A 5Panels elkötelezetten támogatja az új tehetségek felfedezését, aminek legújabb bizonyítéka Tóth Panna debütáló urban fantasy/horror képregénysorozatának első része. A címszereplő lány leginkább semmihez sem érez affinitást, azonban egy ponton ráébred, hogy Attila kardjának segítségével szembe kell szállnia a fővárosban felbukkanó zombikkal.

Mint ahogy a címből már sejtitek: főszereplőnk, Lelle egy fiatal egyetemista lány, de nem igazán fűlik foga semmihez; leginkább csak mismásolással akarja megélni a felsőoktatásban töltött idejét. Barátnői és egyben szaktársai, Helka és Bogi ugyan segítik, azonban a felelősségvállalás nem az erős oldala. Aztán egyik esti sétája során egy különös tárgyra bukkan, mire egy ismeretlen sugallatra a fegyverrel megöl két semmiből felbukkanó csuklyás élőhalottat. Mint kiderül, Attila misztikus kardja őt választotta új gazdájául, hogy vigyázzon a Magyarok Népére. Azonban a lány nem akar ilyen releváns küldetésben részt venni, úgyhogy Attila időközben mindenhova őt kísérő szellemének kerek perec nemet mond. Nem sokkal később azonban mégis felülkerekedik benne a tettvágy, és elvállalja Isten Ostorával való védelmi pozíciót…

A Budapesti Metropolitan Egyetem hallgatójának képregénye egy teljesen friss, ötletes és modern hangulatú, mondhatni rendhagyó receptúra szerinti keverék, melynek fő összetevői az urban fantasy zsáner, bizonyos horrorisztikus kellékek, illetőleg folklórban gyökerező kreatúrák és persze a magyar történelmi ihletettség. Lelle egy már-már természetfeletti és/vagy irracionális szituációba keveredő, tipikus nemtörődöm havefun karakter, aki aztán jellemfejlődése révén a füzet végére megbékél a ezzel a hirtelen jött weirdséggel, és célt találva magának a Hunok Királyának szellemi örököseként arra esküszik fel, hogy megvédi a népet.

Főszereplőnk a modern generációra jellemző laza és komolytalan karaktere ütközik Attila karizmatikus, határozott és mindenekelőtt régies attitűdjével, amely minimum megmosolyogtató szituációkat eredményez. Lelle karakterének már-már mangás túlzásokban eső mozgáskultúrája és önreflexióra való hajlama szintén roppant szórakoztatónak hat, ahogy a szereplők képkockákban végbemenő apróbb mozgásainak szövegezéssel való narrációját is díjaztam. És akkor még nem is említettem hősnőnk a kard birtokosaként teljesen autentikusan kialakult archaikus nyelvhasználatát, haha.

Bár a madártávlatból láttatott, teljes oldalakat kitöltő fővárosi képek igencsak tetszetősek, mégsem mondanám a panelokat részletgazdagnak. Nekem mondjuk túlzottan sok helyen volt elnagyolt, illetve elmaszatolt a háttér, vagyis a légüres terekből hiányzott valamiféle rajzos kitöltés. Fekete-fehér képregényről beszélünk, ám a színezés nem unalmas: az akromatikus színek használata és az azzal történő árnyalás ügyesen sikerült.

A hatvan oldalas puhatáblás képregény cselekménye egyáltalán nincs lezárva; valószínűleg mihamarabb folytatódni fog, mert a küldetés igazából még csak most kezdődött el. Kárpótlásként a füzet végén található színes mellékletben különféle – eredtileg tervezett és megvalósult – vázlatrajzokat tekinthetünk meg. Mindent összevetve ez egy irtó klassz koncepció kezdete, szóval izgatottan várjuk a folytatást.

A kiadványt köszönjük a 5Panelsnek, akiktől ITT lehet megrendelni.

Értékelés: 8/10

eyescream