Legvadabb álmaimban sem gondoltam volna 2019 tavaszán, hogy a pazar áldokumentarista horror-komédián (What We Do In The Shadows, 2014) alapuló spin-off sorozat ennyi fantasztikus pillanatot tartogat az elkövetkezendő évek során.

Ami kifejezetten megsüvegelendő kreatív teljesítmény, hogy a premier óta minden esztendőben kaptunk egy újabb adagot a Staten Island-i házivámpírok életéből/halálából, de önismétlésnek nyoma sem volt, és a hatvanegy epizód során rengeteg zseniális poént láthattunk.

A bevezetőmnek nem véletlenül van búcsú hangulata, hiszen a What We Do In The Shadows utolsó része 2024. december 16-án került képernyőre, így egyelőre határozatlan időre elköszönünk Nandor, Laszlo, Nadja, Colin, és Guillermo szórakoztató társaságától.

Következzen a szokásosnak mondható dupla-kritikánk Murphy kollégával, lássunk hogyan kerekítették le a történet végét az alkotók!

afiaf: Tisztán emlékszem az izgalomra, amikor évekkel ezelőtt bejelentették, hogy széria lesz a valaha készült egyik legviccesebb fekete horror-komédiából. Hatalmas vállalás volt ez az alkotók részéről, és bár féltávnál teljesen lecserélődött a kreatív csapat, ez a színvonalon egyáltalán nem volt érezhető. Csak az utolsó epizód lepörgése után realizálódott bennem, hogy mennyire fog hiányozni ez a szokásos tíz rész a 2025-ös sorozat felhozatalból.

Hiánypótló szórakoztatást kínált a What We Do In The Shadows hat évadon keresztül, és ez alól a záró tizenegy epizód sem kivétel. Nem a legerősebb szezonjukkal veszünk búcsút kedvenc házivámpírjainktól, de nagyon tisztességesen tettek pontot a kalandok végére, pont amilyen befejezésre számítani lehetett. Roppant meta, mintha félbe maradna valami, ugyanakkor racionális, és teljesen hű az eddig felépített önreflexív történetmeséléshez.

Ezúttal Guillermo újdonsült szakmai élete volt a fókuszban, a vámpírságtól megszabadulva egy amerikai multinacionális vállalatnál próbálta megmászni a ranglétrát Nadja kéretlen segítségével. Laszlo, és Colin tovább folytatták a Frankenstein-kísérletüket, Nandor pedig újra szerelmes lett.

Ez a szezon is tömve volt oltári gegekkel, Jerry visszatérése a szuper-alvás után, az alvás hipnózis, Laszlo szellemapja, vagy a forgatásos epizód kifejezetten mulatságosra sikeredtek, de az évad zenitje minden kétséget kizáróan a Come Out And Play volt. Egy zseniális találkozó, ahol felvonultatták a new yorki vámpírok legkülönbözőbb ágait, személyes kedvencem a Lower East Side Punk Vampires volt.

Nagyon sajnálom, hogy véget értek ezek a kalandok, de remélem egy nap folytatódnak majd. Erre a hatvanegy epizódra oltári büszkék lehetnek az alkotók, horror-szórakoztatás a legmagasabb szinten. 9/10

eyescream: Régóta lehetett tudni, hogy a Hétköznapi Vámpírok iszonyatosan kreatív és egyszersmind zseniális áldokumentumfilmből készült FX-széria a hatodik évaddal végleg elbúcsúzik a közönségtől. Ez a tény még relevánsabbá tette az évadról-évadra egyre minőségibbé váló, fekete humorban bővelkedő vámpír-szappanoperánkat. Már a gegekre építő filler-epizódokat nélkülöző, ezáltal jobban a vezérszálra fókuszáló ötödik etap is elég erős volt, ebben a hatodikban ezt a fajta metódust követték.

Rögtön az első részben megismerhetjük a vérszívó-brancs ötödik lakótársát, aki aztán később súlyos problémák forrását jelenti majd, illetve egyúttal vázolják egyes karakterekre az évadban váró mini-projekteket, karrier-célokat stb. Míg Guillermo familiáris életmódját hátrahagyva az üzleti életben próbál meg érvényesülni, addig Nadja az emberi kapcsolatok alaposabb megismerését tűzte ki célként, és szintén irodai állást vállal. Az évek alatt elpuhult – nevében mégiscsak Kegyetlen jelzőt hordozó – Nandor előbb takarítóként próbál helytállni, majd elbocsátása után sereget szervez egy potenciálisan közelgő  háborúhoz, míg Laszló régóta húzódó kísérletében emberi testrészek összefércelésével teremt egy közel sem hibátlan új életet. Főszereplőink színes és szagos, de leginkább szatirikus jellegű, emberi környezetben tett kalandozásait a már megismert háttérszereplők (Afanas báró, The Guide, Nadja-baba vagy éppen Sean, a szomszéd) mellett különféle extrém helyzetek is színesítik. Mint például nemlétező ördögűzés, krimiszéria forgatása vagy éppen különféle speciális vámpírklánokkal való konfrontációk.

Ami pedig a széria lezárását illeti, az alkotóknak biztosan nem volt könnyű dolguk. Szerencsére nem lett túlzottan szentimentális vagy drámai, sem pedig erőltetett, helyette a nézőket rafináltan kicselező, többszörösen megcsavart, már-már meta-finálét kapunk, amely okán nem lehet rájuk haragudni. Összességében erős zárást prezentáltak (8,5/10). Titokban pedig továbbra is reménykedem, hátha a Wellington Paranormal után a jövőben valamikor elkészül Hétköznapi Vámpírok másik spin-offja, a Jemaine Clement és Taika Waiti alkotópáros farkasemberekre koncentráló We’rewolves projektje.