Szerettem volna az általam már sokat említett 1999-es évnél maradni és maximálisan kihasználni e termékeny időszak nyújtotta lehetőségeket, így mi sem tűnt természetesebbnek, mint a nagysikerű Álmosvölgy legendáját újra felidézni. A klasszikusnak induló ʺnagyvárosi rendőrnyomozó érkezik a furcsa kisvárosba, hogy gyilkossági ügyeket göngyölítsen felʺ alapsztori már ismerős lehet mindenkinek, sőt, elcsépeltnek is tűnhet, azonban érdemes megjegyezni, hogy ez majdnem 200 évvel ezelőttre nyúlik vissza.

A fej nélküli lovas rémtörténete 1999 előtt és után is számos formában megjelent, legrégebbi forrása pedig 1820-ra vezethető vissza, amikor is Washington Irving megírta azonos című novelláját, amivel igen nagy sikert is aratott akkoriban. Utazásai során számos európai ország népmeséjével ismerkedett meg, így valószínűsíthető, hogy többek közt ezek adták az ötletet.

A XVIII. század végén játszódó, sajátos hangulatú történet nem meglepő módon megihlette Tim Burton-t, és valljuk be, megtalálta azt a sztorit, ami tökéletesen alkalmas arra, hogy a saját, sokszor melankolikus stílusához igazítsa és ezzel megerősítse népszerűségét. Mint tudjuk, Johnny Depp Tim Burton jolly joker-e (és személyes jó barátja is egyben), így mi sem volt egyszerűbb, mint ráosztani Ichabod Crane felügyelő szerepét, ami, mint mindig, ezúttal is jó ötletnek bizonyult. Az első percekben kiderül, miért is érkezett a New York-i nyomozó a jobbára holland telepesek leszármazottai által lakott Álmosvölgybe: ami először csak egy ʺhétköznapiʺ gyilkos lefejező ámokfutásának tűnt, arról hamarosan kiderül, miért is haladja meg az akkor modernnek számító orvoslás és nyomozási technikák lehetőségeit. Hol vannak a fejek? Mire kellenek? Igaz-e a legenda?

A misztikus hangulatot tovább erősíti Christina Ricci, aki Katrina Van Tassel szerepében pontosan megtestesíti az általa elvárható horrorba illő, de mégis szimpatikus karakterek egyikét. A film harmadik üdvöskéjeként kiemelném Christopher Walken-t, aki (a fejjel ellátott formátumú) fej nélküli lovasként tűnik fel. Az ő nevét azért tartom érdemesnek kiemelni, mivel úgy tudta kiválóan megformálni karakterét, hogy egyetlen mondata sincs a filmben; csupán nyögések és indulatszavak által fejezi ki magát. Személy szerint én is csak egyetlen szóval tudnám illetni: bravúros!

Egyetlen negatív kritikával illetném az alkotást, ami befolyásolhatja a nézőt: a jumpscare jelenetek és speciális effektek megoldásai néhol olyan hatást keltenek, mintha egy Tapsi Hapsi vagy Kengyelfutó Gyalogkakukk mesét néznénk, így viszonylag kevésbé vehető komolyan. Mégis szívesen ajánlom annak, aki valamilyen okból kifolyólag még nem látta, viszont bizalmat fektetett Tim Burton-be, illetve annak is, aki felelevenítené a régi, kedves emlékeit róla: most is pont ugyanúgy fog tetszeni!

Értékelés: 8/10

(grey tabby)