A.M. Shine korábbi írásaiban inkább a gótikus horror világa felé kacsingatott, azonban később már szülőföldjének kultúráját és történelmét szintén felhasználta azokhoz. Ez a titkokkal és rejtélyekkel tűzdelt, meglehetősen sötét atmoszféra pedig igencsak tetten érhető (a mű mozis adaptációjához igazodó) magyarul frissen megjelent első regényében, melyben a Connemara erdőségeiben megbújó rejtélyes lényekről mesél.

Az ihlethiányban küzdő művészt, az egyedül élő Miát egyik ismerőse megbízza, hogy szállítson le egy papagájt a másik városban lévő vevőjének. A lány dolga nem lévén egyből autóba pattan, azonban egy erdő közepén váratlanul lerobban a verdája, így kénytelen gyalogosan továbbmenni kezében a kalitkával, hátha segítséget talál. Napnyugtakor aztán egy különös betonépítményt pillant meg a fák között, amelybe még éppen sikerül ajtózárás előtt berohannia. Így ismerkedik össze a már régóta ebben a furcsa tükörfalú menedékben élőkkel: a férjét gyászoló Ciarával, a fiatal és tapasztalatlan Daniellel, és a morózus, felettük szigorúan anyáskodó Madeline karakterével.

A figyelők egy olyan rideg és sűrű, kiismerhetetlen erdőségben játszódó, folk horrorból táplálkozó természetfeletti thriller, mely a rettegés mechanizmusát úgy használja, hogy gyakorlatilag nem is láthatjuk a félelmet kiváltó ellenséget. Ismeretlen fenyegetés vesz körül bennünket. Ebből a szempontból rokonítható például Josh Malerman Madarak a dobozban című művével. Sokáig csak különféle szórványos elbeszélések alapján tudjuk körvonalazni az állítólag gyilkos hajlamú entitásokat, akik elkapják a területükre tévedő szerencsétleneket, de jobbára csak megfigyelik őket az üvegszerű kalitkában. Eleve egy kilátástalan és nyomasztó egy helyzetet teremt az író, amelyben a mind fizikailag, mind mentálisan csapdába esett karaktereink csak szigorú szabályok és protokoll szerint eljárva élhetnek túl a vadon fogságában, ám a belső konfliktusok miatt még így sem mindig könnyű. Szökésük sikeressége pedig egyenesen a csodával határos.

A figyelők egy lassan és kimérten építkező olvasmány, olyan fantasztikus lényekkel és mitológiával a középpontban, amelyről úgy általában csak felszínes tudással rendelkeznek az emberek, és mint az idők folyamán megszépített Grimm-meséknél, ennél is csak a boldog befejezést ismerik el. Pedig sokkal súlyosabb és sötétebb titkok lappanganak a háttérben. Ezért nem értettem például, hogy az erdőből való szökésüket követően milyen izgalmakat tud még az író felmutatni, mert bőven volt még hátra a történetből. Szerencsére a végső csavar jól sült el – magában hordozva a folytatás lehetőségét –, és bár talán valamiféleképpen lehetett rá számítani, engem mégis meglepett.

Mindent összevetve, habár A.M. Shine regénye egy kissé döcögősen indult, én végig nagyon élveztem ezt a fajta misztikus és sötétbe burkolózó, fenyegető atmoszférát; viszonylag gyors tempóban faltam az oldalakat. Egyetlen apró negatív megjegyzés így a végére, ami inkább a magyar kiadásnak tulajdonítható: mozisposzter-borító helyett én valami jóval mutatósabbat, ötletesebbet vártam volna. Egyébként mindenkinek csak ajánlani tudom, aki inkább a horror és a rettegés pszichológiai aspektusát kedveli, de a dark fantasy és a természetfeletti irodalom szerelmesei is tehetnek vele egy próbát. A.M. Shine már megírta a Stay In The Light névre hallgató folytatást, reméljük ezt is mihamarabb olvashatjuk magyar nyelven.

A könyvért köszönet a GABO kiadónak, akitől ITT lehet megrendelni! 

Értékelés: 9/10

eyescream

 

És most lássuk a mozis változatot: A figyelők (2024)

A meghökkentő csattanók nagymestere, a misztikus thrillerekben jeleskedő, egy nagyobb hullámvölgy után a közelmúltban új erőre kapó M. Night Shyamalan produceri felügyelet alatt készült adaptáció forgatókönyvírója és rendezője az indiai származású úriember filmkészítésben sajnos meglehetősen kezdő lánya, Ishana.

A figyelők moziváltozatának története gyakorlatilag megegyezik a regénnyel, persze néhány helyen alaposan leegyszerűsítették vagy megváltoztatták, viszont sajnos egy másfél órás játékidővel bíró mainstream alkotás nem a leghatásosabb módja egy ilyen természetfeletti thriller autentikus leképezésének. Emiatt aztán a könyv cselekményéhez képest rohanunk, hogy minden relevánsnak tűnő elem beleférjen, ám nincs idő az elmélyülésre, az atmoszféra-teremtésre, amely pedig szintén fontos lenne. Szereplőink csak halvány másolatai eredeti változatuknak, alig néhány tollvonással felskicceltek, így érdeklődésünk is hamar elveszik irányukba. Drukkolni egyedül a grátisz tragikus előtörténetet kapott Dakota Fanning által megformált főhősünknek lehet és/vagy illik, minden egyéb csak másodlagos.

Rohanó tempó, nyomokban némi társadalom-kritika, beton-üveg komplexumba zárt nyomasztásnak viszont se híre, se hamva. Hogy valami pozitív dolgot is mondjak, a fényképezés klassz, a kísérőzene szintén kellemes, és a lényekkel sincs semmi baj. Összegezve, bár hozza a regény kötelező elemeit, de átélhetetlenül sietve, felszínesen, rideg módon – mintha nem is lenne igazi tétje az egésznek. Ezért aztán a bónuszként funkcionáló Shyamalan-csattanó után sem tudunk egy közepesnél jobb pontszámot adni rá. 6,5/10