Amennyiben a cím okozta első kisebb megrázkódtatásból feleszmélve van arra kapacitásunk, hogy egy kicsit elemezzük az abban szereplő kifejezéseket, könnyedén rájöhetünk, hogy itt bizony afrikaiak lesznek vagy legalábbis a fekete kontinensen élőkhöz lesz köze, akik több mint valószínű a világszerte ismert kínai harcművészetnek hódolnak, ráadásul valami furmányos módon a Harmadik Birodalom katonái. Itt már egészen biztosan minden jóérzésű filmszerető egyénnél beriaszt a trash-filmet jelző bazinagy piros sziréna, egy celluloid-hulladékokat imádó embernél viszont egyből beindul a nyálelválasztás. Én például mintegy mantra, újra és újra ízlelgetem az afrikai kung-fus nácik szégyentelen kombinációját, míg tűkön ülve el nem indítottam…

Egy rövid II. világháborús összefoglalással kezdünk, melyben az angol nyelvet törő narrátor hölgy felvilágosít bennünket a megtörtént események valódiságát illetően. Például, hogy Adolf Hitler nem követett el öngyilkosságot a bunkerében, ahogy azt az egész világ hitte, hanem Afrika közelében bujkált náci tengeralattjáróján. Partot érve pedig Hideki Tojo nevű híres japán katonai vezetővel, valamint Göring nevű (szintén életben maradt) cimborájával újabb világmeghódító tervet agyaltak ki, ezúttal Ghánából kiindulva, az árja szuperkatonákból álló seregével.

Megsemmisíti az Afrikai Kung Fu iskolát, és kinyírja annak vezetőjét, de a mesterét gyászoló Addae nevű tanítvány bosszúra esküszik. Részt vesz Hitler harcművészeti tornáján, amire bárki jelentkezhet, és csak reménykedik, hogy a végén lehetősége nyílik kinyírni a Führert.

Sebastian Stein filmje az iMDb besorolása szerint akció – komédia – horror, de szerintem igazán egyik sem. Egy néhol egészen pofás harcművészeti jeleneteket tartalmazó, bosszúfilmes attitűddel kevert fura african exploitation elegy, melyben a horror jelző kimerül egy-egy szemkinyomást vagy szívkitépést imitáló jelenetben, némi CGI-vérrel körülcsorgatva. Paródia és/vagy szatíra eszköztárát alkalmazva leginkább talán egyfajta új hullámos trash-képződmény (is) akar lenni, mint mondjuk a Kung Fury – csak minimális számítógépes hozzájárulással, hazai terepen meglévő viszonyokkal. Néhol kifejezetten komikus dolgokat vonultat fel, bár én mondjuk egyszer sem tudtam jóízűen nevetni rajta.

Az Adolf Hitlert játszó alakot (némi kefebajusz, oldalt választott haj és máris kész!) gyakorlatilag bárki helyettesíthetné, annyira távol áll a Führer attribútumait illetően, de legalább verekedni azt rendesen tud, haha! Akadnak azért maradandó dolgok: napsugaras Japán zászló horogkereszttel kiegészített változata, karszalagos, agymosott, fehérre mázolt arcú Ghána-árják, videoklipes bevágások (miközben DJ. Hitler mixel, néger bulák ráznak), viszont a fináléban a gyermekeket gyilkoló Führer kocsival való felrobbantása egészen rendkívüli trash-momentum! Ja, és a kísérőzenét se felejtsem, mert az viszont tényleges eltalálták, nekem legalábbis bejött.

Direkt trash-filmnek nem elég durván túltolt és emiatt nem pontosan azt a szórakozást nyújtja, mint amit előzetesen elvárna az ember. Ha pedig mondjuk egy kicsit komolyabban akarnánk venni néhány ezt sugalló képsor alapján, akkor azért lógna ki a lóláb, mert nem elég összeszedett, inkább csak szimplán gagyi. Lehetséges, hogy egyébiránt nem lenne vészes a saját al-kategóriájában, de egy európai vagy amerikai (trash)ligába nem feltétlenül állná meg a helyét. De legalább van ilyen is, és ezt kell díjazni.

Értékelés: 3/10

eyescream