November 7-én került mozikba az állami támogatás nélkül készült független magyar horrorfilm, melyben állapotos főszereplőnk az erdő közepén található nyaralójukban vonul vissza, mert bizonyos előjelekből úgy érzi, hogy másnap meg fog halni. Lássuk, hogy sikerült a nemrégiben 40. Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon különdíjat nyert alkotás.

A film főszereplője, az állapotos Irma az erdő közepén lévő nyaralójukba vonul vissza, ugyanis baljós előjelekből fakadóan úgy érzi, hogy másnap ő bizony meg fog halni. Férje munkaügyben éppen külföldön tartózkodik, mivel azonban nem szeretne egyedül maradni ebben a kétségbeejtő időszakban, így legjobb barátnőjét és (mostoha)öccsét is meghívja a hétvégi házba. Aztán pedig elkezdődnek a megmagyarázhatatlan dolgok…

Cibulya Nikol (A hét utolsó napja, Irinyi) első nagyjátékfilmjét a sajtóban horrorként definiálják, és bár a nemrég vele készült interjúnkban ő inkább kísértet- vagy misztikusfilmnek hívja, az alkotás megtekintését követően én egyértelműen inkább a dráma műfajához sorolnám, amelyben a horror zsáner eszköztárának alkalmazásával próbálják nyomatékosítani a mondanivalót. Csakhogy a bizonyos explicit módon kirajzolódó, manapság egyre inkább előtérbe kerülő gyengébb nemhez kapcsolódó motívumokon kívül (édesanya elvesztésével járó gyermekkori trauma, szüléstől való félelem) sajnos nem sok fogózkodót kapunk, hogy konkrétan mi is történik ezalatt a cirka két nap alatt szegény főszereplővel. Mélyre eltemetett múltbeli démonok materializálódnak, esetleg a régebbi haláleset miatt negatívitásban bővelkedő helyszín aurája a bűnös, vagy szimplán csak az ő fejében játszódik le mindez? Önhibáztatás, bűnrészesség, kései megbánás? A bizonyos időközönként bevillanó retrospektív képsorokban rendre sejtetnek valamit, ám szerény véleményem szerint ezt a szekvenciát kissé túlhasználták a másfél órás játékidő második felében, és sajnos ez sem visz közel a megoldáshoz.

Az alkotás technikai oldalát nézve nem érheti szó, ugyanis egy magyar produkcióhoz képest teljesen profi a fényképezés, a vágások, és a kísérőzene is hozza a maximumot; igazából csak a kamaradrámákra hajazó minimális szereplőgárda és helyszínszűkösség okán lehet egy független filmes setupra asszociálni. Akad egy-két morózusabb jelenet a horror jegyében, amiket szépen megoldottak, ám alkotás egyértelműen a fenyegetettség pszichológiai vetületére fókuszál, ezért egyáltalán nem véres.

Bevallom, forgatókönyve kissé zavaros számomra az előbb tárgyalt okokból, ám a szereplők is bármennyire igyekeznek, sajnos nincs túlzottan sok kémia közöttük. A cselekmény alapvetően drámai hangulatát egyébként rendre megakasztja a dialógusokba sűrűn beleszőtt infantilis poénkodás, amely életszerűtlennek tűnik az adott szituációban, és bőven meglennénk nélkülük. Akárcsak karaktereink a film elején lévő önismereti kártyajátéka, mely szintén lapos és felejthető. A férjjel kibontakozó konfliktust viszont sajnos túl hamar lekeverték, pedig lett volna még benne potenciál.

Mindent összevetve egyáltalán nem sikerült rosszul a Holnap meghalok – főleg egy állami támogatás nélkül készült független magyar filmként nézve. Akadnak persze hibái, amik egy lelkes elsőfilmes rendezőtől teljesen megbocsáthatóak. Aki hajlik a mostanság egyre inkább teret nyerő, horrorkellékeket és a zsáner eszközeit felvonultató drámai jellegű alkotásokra, azoknak mindenképpen ajánlani tudom. 

Értékelés: 7,5/10

eyescream