Tom King és Barnaby Bagenda tizenkét epizódból álló, keménytáblás gyűjteményes kötetében megismerkedhetünk a Vega-galaxis bolygóiról származó lázadó Omegákkal, akik a népüket elnyomó Alfákkal szemben próbálnak meg igazságot szolgáltatni, és most egy soha vissza nem térő lehetőségként külső segítséget kapnak a Fehér Lámpás személyében.

Az Omegák (Omega Men) eredetileg a DC Comics 1981-ben a Zöld Lámpás képregényben feltűnt szuperhős csapata, akiket aztán a folyamatos változtatás után legutóbb 2015-ben Tom King alkotott újra ebben a tizenkét részes képregényben. Főszereplője Hal Jordan helyett ezúttal Kyle Rayner, vagyis az a Zöld Lámpás, aki később Fehér Lámpássá vállt, de elég legyen az előtörténetből. Lássuk, hogy sikerült Az Omegák című képregény.

Kyle Rayner, tehát a Fehér Lámpás a Krypton megsemmisülése után ismert univerzumunk egyetlen sztellárium-forrásának lelőhelyére, a Vega-rendszerbe utazik, hogy ott diplomáciai tárgyalásokat folytasson az uralkodó Alfák és a status quo ellen harcoló Omegák között. Gyűrűjét le kell adnia, ugyanis a helyi törvények alapján nem használhatja azt. Egy hirtelen jött támadásnak köszönhetően az egész világ úgy hiszi meghalt, addig Kyle az Omegák trükkjének bedőlve megismeri a galaxis minden szegletét – velük együtt pedig a furcsa, de elszánt karakterek életútját -, és szép lassan rájön, hogy mégsem ők az igazi ellenség, hanem a Citadella és a zsarnok Kormányzó vezette Alfák. A globális háború pedig elkerülhetetlen…

Megmondom őszintén, a kezdet kezdetén nagyon nehezen sikerült belerázódnom a kalandba. Egyrészt az éppen aktuálisan láttatott eseményeken kívül nem igazán kapunk bővebb tudást a világ felépítését illetően, vagy úgy egyébként bármiről, hogy egy kicsivel szélesebb perspektívából tudjuk figyelni a dolgokat. A későbbiekben során a helyzet persze változik, ugyanis bőven csepegtetnek majd információkat, és sok mindent érteni fogunk, ám az elején elég nehéz felvenni a fonalat, na. Másik problémám, hogy hőseinken kívül senkinek nem értjük a nyelvezetét, ami szintén elég frusztráló tud lenni. Oldalakon keresztül csak különféle fura idegen karaktereket kapunk szövegbuborékjaikba ágyazva, aminek így túl sok értelmét nem látom.

Bármennyire is egy epikus, már-már űroperaszerű kalandot vetít elénk Tom King különféle fantasztikus bolygókon – akad buja dzsungellel fedett világ, luxus üdülőhely, kietlen sziklákkal teli élettér, végtelen urbánus piac és indusztriális nagyváros –, valamint szerethetően lökött, ám tragikus élettörténettel bíró karakterekkel, mégsem tudja tartani az arányokat. Egyes színes-szagos hússzaggatóan kegyetlen akciót közel nyolc-tíz oldalon keresztül részletez, a történet bizonyos releváns elemeit pedig alkalmanként túl röviden vagy felületesen mutat be, néha szimplán csak egy beszélgetés közben értesülhetünk róla. Konzisztenciát felrúgó módon egyik pillanatban még a jelenben vagyunk, aztán hirtelen a múltba révedünk, és ennek a hektikusságnak még párszor tanúi lehetünk;  csoda hogy kizökken az ember? Ám olyan is előfordult, hogy halálos sebet kapó karakternek a következő alkalommal már kutya baja. Van a kalandban annyi potenciál, hogy elvarázsol(na), magába szippant(ana) – azonban az előzőekben felsorolt negatívumok miatt sajnos ez csak részben teljesül.

A Barnaby Bagenda által életre keltett képi világ alapvetően tetszetős és kellően fantáziadús egy morális dilemmákat a középpontba állító galaktikus szuperhősös kalandhoz, azonban a rajzok minősége sajnálatos módon nem mindig egyenletes. Hol aprólékos és részletgazdag csodálatos installációkon legeltethetjük a szemeinket, hol pedig szégyenszemre be kell érnünk elnagyolt, kidolgozatlan, kissé összecsapott rajzokkal, kár érte. Az viszont mindenképpen pozitívum, hogy a lezárást követően extraként még kapunk egy kis összefoglalót a karaktereket és a bolygókat illetően – ezt mondjuk a történet elején is megoszthatták volna velünk –, valamint egy galériát vázlatrajzokról, grafikai tervekről és borítóvariánsokról.

Összességében én mindenesetre örülök, hogy a GABO kiadó egyfajta hiánypótlásként elhozta a képregényért rajongó magyar közönségnek a DC Comics egyik kevésbé ismert szuperhős-csoportosulását, és bár ez a humorban és drámában egyaránt merítkező űrbeli akció-kaland hagy maga után némi kívánnivalót, mégis szórakoztató volt részese lenni.

A könyvért köszönet a GABO kiadónak, akitől ITT lehet megrendelni!

Értékelés: 8/10

eyescream