Idén aztán tutira nem lehet hiányunk Joe Hill kiadványokat illetően. A nyáron már kaptunk egy zseniális képregényt a GABO kiadó jóvoltából, az Egy kosár fej természetfeletti krimije után pedig most itt a következő kiválóan sikerült darab, amelyben hőseink egy északi-sarkköri roncsmentésre indulnak, hogy aztán végül egy lovecraft-i iszonyatban csöppenjenek. 4 3 1 1 0

A Carpenter-fivérek roncsmentő csapata egy újabb megbízást kap: a Rococo International olajvállalat 1983-ban valahol az Északi-sarkkörnél nyomtalanul eltűnt fúróhajója közel negyven év hallgatás után most ismét vészjelzéseket adott le. A mélytengeri merüléssel járó küldetéshez a vállalat egyik vezetője mellett egy csinos tengerbiológus is csatlakozik, hogy a holttestek begyűjtése mellett szintén kiderítsék, mi okozta a hajó eltűnését. Azonban hamar szembesülnek a Derleth nevű fúróhajó élő-halott legénységével, akik rendkívül komplex matematikai számítások hirtelen jött birtokosaként nem mellesleg kikaparták a saját szemüket…

Ebben a nyolcvanas évek horrorjai előtt tisztelgő – eredetileg a DC kiadó Hill House Comics imprintjénél megjelenő – hatrészes képregényben Joe Hill egyáltalán nem bízott semmit a véletlenre. Mintha csak John Carpenter The Thing nevű klasszikusának egy spin-offja elevenedne meg a lapokon: kietlen és fagyos, barátságtalan sarkköri atmoszféra, egymás felé bizalommal forduló, ám lassan fogyatkozásnak induló hőseink kis csapata, természetfeletti események következményeképpen létrejövő bizarr testmódosulások, és persze egy titokzatos földöntúli rejtély, ami mindennek a kulcsa. Egyértelmű beszélő nevekkel (Carpenter-testvérek, Macready és Derleth nevű hajó) pedig csak még inkább a kozmikus hommage irányába terelte ezt az erősen lovecraft-i ihletettségű kalandot, melyben egyaránt megtalálhatóak különféle aprócska és gigászi entitások, valamint emberi hústömlők. De hogy ne csak egy szimpla főhajtás legyen, Joe Hill ügyelt arra, hogy az ismeretlentől való félelmet előtérbe helyező cselekményben a felelősségvállalás és bizonyos morális kérdések mellett felbukkanjon némi kapitalizmus- és társadalomkritika.

Joe Hill az eredetileg elképzelt, drámai eseményekben bővelkedő történethez képest menet közben változtatott ezt-azt (például szerelmi szál helyett testvéri szeretetet kapunk), Stuart Immonen csodálatos vizuális támogatása és Dave Stewart színezése a legjobb párosítás, ami ezzel a koncepcióval csak történhetett. Apró részletekre kiterjedő, rendkívül kifejező rajzok, és a misztikus, ugyanakkor természetfeletti fenyegetést árasztó színezés egymás kiegészítőjeként erősítette ezt az eleve rejtélyesnek induló, aztán a végére már egy kozmikus jelentőségű horror-kalandot.

Joe Hill fanatikusoknak, Lovecraft-imádóknak és a nyolcvanas években készült horror(filmek)ért rajongó közönségnek egyaránt maximálisan ajánlom a kötetet, de igazából bárki próbát tehet vele, akinek csak egy kicsit is felcsillant a szeme a cikk bármely részét olvasván. Ha pedig még nem mondtam volna még, a százhatvannyolc oldalas kiadvány végén az alternatív borítók és a vázlatrajzok mellett exkluzív interjúkat is olvashatunk az alkotókkal.

A könyvért köszönet a GABO kiadónak, akitől ITT tudjátok megrendelni!

Értékelés: 10/10

eyescream