Ha valamennyire is kedvelitek a tini-slashereket, akkor nagyjából a Még mindig tudom mit tettél tavaly nyáron nevű hitványság óta tudni (vagy legalábbis sejteni) lehet, hogy a hirtelen jövő ingyenes utazások és egyéb meghívás alapú nyeremények eléggé gyanúsnak tűnnek. Lehetséges, hogy Svédországba eddig nem jutott el ennek a híre, és egyesek még simán bedőlnek elképesztő vidámparki meghívásnak.

A történet szerint Halloween estéjére egy baráti társaság VIP-jegyeket nyer Göteborg legkedveltebb vidámparkjába, a Lisebergbe, egészen véletlenül éppen a régóta nem látott barátjuk vezetésével, akivel megszakadt kapcsolatuk egy múltban történt tragédia óta. Míg egyeseknek jókedvűen, másoknak inkább kissé kínosan indul a buli, azonban egy idő után mindenki számára átvált rettegésbe, ugyanis egy sötétben ólálkodó rejtélyes gyilkos kezdi el levadászni a társaság tagjait…

Simon Sandquist rendezőt igazából nem is annyira tudom hibáztatni ezért a munkáért, a forgatókönyvért felelős három emberkét viszont annál inkább. Kezdjük mindjárt a szememet igencsak irritáló alapfelállásnál, miszerint pont Halloween estéjére teljesen kiürül egy vidámpark, amely rettegésre alkalmas attrakciókban is bővelkedik?! Mindegy, lépjünk is túl ezen az apróságon, és térjünk rá a maszkos gyilkosra. A fondorlatos elkövető személyét elképesztő, hogy mennyire semmiféle borzongás nem övezi; mostanság menő infantilis dizájnt követő babaálarc (lásd: Boldog halálnapot, Gyilkos a múltból, A gyilkos könyvklub) egyrészről inkább megmosolyogtató, mint félelmetes, másrészről pedig maszkolás ide vagy oda, nagyjából öt perc alatt megállapítható, hogy ki lehet az elkövető.

Az általa előidézett áramszünet is esetleges: egy ponton minden elektromossággal üzemelő egység leáll, de hőseink későbbi menekülésük során már vígan fel tudnak szállni egyes attrakciókra. Sőt, annyira intelligensek ezek a vidámparki masinák, hogy bekapcsolt állapotban is külön megvárják, míg valaki beléjük száll, és csak akkor indulnak el velük az útra. Persze még ezeken kívül is akadnak bőven logikai bakik, azokra most nem térnék ki. Elég legyen annyi, hogy az ezerrel robogó hullámvasúton ülő áldozatát ez a rafinált gyilkos egy adott ponton várakozva precíz matematikai számítások tucatjainak köszönhetően mértani pontossággal szúrja hasba.

Összegezve tehát a Halloweeni körhinta című svéd tini-slasher borzasztóan bárgyú és röhejes. A Z-generációs szereplők irritálóan viselkedve váltanak ki belőlünk folyamatos ellenszenvet, de legalább a gyilkos személye sem nagy megfejtés. Ezenfelül a cselekményt a logikai hibák és erőltetett halálnemek tovább silányítják, szóval az alkotók fejében téves az az elképzelés, miszerint ha ezt az egész siralmat egy vidámparkba helyezik, az esetleg szórakoztató lehet. Nem, kizárólag csakis bűnös élvezetként tudom ajánlani bárkinek.

UPDATE: nemrég gyulladt ki az említett vidámpark egy részeként épült Oceana vizipark

Értékelés: 4/10

eyescream