis szinte elkerülhetetlen. Inspirációt pedig természetesen lehet neves filmekből meríteni, viszont érdemes nem csupán az alapkoncepcióból átvinni részeket, de valahogyan hatni az idegekre is.

Itt nem teljesen ez történt, mégsem lehet egyből leírni az alkotást. A sztori elején megismerkedhetünk a fél színészgárdával, ahogy egy kutatóbázison ténykednek és a jégtömbök olvadását és a bioszféra átalakulását figyelik meg. A mindenhonnan kitűnő Janek a központi szereplő, aki romba dőlt életének morzsáit szedegeti. Az egyik hegyi séta alkalmával azonban furcsa dolgot találnak: egy hatalmas gleccser vörösen világít, majd Janek kutyája beszabadul az egyik szurdok bejáratához és ott találnak rá vérző sebbel. A minták alapján egy mutálódó entitásról van szó, ami nagyon gyorsan szaporodik. A következő mintavételnél már konkrét élőlénnyel is találkoznak, így összeáll a kép: amivel kapcsolatba kerül, annak a DNS-e vegyül a sajátjával és olyan amorf dögök születnek belőle, amik kinézetre is undorítóak, ráadásul rettentő agresszívek és éheznek a vérre. A második csapat pedig úton van az állomás felé, de útközben megtámadja őket pár repülő halál és megérkezésük után sem igazán állnak meg a történések, egyre többen fertőződnek meg és a túlélők egyre kevesebb esélyt látnak a menekülésre.

Sok helyen érződik a helyszínek kiválasztásánál, hogy próbálták ugyanazokat a feszültségteremtő húzásokat megjátszani, mint amit a dologban látni, de gyakorta alakul át a film hirtelen a jump scare világába, vagyis a lassan épülő atmoszférát elcsapják valami ijesztéssel. Szintén nem túl értelmes választás volt az állandó ugrálás térben és időben. Erősen elmetszi a nyakát bármiféle izgalomnak, mivel a tudatunknak is át kell állnia. A szereplők korrektül hozzák, amit kell, de egy fokkal sem többet. Volt ugyan egy vicces megjegyzés, amin elmosolyodtam, de nem jellemző a hullámzó hangulatiság. Végig egy vonalon mozog, nincsenek enyhébb és feszültebb részek. Kár érte. Ráadásul a zene, ami ezen még alakíthatott volna, szinte teljesen kiherélt státuszban van.

Ami nagyon jó, hogy végre nem CGI-effektek rohangálnak végig a filmben, nagyon sok helyütt találni bábokat, amik ügyes kezek alkotta monstrumok. A költségvetést elnézve nem lehetett egyszerű dolog a mozgatásuk, mégis sikerrel vették az akadályt. További pozitívum a nagyszerűen fényképezett tájak sokasága, ebből a szempontból a lehető legtöbbet hozta ki a nyersanyagból a vágó és a rendező. Összességében korrekt és ha nem nézzük a “felmenőit”, akkor teljességgel a vállalható kategóriába tartozik, szörnyfilm rajongóknak pedig kötelező.

Értékelés: 6/10

Plendil