Az 1969-ben született John Langan bölcsészettudományból és filozófiából diplomázott, majd a New York-i Állami Egyetemen tanított kreatív írást. Antológiákban megjelenő horror, weird, és dark fantasy zsánerben alkotott művei után második regényével pedig 2016-ban elnyerte a Bram Stoker-díjat. Ez utóbbi, szépirodalmi igényeséggel megírt, természetfeletti thrillerjét olvashatjuk most magyar nyelven az Agave kiadó jóvoltából.

Két megözvegyült főszereplőnk, Abe és Dan gyászuk feldolgozásához, illetve szeretteik hiányával járó mérhetetlen űrhöz a horgászat iránt hirtelen fellobbant szenvedélyükben próbálnak meg némi vigaszt lelni. Legújabb tervük a New York állami északi területén található Dutchman’s Creek nevű gyors sodrású patak, amely a mendemondák szerint valami sötét titkot rejteget…

Ahogy a szerző a Köszönetnyilvánításban is megjegyzi, a House of Windows (2009) után készült második regénye szintén nehezen talált otthonra, a Horgok ugyanis a zsánerkiadóknak túl szépirodalmi volt, a szépirodalmi kiadóknak pedig túl zsáner. És valóban: nyelvezetére a roppant érzékletesség, kifinomultság jellemző, számtalan gyönyörű allegóriával és igényesen szavakba öntött leírásokkal tarkítva – néhol nekem kissé talán túl is nyújtva.

A könyv hátulján lévő rövid összefoglalót olvasva reménykedtem, hogy témáját tekintve (szeretteink elvesztésére való, lakosságilag nem éppen elegáns, ám misztikus gyógyír) nem egy hatásvadász Állattemető-klónt kapok, ám szerencsére nem lett igazam. A Bram Stoker-díjjal megérdemelten jutalmazott alig háromszáz oldalt számláló kötetben gyakorlatilag két, egymással szorosan összefüggő történetet kapunk, melynek jelenben játszódó szála egyfajta keretes szerkezetet alkotva öleli magához a régmúlt természetfeletti eseményeit bemutató, ráérősen építkező, ám a végére igencsak lebilincselő gótikus, weird és/vagy thriller elemekben bővelkedő epizódot. Amelybe akár még egy kis Poe vagy Ambrose Bierce-féle bizarr nyomasztást is bele lehet látni.

Míg a cselekmény ismertetése során vázolt jelenkori történések során finom tempóban bekígyózó misztikusság azért néhol Stephen Kinget juttatta eszembe, a már-már mágikus realizmusból gyökereiből fakadó, sötét tónusú és kiszámíthatatlanul csavarodó ősi mendemondában én helyenként speciel Clive Barker dark fantasztikumának hatásait éreztem ki. Az összképet nézve pedig némi lovecrafti lenyomattal van dolgunk.

Bár viszonylag lassan és kissé nehézkesen indul be a – gyász és az elmúlás monológjára – felépített cselekmény, melynek misztikusságban rejlő direkt-motorját a kötet közepén elhelyezett hosszúra nyúló anekdota röffenti be, megéri beszerezni. Érdemes az átlagosnál kicsit lassabban haladni vele, mert olyan képeket oszt meg velünk, hogy bizony hagyni kell leülepedni. John Langan tehát olyan különleges hangulatú művet alkotott, amelyben a szépirodalmian tálalt stílusában a gótikus horror, a weird, és a természetfeletti thriller is képviselteti magát.

Az Agave kiadónak pedig külön pacsi, hogy évről-évre mind több és több hasonló kimagasló minőségű világi rémirodalmi kötetet tart érdemesnek megismertetni a magyar közönséggel.

A könyvért köszönet az Agave kiadónak, akiktől ITT lehet megrendelni a regényt! 

Értékelés: 9/10

eyescream