Jól ismert tény, hogy az Alien filmek – hasonlóan a legtöbb sci fi és horror franchise-hoz – az ominózus A bolygó neve: Halál óta mind kritikusi, mind pedig rajongói oldalról egyszer sem tudták megütni az elvárt, az első két epizód által felállított szintet.  A negyedik rész után hosszú pihenőre küldött, majd a 2010-es években két előzményfilmmel felélesztett széria legutóbbi felvonásának, az Alien: Covenant-nak a bemutatásánál Ridley Scott és csapata már olyan ígéretekkel reklámozták a produkciót, hogy az végre visszatér az eredeti film felütéséhez, azonban az alkotás nem bizonyult sikeresnek. 2019- ben röppentek fel ismét pletykák egy új Alien felvonással kapcsolatban, majd pár évvel később Fede Álvarez, a Don’t Breath és az Evil Dead remake rendezőjének a neve bukkant fel, mint a film írója és rendezője. Hasonlóan, mint a 7 évvel ezelőtti prequel-nél, ezúttal is a készítők egy, az eredeti film hangulatához és dramaturgiájához hasonló művet ígértek, ami elrugaszkodik a rajongói oldalról nem túl népszerű Prometheus és Covenant világától. Lássuk, sikerült-e nekik!

Évekkel A nyolcadik utas: a halál történései után járunk. Rain (Cailee Spaeny) és az apja által programozott android „testvére”, Andy (David Jonsson) egy Földtől távoli bányászkolónián élnek. A barátaik hamarosan felfedeznek egy űrhajót, ami korábban a Weyland-Yutani vállalat birtokában volt és amellyel meg szeretnének szökni a kolóniáról, aminek felszínére sosem jut el még napjának a fénye sem. Meggyőzik Rain-t és Andy-t, hogy csatlakozzanak hozzájuk, hiszen a szökéshez szükségük van az android segítségére. Hamarosan kiderül, hogy az űrhajó valójában egy űrállomás, aminek egyik része a Romulus névre hallgat és amely hamarosan a bolygót körülvevő gyűrűbe fog csapódni. Míg a fiatalok a sztáziskamrákat próbálják feléleszteni, felkeltik az állomáson található facehuggereket, akik a csapatra támadnak. Innentől kezdve már csak idő kérdése, hogy mikor szabadul el a pokol a Romuluson, amit továbbra is csak órák választanak el a gyűrűkbe csapódástól és a megsemmisüléstől…

Már az elején lelövöm a poént: igen, az Alien: Romulus végül tényleg betartotta az ígéretét, és dramaturgiájában, történetvezetésében visszatért az alapokhoz. Adott egy, ezúttal a jól ismert slasher receptet követve, kizárólag fiatalokból álló társaság, akik egy űrállomáson tartózkodnak, elzárva minden külső segítségtől, összeeresztve rájuk vadászó szörnyekkel. Az elején kicsit lassan, megfontoltan építkező film a xenomorph-ok megjelenése után felpörög, senki sincs biztonságban, azonban a kiváló hangulatnak köszönhetően a néző nem érezheti magát kényelmesen egy percig sem a moziban ülve. Már az elejétől kezdve nyomasztó a hangulat, és mivel a mű klasszikus horrorelemekből építkezik, jól tudjuk, hogy szerencsétlen, a kolónián szenvedő hőseink nem a szabadságba, hanem a vesztükbe tartanak. A xenomorphok ezúttal is kegyetlenek, veszélyesek, az Alien széria legszebb perceit elevenítik fel. A Romulus végjátéka pedig igencsak izgalmas és helyenként fordulatos, bár itt is főleg bevált húzásokból építkezett Fede Álvarez és csapata. Mindezek miatt véleményem szerint az utóbbi évek egyik legkorrektebb és leghangulatosabb Alien filmje kerekedett a Romulusból.

Azonban, természetesen, az Alien: Romulus messze nem lett tökéletes alkotás. Két főszereplőjén kívül a többiek igencsak felejthetők, annak ellenére, hogy többen jó sokáig maradnak életben, ezért lenne idő megismerni a karaktereiket, ennek ellenére csupán egy dimenziós kellékek, semmilyen komoly háttérsztorival. A rutinosabb horrorrajongók könnyedén meg tudják jósolni, melyikük lesz a következő, aki elhullik, így komolyabb fordulatokra nem lehet számítani e téren. A Romulus, hogy felzárkóztassa a kevésbé hardcore Alien rajongókat, egy régi szereplőt is beemel a történetbe még a legelső, A nyolcadik utas: a halál című filmből, egy manapság igen népszerű CGI technikával, amivel egy régi szereplő arcát digitálisan kreálják újra. Ez a technológia már 8 évvel ezelőtt, a Zsivány Egyes Star Wars filmben sem működött, azonban úgy tűnik, az elmúlt években sem fejlődött semmit, így borzalmas a végeredmény.

Összességében az Alien: Romulus, hibái ellenére egy egészen korrekt alkotás lett, visszatérve az Alien sorozat gyökereihez, és hozva ugyanazt a hangulatot, amit az első filmben is megtapasztalhattunk. Hibái inkább zsáner hibák, hasonlóak szinte bármely más horrorban is fellelhetők, azonban a végeredmény így is élvezhető, még ha nem is lesz annyira emlékezetes, mint a széria korábbi nagyágyúi.

Értékelés: 7/10

Kele-man

Meglehetősen furcsa viszonyt ápolok az Alien franchise-zal. Mint sokan másoknak is, számomra is a horrorzsáner “ősélményét” jelentette az első film, amit számtalan ismétlés követett. Azon kevesek közé tartozom, akik olvasták az ÖSSZES magyarul megjelent Alien-könyvet is, bár ezek közül nem egy maradandó károsodást okozott. Vérbeli rajongó volnék? Vannak, akik azt mondanák, hogy nem, amikor kiejtem, hogy én szerettem a Prometheust is, bár a Covenant már tényleg gyenge eresztés volt.

Mindezek fényében egyáltalán nem vártam a Romulust. Különösen, amikor olyan hírek kezdtek el felröppenni, hogy “tinifilm” lesz, aztán hiába voltak ígéretesek a trailerek, közben kiderült, hogy csak 16-os korhatár-besorolással fog futni film. Szkeptikus voltam.

A moziba is ezzel a szkepticizmussal ültem be, de nem tartott sokáig. A Romulus épített díszletei, a remek színészek és a szinte tökéletes látványvilág és hangulat hamar feledtette velem az ellenérzéseim. Még a történet is egészen értelmesre sikeredett, képes voltam drukkolni a szereplőknek, utálni, akit utálni kellett, egyszóval magával ragadott a film teljesen. Kellemes volt a fanservice mennyisége is, hiszen a régi szereplő felélesztése és egyes jelentek “másolása” nagyon jó módszer volt arra, hogy ne tolakodó módon legyünk felültetve a nosztalgiavonatra, és ezt egyértelműen Fede Álvarez rendezői nívójának tulajdonítom, ahogyan a mindvégig kitartó remek atmoszférát is.

Egészen a film utolsó fél órájában látható fordulatig egy a minden elvárásomat felülmúló Alien-folytatásnak tartottam a Romulust. Sajnos azonban e ponton a cselekmény is megbicsaklik, válik kellemetlenné, amit látunk, és az addigi remek díszletekkel operáló film átvált a gyenge CGI-os megjelenítésre. Mintha valaki más lett volna felelős a film végéért, mint akik addig készítették. Nagyon nagy kár érte, mert sokat elvesz a teljes film megítéléséből ez a rosszabbul sikerült befejezés.

Ennek ellenére is, én elfogult vagyok, ezért:

Értékelés: 8/10

Blissenobiarella

Bennem erőteljesen kettős érzéseket keltett ez a film, különösen az első fele. Önmagában ha ezt a 120 percet nem egy Alien-filmként akarják eladni, akkor egy átlagos sci-fi-horror lehetett volna, különösebben érdekes történet nélkül. Így viszont egyszerre próbálták meg kiszolgálni a 40+-os hardcore fanatikusokat és az univerzum esetleg első filmjét fogyasztókat is.

A Romulusra készülve újranéztem a Prometheust és a Covenantet és hamar rájöttem, mi hiányzik a harmadik filmből: a felfedezés ereje, az ismeretlentől való félelem és izgalom. Ezt az előző két részben ugye ismeretlen bolygókkal és titkokkal oldották ezt meg, most pedig az egész filmet csak a sötét, űrbéli táj és hideg, fémes környezet kísérte végig. Nekem ez így sajnos kevésbé adta az “újdönsült” Alien-feelinget és azt kell mondanom, nem ér fel egyik “elődhöz” sem. Persze tudom én, hogy a klasszikus négyes esetében inkább előbbi volt a jellemző, de nekem valahogy 2024-ben több kell ennél.

Engem zavartak a karakterek is, betolnak csomó huszonéves fiatalt, akikkel aztán nagyon nehéz szimpatizálni… valahogy hiányzott a Michael Fassbender-féle bölcsesség, intelligencia és elegancia. Hiányzott a teremtéselmélet, a mítosz. Ezek fiatal hülyék voltak, akikért egyáltalán nem lehetett izgulni, az első filmből “visszatérő” mellékszereplő pedig kifejezetten gázul nézett ki. Valahogy a xenomorphok sem a régiek már; korábban egy darab egy fél űrhajót kiirtott volna, most meg egy tucatnyit tudott lehentelni valaki, aki életében először fogott puskát a kezében. Az utolsó 15 perc nekem inkább kínos volt, mint izgalmas, főleg úgy, hogy az újrahasznált jelenet eredetije is igencsak megosztó volt anno.

Sajnos ez nekem így csak egy erős közepes, egyszerűen képtelen voltam Alien-filmként tekinteni rá, xenomorphok ide vagy oda. Újrahasznált jelenetek, érdektelen karakterek, felesleges jump scarce-ek, nagyon gyenge sztori – nálam 3-4 pontnál többet nem érdemel.

Értékelés: 4/10

varin

 

A megtekintés lehetőségét ezúton is köszönjük Forum Hungary-nek!