Hétvégi rovatunk mai tárgya egy igen közismert hely, ami nem más, mint a babák szigete, vagy, ahogy a helyiek hívják-Isla de las Muñecas. A sziget Mexikóváros közelében található egy olyan helyen, amelyet régebben szinte teljes mértékben víz borított.A fokozatos, mesterséges környezeti átalakulás következtében azonban kisebb, csatornák által szegélyezett szigetek jöttek létre, ezek közül pedig az egyik korántsem nevezhető hétköznapinak.

Több évtizeddel ezelőtt a sziget (amely valójában nem köznapi értelemben vett sziget, hiszen sodródik a vízen) gondozásáért Don Julian Santana volt felelős. Jó ideig a hely teljesen átlagosnak volt mondható, míg egy napon Don Julian egy kislány holttestére talált, amely a víz felszínen sodródott. A gyermeket már sajnos nem tudta megmenteni, de a közelben egy babát talált, amelynek néhai tulajdonosa a vízbe fulladt kislány lehetett. Úgy gondolta, a sziget egyik fájára akasztja fel a játékot, egyfajta tisztelgésként az elhunyt felé.

Azonban ez a gesztus nem merült ki ennyiben, Julian a továbbiakban tucatszám kezdte a szigetre hordani a különféle babákat és mindegyiket, az elsőhöz hasonlóan, különféle helyekre kezdte el felaggatni. Indoklása szerint tetteit egyfajta vezeklésnek szánta, mivel lelkiismeretfurdalás gyötörte, amiért nem tudta megmenteni a kislányt, annak ellenére, hogy a helyért ő volt a felelős. Ahogyan ő fogalmazott, a lány lelke a Földön maradt és dühtől vezérelve bolyong a szigeten. Ennek a problémának látta orvoslási módját Julian, aki úgy gondolta, megpróbálja kiengesztelni azáltal, hogy babákat hord neki, ha már kötelességének nem tett annak idején eleget és nem tudta megmenteni. Később Julian már úgy gondolta, a halott lelke beleköltözött ezekbe a babákba és rajtuk keresztül kommunikál.

A történet itt vesz új fordulatot, hiszen mintegy ötven év után, egy napon, 2001-ben Juliant holtan találták a szigeten, hátborzongató módon pont azon a helyen, ahol állítása szerint rátalált a vízbefúlt lány testére. Innentől kezdve az addig csupán helyi szinten ismert mendemondából országszerte felkapott történet vált és emberek százai, akiknek eddig fogalmuk nem volt a sziget létezéséről, hirtelen Julian példáját követve babákat kezdtek el hordani a szigetre. Ennek köszönhetően a helyet rövidesen elárasztották a különféle méretű, színű játékok. Az Isla de las Munecas ezek után hivatalosan is turisztikai látványosság lett, nyitva áll a látogatók előtt, akikből hiányt nem szenved a környék, sőt a sziget még saját honlapot is kapott.

Ha ez önmagában nem lett volna még elég bizarr, kis idő múltán a látogatók különös jelenségekről kezdtek beszámolni. Egyesek szerint a babák – amik közül néhány, az időjárási viszontagságoknak köszönhetően egészen gyatra állapotban van – éjjel különös hangokat hallatnak, mozgatják végtagjaikat. Mások arról számoltak be, hogy a sziget mellett elcsónakázva hallották, amint a babák hívogatják őket, hogy lépjenek a szigetre. A hely nappal is groteszk látványt nyújt a mindenhonnan lecsüngő játékoknak köszönhetően, azonban miután a Nap leszáll, kifejezetten kísértetiessé változik.

Hogy teljesen átfogó képet kapjunk a történetről, megemlítendő, hogy sokak szerint Julian mentális zavarokkal küzdött, és a halott kislány történetét csupán maga találta ki, őrülete pedig teret engedett annak, hogy ezt követően évtizedeken át egy bizarr hóbort töltse ki az életét. Akármi is az igazság, a sziget hordoz egyfajta nyugtalanító kisugárzást, amelynek számtalan oka lehet, de az is előfordulhat, hogy csupán egy magányos és zavarodott elme képzelgéseinek testet öltött, kézzelfogható formáját láthatjuk.

(Absvrd)