A sikerfilmek árnyékában számtalan alulértékelt alkotás megbújhat, igazi gyöngyszemek, amelyek megelőzték a korukat, lefektették népszerű műfajok, trendek alapjait, mégsem kapták meg az utókortól azt a figyelmet és rajongói kultuszt, amit megérdemeltek, vagy amiben az általuk inspirált utódfilmek részesültek. A Black Christmas is ezek közé tartozik – egy kanadai gyártású horrorfilm, amely slasherként megelőzte Carpenter Halloweenjét, karácsonyi horror volt az ünnepi témájú rémfilmek előtt, és meglehetősen nagy sikert is aratott, több híres színésszel a főszerepekben.

Karácsonyi buli alatt egy arc nélküli, rejtélyes idegen leskelődik egy egyetemi lánykollégium ablakainál (az ifjú Mike Myershez hasonlóan az ő tetteit is E/1 kameranézetből követhetjük), majd felfedezve a kínálkozó alkalmat, egy nyitva hagyott ablakon keresztül az épületbe jut, és elrejtőzik a padláson. Mint kiderül, a rejtélyes idegen már régóta kiszemelte magának a házat, és rendszeresen perverz telefonhívásokkal zaklatta a bent élő lányokat – miután ezt, immár az egyik épületen belüli telefonnal megismétli, és egyikük, a kissé ittas Barbara keményen kiosztja a vonalon keresztül, úgy dönt, emeli a téteket, és megöli az egyik bent lakót, majd a holttestet elrejti a padláson. A siker íze pedig egyre magabiztosabbá teszi – a lányok fogynak, a telefonhívások egyre betegesebbek és betegesebbek lesznek, miközben a még életben maradt bentlakók és a rendőrség kétségbeesetten próbálnak fényt deríteni a kilétére.

A film a klasszikus városi legenda, a ‘Bébicsősz és a férfi az emeleten’ egyik legkorábbi feldolgozása. A különbség, hogy a készítők rögtön a film elején ellövik ezt a csavart, felfedik a nézők előtt, hogy a gyilkos az épület padlásán rejtőzött el, mégis, képesek folyamatosan fenntartani a feszültséget túlzásba vitt gore, vagy a lánykollégium által felkínált szexuális elemek nélkül. Bár az egy évtizeddel később hódító slasher hullám számtalan jellegzetes eszköze felbukkan, az egyes szereplők előre kiszámítható halálán át a mentálisan (és valószínűleg fizikailag) torzult tettesig, a horror még erősen keveredik a krimivel és a thrillerrel, a gyilokok többsége visszafogott, vagy off-screen történik. Közel sem egyértelmű, a lányok közül vajon ki lesz a final girl, ahogy a gyilkos kiléte sem – a készítők majdnem az utolsó percig dobálják a vörös heringeket, miközben hol a szereplők tudtával, hol anélkül csökkentik a biztos szférát, növelik a fenyegetést. Mindehhez szürreális aláfestést nyújt a karácsonyi hangulat és díszletek, illetve a főként rendőrök kárára ellőtt viccek – az élmény közel sem olyan zsigeri, mint a négy évvel későbbi Halloween esetében, mégis nagyon hasonló alapokat követ. A remek történetvezetést, hangulatot, akkoriban újként ható történetelemeket és vágásokat pedig megkoronázza a színészi gárda: Olivia Hussey (Zeffirelli Júliája), Margot Kidder (néhány évvel később az Amityville Horrorban és az első Superman filmekben is szerepelt), John Saxon (Rémálom az Elm Utcában széria) és Keir Dullea (2001: Űrodüsszeia) alakítják a főbb karaktereket, természetesen olyan eredménnyel, amit addigi illetve későbbi munkásságuk alapján elvárhatunk tőlük.

Érthetetlen számomra, miért nem hivatkozási alap a Black Christmas és miért csak jobbára karácsonyi horrorfilmekkel, vagy proto-slasherekkel foglalkozó listákon bukkan fel, nagyon jól összerakott, érdekes film, amely számtalan alapot lefektetett a kultikus arc nélküli gyilkosok előtt. A megtekintése ajánlott, sokkal szórakoztatóbb, mint amilyennek eredetileg hittem.

értékelés: 9/10

Zoo_Lee