Tizenegy szezon, közel száznyolcvan epizód, a The Walking Dead 2010-ben Frank Darabont értő kezei közül indult világhódító útjára. A hihetetlen népszerűséget elérő poszt-apokaliptikus széria örökre berágta magát a popkultúrába, és úgy tűnik hiába búcsúztunk el az anya-sorozattól bő egy esztendeje, a TWD-univerzum napjainkban is töretlenül bővül tovább.

Feleslegesen bontottak pezsgőt a záróképsorok láttán a sorozat eltűnéséért szorító nézők, kedvenc karaktereink közül néhányan azóta is új kalandokba keveredtek. A legnagyobb vállalás egyértelműen a jelenleg futó The Ones Who Live, amelyben újra viszontláthatjuk kedvenc seriffünket, de Rick visszatérésén kívül is volt kikért izgulnunk az eltelt hónapokban.

Az ígéretes felütés ellenére sajnos Maggie, és Negan közös kalandjai New York-ban elég hervasztóra sikeredtek, a leggyengébb TWD évadokat megidéző Dead City finoman szólva sem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet.

Annál inkább a sorozat kedvenc szereplője köré épített európai kiruccanás, szerencsére a Daryl Dixon mindenképpen megér öt és fél órát az életünkből. Aktuális kritikám tárgya tavaly ősszel landolt a streaming kínálatban, és hat részen keresztül mutatja be Daryl viszontagságait Franciaországban.

Főhősünk ismeretlen okból sodródik partra Normandiánál, de nagyon hamar talál magának egy új közösséget, és egy nemesnek tűnő célt, amiért érdemes harcolni. Természetesen a mozgatórugó minden cselekedete mögött a hazajutás, de útközben szépen lassan ráébred, hogy talán van miért maradnia.

Dramaturgiailag nagyszerűen van összerakva a széria, kis betekintést nyerhetünk Daryl múltjába, a Dixon-család története remekül rezonál az aktuális eseményekkel. Kiderül az is, hogyan került Franciaországba, és tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy ki keresi az óceánon túl.

Érdekes látni a járvány miatt összeomlott Franciaországot, különösen sokkolóak a Párizsban játszódó események. Tisztán látszik, hogy a francia nép mennyivel másképp dekódolja ezt a járványt, mint az amerikai, és néhány kellemetlen meglepetést tartogatnak a helyi élőhalottak is.

Azonban a fő gonosz újfent az ember, az anya-sorozathoz képest pedig jóval nagyobb jelentőséget kap a vallás, de az apokalipszis utáni időkben ennek bőven van relevanciája. Színészfronton kellően erős partnereket kap Norman Reedus, és alapvetően akcióknak sem vagyunk híján, bár elsősorban a dráma dominál.

Az utolsó epizódban azért érkezik néhány érdekes forgatókönyvírói húzás, de egyik sem olyan bántó, hogy ne lehetne túllépni rajta, ráadásul a befejezés kifejezetten ötletesre sikeredett. Összességében tehát a Daryl Dixon pontosan az a spin-off sorozat, amire a The Walking Dead rajongók vártak, már hivatalosan is zöld utat kapott a folytatás, amelyet, ha minden jól megy még 2024-ben láthatunk. Addig is Rick, és Michonne egymásra találásával üthetjük el unalmas óráinkat, ami az aktuális kritikák alapján igencsak kellemes időtöltésnek ígérkezik.

7.5/10

afiaf