November 7-én került mozikba a Holnap meghalok című állami támogatás nélkül készült független magyar horrorfilm, melyben az állapotos főszereplő az erdő közepén található nyaralójukban vonul vissza, mert bizonyos előjelekből úgy érzi, hogy másnap neki bizony annyi. A 40. Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon különdíjat nyert alkotás fiatal rendezőjével Cibulya Nikollal, és a főszereplő Irmát játszó Kurta Nikével beszélgettem.

 

Elsőként Cibulya Nikolt, a film rendezőjét kérdeztem:

– Mit lehet tudni előzetesen a történetről? Mennyire lesz horrorisztikus, kiknek tudod ajánlod?

– A filmet én inkább kísértet-, vagy misztikusfilmnek hívnám, nem tipikus horrorfilmnek. Egy terhes nő története, amiben szembe kell néznie azokkal a traumáival, amelyeket már régen eltemetett, mielőtt egy új személlyé válik. Ezek a traumák adják a film horror elemeit és segítenek a sztori előregörgetésében. Végig nagyon közel maradunk a valóság talajához, egy olyan film elkészítése volt a célom, amelyben életünk fájdalmas, néha horrorisztikus élményei nem feltétlenül véres, jump-scarekben támadnak ránk, hanem a saját személyiségünknek megfelelően. Ez remélem majd értelmet nyer a film megnézése után. Főleg azoknak az embereknek ajánlom ezt a filmet, akik az elmúlt tíz évben népszerűségnek indult horror drámákat és pszichológiai horrorokat szeretik, mint a Midsommar, a Babadook vagy a Night House.

– Honnan jött az ötlet, hogy pont egy ilyen típusú filmet készítsetek? Hogy állsz a horrorfilmekkel úgy általában, vannak-e kimondott kedvenceid?

– Mivel a horror műfaja nagyrészt még hiányzik itthonról, úgy gondoltam izgalmas kihívás lehet megpróbálkozni egy ilyen alkotással. Habár ezerszer láttuk már, de nagyon tetszik az a klisés (de mégis működő) horror alaphelyzet, hogy néhány ember egy isten háta mögötti erdei kis faházban mihez kezd egymással és a rettenetekkel, amelyek feltűnnek. Már írásnál tudtam, hogy ez egy kis költségvetésű film lesz, ezért kapóra jött ez a séma. Én azokat a horrorfilmeket szeretem, amelynek nagyon erős drámai alapja van, kidolgozott karakterekkel és kapcsolatrendszerekkel, amik lassú folyásúak, de mégis nagy nyomot hagynak bennem. Kedvenceim legtöbbje pár éve készül alkotás, mint pl.: Saint Maud, Relic, Falcon Lake vagy a Speak no evil. De szeretem a kissé könnyedebb, vígjátéki elemeket is használó horrorokat, mint a Bodies, Bodies, Bodies vagy a Barbarian, a klasszikusabb filmek közül pedig a Haunting vagy a Let’s Scare Jessica to Death-et említeném.

 

– Ez az első nagyjátékfilmed. Mi okozta a legnagyobb kihívást egy egészestét produkció esetében?

– Az egyik legnagyobb kihívás a forgatókönyv elkészítése volt, amit viszonylag rövid idő alatt kellett átírnom úgy, hogy közben már előkészítettük a filmet. De minden szempontból az idő rövidsége volt az, ami elképesztő kihívást jelentett. Nemcsak a pre-production időszaka volt rövid, de nagyon kevés forgatási napunk is volt, ami során számos olyan, előre nem látott akadály került az utunkba, amelyeket egy kemény fából faragott stáb nélkül lehetetlen lett volna legyőzni.

– Mesélj kicsit a forgatás körülményeiről. Független filmként gondolom elég kreatívnak kellett lenni.

– Összesen tizenhárom napot forgattunk, két részletben. Egy hetet egy erdőben, Pesttől három órára, ahol szerencsére két tó is rendelkezésünkre állt. A másik héten vettük fel az összes belső és a közvetlen a ház körül zajló jeleneteket Horányban. A nehézségeket hosszasan lehetne sorolni, de ez velejárója bármilyen forgatásnak, főként egy független film esetében. CGI-t nem nagyon használtunk, pár olyan kivétellel, amikor ki kellett venni utólag belógó lámpa részeket, vagy mobil képernyőt kellett varázsolni a mobilra. Viszont volt egy nagyon bonyolult prosthetic maszk a filmben, amit órákig tartott feltenni a színésznőre, aki közben nem tudott sem beszélni, sem inni-enni. Ez volt talán a legbonyolultabb jelenet, hiszen este, egy erdőben kellett felvennünk, és még több egyéb olyan dolog is történt, amit nem szeretnék elspoilerezni, de azt biztos, hogy kifejezetten stresszessé tették ezt a forgatási napot.

 

– Szerinted mi az oka, hogy nem készül (több) horror műfajú produkció Magyarországon? Lehetne ezen esetleg a trenden változtatni, és ha igen, hogyan?

– Őszintén szólva fogalmam sincs; nekem az a tippem, hogy Magyarország egy olyan hely, ahol tradicionálisan a szerzői – művészfilmek vannak előtérben, amikor pedig műfaji filmek készülnek, azok főként vígjátékok. Biztos benne van az is, hogy a legtöbb műfaji film drága, ezért kevés alkotó engedheti meg magának, hogy akciófilmben, thrillerben vagy épp sci-fiben gondolkodjon. Ha mégis, akkor ezek nem lesznek tiszta műfaji filmek, ami persze nem baj, mert szerintem annál izgalmasabb alkotások tudnak így születni. Ugyanakkor mostanra felnőtt egy generáció, akik sok amerikai filmet néztek és már elkezdtek filmeket is készíteni – most a sajátomra és az utánam jövőkre gondolok -, és én azt tippelem, hogy ha lassan is, de egyre több műfaji vagy félig műfaji film lesz, mint ahogy azt már több kiváló inkubátor film esetében láthattuk.

– Mennyire lepett meg 40. Varsói Nemzetközi Filmfesztivál különdíjának megnyerése? Más nemzetközi filmes megmérettetésen is indítottátok/fogjátok indítani?

– Nagyon meglepett a különdíj, mert abban a hitben voltam, hogy ha ne’ adj isten nyerünk valamit, akkor szólnak, hogy vissza tudjunk menni a díjátadóra. De nem szóltak, ezért az esélytelenek nyugalmával ültem otthon aznap. Végül egy nagyon kedves dokumentumfilm-rendező ismerősöm, Dér Asia küldött egy üzenetet, amiben egy kép volt az oklevéllel. Ő a doksifilm szekció zsűrijeként vett részt a fesztiválon, és ezért ő vette át a különdíjunk, és írta meg a hírt. Szóval ez elég vicces volt így, meg örültem neki, hogy olyan vette át, akit ismerek. Emellett egy spanyol tematikus fesztiválon szerepel a film, ahol horror és fantasztikus filmek vannak, Curtas Festival Do Imaxinario, de ezenkívül még nincs hírünk, hogy mi lesz a következő állomás.

 

A film főszereplője, Kurta Niké is készséggel válaszolt a kérdéseimre:

– Mennyiben jelentett számodra kihívást egy horrorfilmben lévő karakter megformálása? Lehet egyáltalán célzottan készülni ilyesmire?

– Az egyik komoly kihívás a szerep megformálásakor az volt, hogy alapvető karakterjegyeimben különbözöm a filmben alakított főhőstől. Másképpen reagálok konfliktushelyzetekre, más stratégiáim vannak a komplexusaim kezelésére, összességében reflektáltabban, öntörvényűbben működöm. Mindig izgalmas szakmai kihívás nem egyértelműen pozitív, szerethető figurát megtestesíteni. Inspiráló folyamat volt kikeverni a figurának azon árnyalatait, amik egyszerre hordozzák az áldozatiság, védtelenség és a pusztító szörny aspektusait. Remélem sikerült megtalálni a filmben azt az arányt, ami nyitva hagyja a befogadó fantáziájában azt a kérdést, hogy a főhős az elkövetője, vagy az üldözöttje a történéseknek. A másik játéktechnikai próbatétel a forgatás során az volt, hogy gyakran időhiány miatt előbb kellett felvennünk a reakciót, mint effektíve azt a képet, amire reagálok. Ez nagyon tudatos színészvezetést követelt meg Nikol részéről, részünkről pedig nagy bizalmat és gazdag, tulajdonképpen gyermeki fantáziát.

 

– Van esetleg kedvenc horrorfilmed vagy nagyon távol áll tőled a műfaj, és inkább a szakmai kihívás mozgatott?

– A felkészülési időszakban több, főleg lélektani horrort néztem. Az egyik leglenyűgözőbb vizuális élményem például a Saint Maud volt, ami gazdag inspirációs forrást is jelentett a szerepmegformálásomban. De nagy rajongója vagyok Ari Aster filmnyelvének is, így természetesen a Midsommar is a kedvenceim közé tartozik.

– Mesélj egy kicsit a filmben játszott szerepedről, Irma hogyan viszonyul a megmagyarázhatatlan eseményekhez?

– Mivel a film „szörnyei” Irma személyes múltjának kulcsszereplői, így egyszerre jelentenek számára kétségbeejtően és iszonytatóan idegen szürreális lényeket, ugyanakkor a legközelebbről ismert és szeretett „létező” személyeket. Szép lassan ébred rá arra, hogy saját teremtményeivel kell szembenéznie és megküzdenie ahhoz, hogy azok ne pusztítsák el saját realitásának szilánkosra tört maradványait.

– Volt-e esetleg olyan jelenet, ami nyomasztott vagy lelkileg megterhelőnek bizonyult a forgatás során, és nem szívesen játszanád el újra? 

-A szülés jelenet volt egyértelműen a legembertpróbálóbb. Két lehetőségünk volt ezt az egy snittes, lélektanilag extrém sűrű jelenetet felvenni. Most egészen abszurd belegondolni, hogy ez, hogy sikerülhetett. Az összpontosított csapatjátékon túl még valami plusz erő vagy szerencse is jelen volt ahhoz, hogy ez a jelenet megszülethessen.

– Ha a valóságban hasonlóan különös helyzetben kerülnél, te hogyan reagálnál?

– Stresszhelyzetben önmagamat is meglepően jól tudok funkcionálni, de azért bevallom, hogy elég érzékeny, instabil idegzetű, félős, ijedős embernek tartom magam, aki a legkisebb gyerekcsínytől is felsikít, szóval azt hiszem a legrövidebb útvonalon elhagynám a házat. De ha már itt tartunk, én nem is mentem volna vissza a múltamnak egy ilyen terhelt helyszínére, ilyen szélsőségesen mániás és sebezhető állapotomban.

– Amennyiben sikeres lesz a film, játszanál-e későbbiekben egy esetleg (hasonló horrorisztikus) folytatásban vagy inkább visszatérnél másfajta szerepekhez?

– Nem a film sikerességén, sokkal inkább a forgatókönyvön múlna az, hogy vállalnám-e a folytatást. A közös múltunk Nikollal persze inspiráló alap lenne, de bevallom elég groteszk elképzelni egy plakáton a „Holnap meghalok 2” felírást.

eyescream

 

A film november 7-től látható a magyar mozikban.

iMDB