Ahogy A nyolcadik utas a Halálnál, a folytatásánál is nyitott maradt a befejezés, bár nem annyira nyilvánvaló módon. Ám az Aliens végén elmenekült trió (nő, férfi, gyerek) együtt akár egy család is lehetne, akik új életet kezdhetnének valahol, még talán egy kolóniát is alapíthatnának. Meg aztán micsoda nagyszerű harcos/idegen-ölő lehetne a kis Newtból, ha felnő, ha Ripley és Hicks is átadják neki a tudásukat… De sajnos erről ne is álmodozzunk, mert az Alien³-ban nyoma sincs ennek. Helyette megkapjuk az első rész kissé felnagyított másolatát, amit néhány morális problémával próbáltak súlyosbítani. Akit érdekel, hogy sikerült-e méltó módon továbbvinni Ridley Scott és James Cameron örökségét, az olvasson tovább!

Tűz üt ki az LV-426-osról menekülő Sulaco fedélzetén, így a komputer vészprogramjának megfelelően kilövi a mentőkabint, ami éppen egy a Weyland-Yutani által birtokolt börtönbolygón zuhan le. A becsapódást csak Ellen Ripley (Sigourney Weaver) éli túl, aki nemcsak azzal kénytelen megbirkózni, hogy elvesztette a számára legfontosabb embert, a már-már sajátjának érzett árva kislányt; hanem a foglyok iránta tanúsított barbár és állatias viselkedésével is. Lassan viszont megbizonyosodik róla, hogy véget ért a rémálom, nincs több földönkívüli, aki az életére tör. Már éppen kezdene beilleszkedni, amikor egyre több megmagyarázhatatlan baleset történik. A jelek afelé mutatnak, hogy mégiscsak beférkőzött egy idegen a Fury 161-es planéta büntetőtelepére. De hogyan győzzék le a halálos kreatúrát, ha semmiféle fegyverük nincsen? Ráadásul a gyors mozgású, új külsővel rendelkező bestia csak a jéghegy csúcsa. Vajon mi vár még Ripley-re, ami a Halálnál is borzalmasabb?

Nem csak hogy a három túlélőben rejlő potenciál veszett el, de semmiféle újdonság nincs ebben a filmben. Olyan, mintha egy szimpla akciófilmet néznénk: egy nő valahogy bekerül egy börtönbe, ahol csak férfiak vannak, nem juthat ki és ráadásul van bent valami gyilkos is. Kb. ennyi az egész, a többit el tudjátok képzelni. A teljes eseménysort mindössze a vallási utalások teszik érdekessé, és az a néhány látványelem, mint például az Alien feje, a szétroncsolt Bishop meg a szörny szemszögéből bemutatott üldözés. Meg kell hagyni, Sigourney Weaver tényleg jól néz ki kopaszon (igaz, phobic?:)), sőt, valahogy még fiatalabbnak is látszik, mint a hat évvel korábbi előzményben. Itt kicsit Ripley megmutatja az érzelmesebb, sebezhetőbb oldalát is. A mellékszereplők közt csak két ismertebb arc van, közülük az egyik, a dokit játszó Charles Dance az, aki tök jól alakít, a másik a „pap” Dillon életre keltője, Charles S. Dutton, plusz Lance Henriksennek van a végén egy kis cameo-ja. A többiek szót sem érdemelnek, inkább pofára vehették fel őket (melyikük látszik elvetemült bűnözőnek), nem tudás alapján. A látvánnyal nincs gond, bár annak ellenére, hogy folyton azt mondják, -40 fok, -40 fok, csak egyszer látszik a leheletük. A szörny alapvetően most nem néz ki annyira jól, de mivel csak a fejét látjuk legtöbbször, így mégsem tűnik fel, mennyire más, mint az eddigiek. Egy kis extra, hogy a játékidő első felében az orvos titka fenntartja az érdeklődést, meg az elítéltek bunkóságán lehet néha röhögni is. Az egyetlen igazán nagyszerű rész a befejezés, ahol Ripley véget vet a hajszának; de ez nem akadályozta meg a stúdiót abban, hogy a folytathatatlant később mégis folytassák:) El kell mondanom, hogy azért lett ilyen ez a film, amilyen, mert számos forgatókönyvet írtak hozzá, aztán össze-vissza forgatták le ezek részleteiből vagy anélkül; a rendezők jöttek-mentek, pénzügyi gondok is akadtak, a végső anyagot pedig a stúdió a direktor David Fincher megkérdezése nélkül újravágta és szétszedte. De az egyetlen igazi bajom A végső megoldással, hogy valójában nem is Alien-film. Benne van a hősnő, benne van a szörny, de ettől még nem lesz olyan, mint az előzményei. Mindig is úgy tartottam, hogy ez a sorozat leggyengébb darabja, ez most sem változott, bár elismerem, hogy ezúttal jobban tetszett, mint évekkel ezelőtt.

értékelés: 7/10

tvshaman