Csontos trilógiám második darabja valószínűleg sokkal ismertebb, mint az előző. A The Bone Collectort valamivel a megjelenése után láttam, de az is simán előfordulhat, hogy moziban is volt szerencsém megtekinteni. Elsőre magával ragadott a hangulata, hiszen magam is csodálttal adózom az emberi test szilárd vázának. Így örömömre szolgált előkeresnem a polcomról ezt a filmet és szívesen felelevenítem nektek a cselekményét és kreativitását.

Lincoln Rhyme (Denzel Washington – Malcolm X, Philadelphia, The Pelican Brief, Crimson Tide, Fallen, The Book of Eli, The Magnificent Seven) igazi profi, aki imádta a hívatását és az egyik legzseniálisabb helyszínelő volt a rendőrségnél. Minden korábbi ügyét katalogizálta, összegyűjtött minden hasznos információt, gyakorlatilag a kisujjában a szakma. Még az sem tántorította vissza, mikor az egyik helyszínen szinte ráomlott egy épület és majdnem teljesen nyomorékká vált. Csupán az egyik mutatóujja és az agya működőképes, egyébként tökéletesen béna és ágyhoz kötött. Látszólag nem keseredett el, hanem azóta is rendületlenül segíti társait, azonban a valóságban retteg attól, hogy egyik rohama után tehetetlen zöldség válik belőle.

Amelia Donaghy (Angelina Jolie – Girl, Interrupted, Gone in Sixty Seconds, Lara Croft: Tomb Raider, Taking Lives, Changeling, Maleficent) egy fiatal törtető zsaru, aki nem találja helyét sem a munkahelyén, sem a magánéletben. Teljesen véletlenül érkezik meg egyedül egy olyan helyszínre, amely örökre megváltoztatja az életét. A látvány, ami fogadja, részben sokkolja őt, részben pedig az ösztönei kezdik el vezérelni, és ezáltal világossá válik, hogy különleges tehetsége van a helyszíneléshez. Pillanatok alatt kapcsol és rögzíti a nyomokat, mielőtt a megérkező kollégái tönkretennének mindent, de mindezért csupán egy jól irányzott lebaszást érdemel. Hiszen mit képzel magáról egy járőröcske, hogy csak úgy magától intézkedni kezd, felsőbb utasítás nélkül. A rendőrségi hierarchia és tekintélyelvűség, rövidlátás ügyes kis fricskájával kezdjük meg nyomozásunkat.

Lincoln hamar felismeri a lány rátermettségét és maga mellé veszi, hogy segédkezzen neki, illetve legyen az ő keze, szeme és teste a gyilkosságok felderítésében. Paulie Sellitto (Ed O’Neill – The Adventures of Ford Fairlane, Married with Children, Dragnet, Modern Family) és Eddie Ortiz (Luis Guzmán – Innocent Blood, Oz, Narcos, Code Black) közreműködésével kezdetét veszi az igazi izgalom, h felgöngyölítsenek egy olyan ügyet, mely lehetséges, hogy mélyebbre és messzebbre mutat, mintsem előre sejtenék.

A reptéren egy pár várja taxiját, azonban mindhiába. Szerencséjükre begördül egy segítőkész kocsi és felveszi őket. A visszapillantó tükörről lelógó felakasztott majomfigura már sejteti velünk, hogy nem lesz olyan vidám ez az utazás. Hamarosan ráébrednek, hogy nincs kiút a pokoli autóból, végállomás számukra csak a halál lehet. A férfi holtteste megmagyarázhatatlan körülmények között a vonat közelében bukkan fel, ahol Amelia leli meg a tetemet, különös, beállított pózban, illetve a sínekre gondosan elhelyezett nyomokat. Lincolnnal gyorsan rájönnek, hogy ezek nem véletlenszerűen vagy rituálisan otthagyott eszközök, tárgyak. Egy üzenet részei, melyek újabb és újabb gyilkosságokat ígérnek. Versenyfutás kezdődik (?) az idővel, melynek rohamosan növekvő tempója magával ragadja főhőseinket, és miközben a lányt fokozatosan elnyeli a szakma, valamint a valóság brutalitása, addig a férfi ráébred, hogy többre hivatott, mintsem belenyugodjon, hogy magatehetetlen zöldséggé válhat. A film elején még megpróbálja elrendezni asszisztált öngyilkosságát, de az ügy szinte újult erővel látja el, amely kiragadja a reménytelenségből, és Ameliával ellentétesen lassan emelkedik ki a sorstalanságból.

Gyönyörűen épül fel kettősük jellemfejlődése, ahogy egymásba kapaszkodva kecmeregnek ki múltbéli kilátástalannak tűnő életükből. Fura módon könnyedén egymásra hangolódnak és Howard Cheney (Michael Rooker – The Guardians of the Galaxy, The Walking Dead, The Replacement Killers, Cliffhanger) kapitány minden törekvése ellenére egyre közelebb kerülnek a rejtély megoldásához. Nyilvánvalóan szemet szúr a vezetőnek, hogy folyamatosan megkerülik őt és ez nem tetszik neki, de nincs más megoldás a páros számára, ha haladni szeretnének és nem a bürokrácia útvesztőjének kegyetlen karmaira szeretnék bízni az elrabolt személyeket. A gyilkos ugyanis taxijával ejti csapdába áldozatait, majd olyan helyre cipeli őket, ahonnan végrehajthatja gonosz tervét. A holttesteket úgy helyezi el, hogy biztosan akkor leljenek rá, amikor ő szeretné, ezzel is megüzenve, hogy esélyük sincs ellene. Irányítása ellenére nyomokat hagy, mellyel szintén felsőbbrendűségét támasztja alá, illetve kihívja a rendőrség erőit, hogy találjanak rá, állítsák meg, ha tudják.

A történet felépítése igazán mesteri, mintha egy regényből adaptálták volna. Ez nem véletlen, hiszen a film Jeffery Deaver azonos című könyvéből készült, mely a fő karaktert mutatja be a világnak. Lincoln Rhyme története a mai napig folytatódik, jövőre jelenik meg 13. kalandja. Így nem olyan meglepő, hogy ennyire ügyesen van felépítve minden a cselekményben. Persze a két fő karaktertől eltekintve mindenki statikus jellemmel bír, de ez nem von le semmit sem a mű érdemeiből. A fantasztikus szereplőgárda pontosan azt adják nekünk, amire szükségünk van. Az egyetlen kérdés, hogy ki a titokzatos gyilkos és mit szeretne valójában.

Elsősorban a krimi rajongóknak ajánlom A csontembert, hiszen frappáns és izgalmas a története, valamint a megoldás. Addig a pillanatig nem sejthető a tette személye, amíg azt a rendező nem szeretné.

Értékelés: 8/10

Smaragd Sárkány