Immár évek óta kezdjük egy nagy sóhajjal az éves toplistánk összeállítását, hogy “ez nem volt a horror éve”. Idén kifejezetten kevés olyan művet tudnánk felsorolni, ami igazán maradandó és emlékezetes élményt kínált, és azok, amelyek egyáltalán feljutottak a listára, leginkább csak a “a többihez képest” voltak jó filmek, nem az általánosságban értendő minőségük miatt.
Már tavalyi listánkon is előtérbe kerültek a különböző európai gyártású darabok, és idei listánk is nemzetközi merítéssel dolgozik, és különösen hosszúra nyúlik majd azoknak a filmeknek a sora, melyek a listára nem jutottak fel, de említésre méltónak tartjuk őket – szavazataink szórása ugyanis igencsak nagy volt ezek között. Szót ejtünk sorozatokról, és az idei legnagyobb csalódásokat is számba vesszük.
10. Clock (2023) (Az óra)
A Clock című sci-fi horrorban egy negyven felé száguldó nő gyermekvállalási kálváriája elevenedik meg előttünk, de nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk. A megkapó képi világ mellett erőssége abban rejlik, hogy ilyen kényes és megosztó témát vesz a vállára: a főszereplő Ella nem akar gyereket, és vállalja a részvételt egy kísérletben, ahol majd felébresztik anyai ösztöneit, ezt pedig hallucinációk, őrjöngés, elmosódó határvonalon billegés őrület és józanság, álom és valóság között követik. A Clock izgalmas koncpeció és érdekes darab, de jelenleg 5.0-ás pontszámon áll IMDb-n, és tőlünk sem kapott sokkal többet, ezzel pedig épphogy elérte listánk alsó határát.
9. Cobweb (2023) (A félelem fészke)
A Cobweb (A félelem fészke) már második alkalommal szerepelt az esztendő legjobban várt horrorfilmjeinek listáján, elvégre a 2019-es Marianne című sorozat író-rendezője, Samuel Bodin szélesvásznú debütálása okkal keltette fel érdeklődésünket. Az Edgar Allan Poe Az áruló szív című novelláján alapuló sztorit a francia alkotó sikeresen töltötte meg feszültséggel, visszaköszön a Marianne-ból ismerős sötét hangulat, és vérgőzös akciókból sincs hiány. Listánk kilencedik helyét annak köszönheti, hogy bár szerkesztőségünk egyes tagjai számára tökéletes borzongatást nyújtott, másoknál a film utolsó félé órájában látható fordulat miatt a csalódások közé került minden érdeme mellett is. Mindenképpen érdemes rajta tartanunk a szemünket, mert várhatóan Bodin következő filmjeivel még magasabbra helyezi majd a lécet.
8. The Last Voyage of the Demeter (2023)
Hollywoodra jellemző, hogy ha kicsit válságban van a kreativitás, akkor leporolják a nagy irodalmi klasszikusokat, és megpróbálják aktualizálni őket. Ez a trend nem újkeletű a horror témájában sem, így alakult, hogy 2023-ban két nagyszabású, kifejezetten mozikba szánt Drakula-adaptációért is izgulhattunk. André Øvredal már bizonyította korábban, hogy kis/közepes költségvetésből is tud olyan látványt varázsolni, ami vetekszik az álomgyári produkciókkal, például A boncolás (The Autopsy of Jane Doe) esztedejének egyik legjobb horrorfilmje volt. A The Last Voyage of Demeter Drakula-műfajban való újításának azt szánták, hogy a titokzatos erdélyi gróf valódi szörnyetegként jelenik meg. A film első perceitől fogva nyilvánvaló, hogy a büdzsé legnagyobb részét a látványvilág emésztette fel, és szép is a film, Drakula ábrázolása azonban hiteltelen és nevetséges, ráadásul hiányzik belőle a személyiség, amiért 100 éve rajongani tudunk. A benne rejlő potenciállal a film sajnos nem élt kellő módon, így legfeljebb tisztességes iparosmunkaként jellemezhetjük, ami az átlagos szintnél bevállalósabb és vadabb, de nem tud több lenni egy egyszerű szörnyfilmnél.
7. Saw X (2023) (Fűrész X)
A hollywoodi mércével mérve aprópénzből készülő franchise pénzügyi sikerességéhez kétség sem férhet, elvégre a világszintű mozis összbevétel már egy milliárd dollár felett jár. Nincs sok csodálkoznivaló hát azon, hogy a készítők ontják magukból az újabb és újabb részeket a kirakós gyilkos, alias Jigsaw rétestésztává nyújtott, kissé radikális életvezetési tanácsadásából. A legutóbbi részt, a 2021-es Spirál – Fűrész hagyatéka alcímű förmedvényt egyöntetű utálattal fogadtuk, és már borítékoltuk, milyen irányba tart a széria. Erre cáfolt rá az ősszel debütáló 10. rész, amellyel visszataláltak a helyes útra. A történet az első rész közvetlen folytatása, melynek cselekménye Mexikóba vezet minket, és összességében nagyon tisztességes bővítése a sztorinak, ami a franchise-tól megszokott moralizálást kiegészítő fogcsikorgató kínzásokkal bűvöli el nézőit, így a könnyed szórakoztatástól távol áll, mégis melegen ajánljuk.
6. Knock At The Cabin (2023) (Kopogás a kunyhóban)
Napjainkban kevés olyan megosztó alkotó dolgozik Hollywoodban, mint M. Night Shyamalan, akinek a filmjei a hullámzó minőség ellenére mindig élményszámba mennek. Ez alól a kijelentés alól aktuális munkája sem kivétel, mely az Idő után egyben második adaptált forgatókönyve. A Kopogás a kunyhóban a racionális gondolatok és a vallási fanatizmus olyan keveréke, amely eléri, hogy a végjátékra ember legyen a talpán, aki állást tud foglalni a film kulcskérdésével kapcsolatban. Nyilván megérzésünk lehet, hiszen tulajdonképpen kétismeretlenes az egyenlet, de Shyamalan végig ügyesen tartja bizonytalanságban a nézőit. A kevés szereplőt mozgató sztori lineáris cselekményét nyúlfarknyi flashback szekvenciák törik meg, amelyek sajnos túlzottan rövidek ahhoz, hogy igazán a szívünkbe zárjuk főszereplőinket, de a törődés kialakulásához azért elégségesek. A színészek korrektül teszik a dolgukat, mindenképpen kiemelnénk Dave Bautista játékát, aki kifejezetten hitelesen adja elő a hatalmas morális dilemmákkal küzdő általános iskolai tanító szerepét.
5. Evil Dead Rise (2023) (Gonosz halott – Ébredés)
A Gonosz halott franchise visszatérése nagyszerűen sikerült, és bár eredetileg csak streamingre szánták, végül megfuttatták szélesvásznon is (Magyarországon nem játszották a mozik), és valószínűleg azóta is áldják az eszüket, ugyanis szűk három hét alatt 100 millió dollárt szedett össze a kasszáknál, ami a gyártási költségvetés ötszöröse volt, mellyel a legjobban jövedelmező Gonosz halott film címet is bezsebelte. A sztori egy elhidegült testvérpárról szól, akik megpróbálnak újra közel kerülni egymáshoz, de egy földrengés során előkerülő, rejtélyes eredetű könyv, valamint néhány bakelit lemez meghallgatása végleg megpecsételi a sorsukat. Vértől tocsogó másfél órára számítsatok, ami kifogástalan szórakozást nyújt, de elsősorban csak azoknak ajánljuk, akik szerették a korábbi Gonosz halott-filmeket is, nekik viszont kötelező!
4. Renfield
Egy igen erős, a műfajtól kissé szokatlan marketing előzte meg a Renfieldet, melyben szinte végig a film komolytalanságát, camp jellegét és Nicolas Cage már-már ripacskodásba áthajló Drakula alakítását hangsúlyozták ki, megalapozva az elvárásokat. A Renfield végül azt adja amit megígért: egy, a kedvenc vámpírunk karakterét a modern korba helyező, és a szerepében fickándozó Nicolas Cage-t szerepeltető filmet kapunk, se többet, se kevesebbet. Az alig több, mint 90 percnyi játékidővel rendelkező vígjáték ezúttal nem főszereplőink ügyetlenségére és bugyutaságára építi humorát, ellenben a Drakula és szolgálója, Renfield kapcsolatának a modern korba helyezése adja a viccek alapját. Ez rendkívül jól megy neki, egy friss, a sok akciójelenetnek hála pörgős, modern kori Drakula adaptációt kapunk. Chris McKay vámpírfilmje a kettejük közötti kapcsolati dinamikára helyezi a fő hangsúlyt, ennek azonban az az eredménye, hogy a mellékszálak és mellékszereplők könnyen felejthetőek lesznek. Szinte minden egyes jelenetben, amikor nem Renfieldékkel, hanem a helyi maffiacsoporttal foglalkozunk, érezzük, hogy ez mindössze egy térkitöltő, szükséges, de nem kellően kidolgozott mellékszál, ami igazából lehetne teljesen más tematikájú, akkor se rontana a filmélményen. Összességében egy felejthető, de a maga módján szerethető Drakula-adaptációval lettünk gazdagabbak.
3. No One Will Save You (2023) (Nincs, aki megmentsen)
A Nincs, aki megmentsen egy váratlanul felbukkanó gyöngyszemnek bizonyult, és annyira meglepett minket eredetiségével, hogy rögtön toplistánk dobogójára is feljutott. Brian Duffield már az Árok (2020) írójaként is bizonyította, hogy van érzéke a vizualitáshoz, ezúttal pedig a rendezéssel is remekül elboldogult. Remek élmény lehetett volna, ha a mozikba küldik ezt az alkotást, hiszen az első perctől fogva pörgős sci-fi horror nem sok pihenést hagy sem főhősnőjének, sem pedig nézőinek. Vizuálisan pazarul fest, ami nagy szó, hiszen jelentős játékidőt szentel a földönkívüliek szerepeltetésének; mégsem válik nevetségessé, és a dialógusok teljes hiánya is bátor, jól sikerült húzás volt a készítők részéről. A film második felében éles hangulatváltás következik be, és a személyes dráma kibontakozása kerül előtérbe, továbbra is festői képekkel feledteti a véget nem érő harcjeleneteket, ám szegez magához egészen a bizarr végkifejletig.
2. Talk to Me (2022) (Beszélj hozzám!)
Az USA legnagyobb független filmfesztiválja, a Sundance minden évben gondoskodik arról, hogy figyelemreméltó alkotásokat tárjon a közönség elé. A Beszélj hozzám! a leghangosabb pozitív visszhangot kapott horror bemutató volt ebben az évben, és ausztrál filmként, ráadásul az A24 szerepvállalásával, szerkesztőségünk is nagy reményeket fűzött hozzá.
A sztori középpontjában egy baráti társaság áll, akik felfedezi, hogyan lehet szellemeket idézni egy bebalzsamozott kéz segítségével. Rászoknak az új izgalomra, de az egyikük túl messzire megy a játékban, és félelmetes természetfeletti erőket szabadít el. A Beszélj hozzám! sokkal többet nyújt egy átlagos jumpscare horrornál, mert főszereplőiért ezúttal valóban lehet izgulni és meghökkentő jeleneteknek sem vagyunk híján. A feszültség remekül kitart a stáblista végéig, és bár a váratlan húzások nem jellemzőek rá, az a néhány kellemesen elhelyezett csavar jól működik. Összességében teljesen helytállóak voltak a méltató kritikák, mert a Beszélj hozzám! 2023 egyik legerősebb alkotása, és megérdemelten csatlakozik a legjobb ausztrál horrorfilmek táborához, egyben pedig idei listánk ezüstérmét is elnyerte.
1. When Evil Lurks ((Cuando acecha la maldad)) (2023) (Amikor a gonosz leselkedik)
Idei aranyérmesünk, a dobogó legfelső fokán helyet foglaló film egy újabb váratlanul felbukkanó, igazi gyöngyszem, egyenesen Argentínából. A direktor, Demián Rugna előző filmje (Terrified, 2017) a címéhez abszolút hű alkotás volt, legújabb munkája pedig olyan, mintha a The VVitch, A kukorica gyermekei és az Ördögűző szerelemgyerekét néznénk spanyol nyelven. A film több síkon fejti ki hatását, az egyértelmű terror mögött végig ott bujkál a lokális társadalomkritika, az egyszerű emberek kiszolgáltatottsága a rendszerrel szemben. Az összes probléma forrása az, hogy a hivatal borzasztó lassan reagál egy bejelentésre, így a helyiek, a saját eszközeikkel, a maguk módján próbálnak megszabadulni egy fertőzött testtől. Az elszabaduló borzalmak teljes skálájáról csak elképzelésünk lehet, ugyanis az alkotó elsődlegesen a főszereplő testvérpárra, és családjaikra fókuszál.
Fogcsikorgató jeleneteknek így sem vagyunk híján, azt pedig csak elképzelni tudjuk, hogy az ártatlannak tűnő partizánakció milyen szörnyű hatással van a környéken élők mindennapjaira. Az ócska jumpscare ijesztgetések helyett dramaturgiailag remekül elhelyezett, hirtelen érkező, és sokkoló szcénákat kapunk, amelyek mindig adnak egy extra löketet a történetnek. Amikor azt gondolnánk, hogy ezt már biztosan nem lehet fokozni, Demián Rugna mindig rátesz egy lapáttal, egészen a nagyszerű befejezésig. Egy szónak is száz a vége, ha csak egyetlen horrorfilmet nézel meg 2023-ban, akkor a When Evil Lurks legyen az!
További filmek
Amikor leadtuk szavazatainkat a listához, számos olyan cím felmerült, amelyek végül nem kerültek be az összesítésbe, mert túl kevés jelölést kaptak. Ennek ellenére olyan figyelemreméltó művekről van szó, melyeket tagjaink akár a dobogón is szívesen láttak volna, így ajánlásképpen érdemes szót ejteni róluk:
A Sikoly franchise hatodik része ugyan egy hajszállal gyengébben sikerült, mint 2022-es elődje, így is kifogástalan szórakozást nyújtott Szellempofa rajongóinak, a Totally Killer pedig időutazással keverte a tini slasher műfajt, és lett igazán kedvelhető, habkönnyű cím. A svéd gyártású The Conference ((Konferensen)) (2023) (Csapatépítés) szórakoztató darab, szerettük is, de nem ütötte át a listára kerülés alsó határát nálunk. További említésre méltó slasher-címek voltak az évben a Sick (2022), és a mozikban nálunk is futott Thanksgiving (2023) (Hullaadás) , Eli Roth agymenése – utóbbit kifejezetten csak méltatni lehet. A King-rajongók idén sem maradtak adaptáció nélkül, és bár a Boogeyman (2023) (A mumus) nagyon várt darab volt, nem igazán sikerült beváltania a hozzá fűzött reményeket, szerkesztőségünk tagjai között volt, aki szerette – mások inkább a csalódások közé sorolták. Brandon Cronenberg alkotása, az Infinity Pool (2023) (Végtelen víztükör) hasonló sorsra jutott, sokkal többet vártunk tőle.
A Sister Death ((Hermana muerte)) (2023) (A halál nővére) szintén szerepelt az év legjobban várt filmjeinek listáján, és Paco Plaza atmoszférikus apáca-horrorja bár kimagasló darab volt az idei kínálatban, listánkra sajnos nem kerülhetett fel. Szintén sokat vártunk a Netflix év eleji nagy dobásától, a Christian Bale főszereplésével készült The Pale Blue Eye (2022) (Halványkék szemek)-től, mely egy lassú folyású, a szokásos krimiknél unalmasabb cselekményű nyomozósdi lett, a Poe-utalásokkal gazdagon szövött történet azonban a kosztümös krimik kedvelői számára kihagyhatatlan.
A Skinamarink jobban működött volna rövidfilmként, de igazán mélyre hatolt a gyermeki félelmekben. Hasonló témakörben jelent meg Ari Aster legújabb darabja, a Beau is Afraid (2023) (Amitől félünk), ami leginkább dráma-thriller vonalon mozog, és új elemként a humort is beemelte eszközei közé. Megosztó film lett, szerkesztőségünk véleménye pedig vegyes. Említést érdemlő darabok voltak még a Nightmare ((Marerittet)) (2022) (Rémálom), melyben egy fiatal pár pszichológiai horrorral átitatott küzdelmeit nézhettük végig alvásparalízissel vegyítve, a Venus (2022) okkult témakörrel ijesztgetett, a Nefarious ((ИEFAЯIOUS)) (2023) pedig démonos megszállottsággal operáló kiváló kamaradarab volt. A Birth/Rebirth (2023) kiemelkedő látványvilággal és mély érzelmekkel sokkolt, a The Elderly (2022) a klasszikus horrorkliséket hátrahagyva borzongatott. A Thaiföldön forgatott Influencer (2023) az év egyik legjobb thrillerje, igazán meglepő darab, ami erősen kívánkozott toplistánkra is.
Sorozatok
Míg a tavalyi év elsősorban sorozatokkal domborított, idénre kevesebb emlékezetes darab jutott. A műfaj talán legfontosabb idei produktuma a világhírű The Last of Us című videójáték-adaptáció volt. Szerkesztőségünk több tagja is nosztalgiával gondol vissza a játékokra, nagyon szerettük, de a sorozat csalódást keltett bennünk, mert a rengeteg belefektetett munka és remek látványvilág ellenére sem találták el igazán a megfelelő hangnemet.
Ezzel szemben örök kedvencünk, a korszakos zseni Mike Flanagan nevéhez fűződő The Fall Of The House Of Usher (2023) (Az Usher-ház bukása) minden várakozásunkat felülmúlta, és elnyerte nálunk az év legjobb sorozatának kitüntető címét. Nem is csoda, zsinórban több éve már, hogy mindig szerepel egy-egy műve nálunk a toplistán, és csak reméljük, hogy ez a tendencia a jövőben is folytatódhat!
Listánk másik állandó szereplője évek óta a What We Do in the Shadows (Hétköznapi vámpírok), és ezen sem idén változtatunk: az ötödik szezon lett az egyik legerősebb az eddigiek közül, és még egy további várható. A semmiből érkezett, és meglepett valamennyiünket a The Devil’s Hour (2022) (Az ördög órája) című brit thriller, ami annyira izgalmas, hogy egyvégtében érdemes megnézni igazán. Hasonló élményt nyújtott a német gyártású Netflix Originals, a Dear Child ((Liebes Kind)) (2023) (Drága gyermek) is, ami pár órányi körömrágós izgulást garantált. A From (Kiút) második évada kevésbé lett annyira önfeledt és szórakoztató, mint az első, de misztikus, természetfeletti témákban még mindig említést érdemlő széria.
Csalódások
Mind a filmek, mind pedig a sorozatok fejezeténél megemlítettem, hogy szerkesztőségünk véleménye idén igencsak nagy szórást képviselt, ami az egyiknek nagyon tetszett, azt a másik a pokolba kívánta. Voltak azonban olyan darabok is, melyek egyöntetű gyűlöletet váltottak ki belőlünk, és ezekre is érdemes néhány szót fecsérelni: a Pet Sematary: Bloodlines (2023) (Kedvencek temetője: Vérvonalak) egy mindennemű kreativitást és újdonságot nélkülöző, cseppet sem félelmetes, jumpscare-ekkel operáló folytatás, aminek elkészítése teljesen felesleges volt.
Nagyjából ugyanez mondható el az egyre csökkenő minőségű tendenciát mutató Insidious-franchise legújabb tagjáról, az Insidious – The Red Door (2023) (Insidious – A vörös ajtó) című filmről is, ami azonban hatalmas bevételének köszönhetően borítékolhatóan még további folytatásokat kap majd, amiben osztozik vele a Conjuring-univerzumban elhelyezkedő The Nun II (Az apáca II) is. Jóformán szót sem érdemel részünkről a M3GAN, és nagy csalódást nyújtott Dark Harvest (2023) (Arat a kaszás) is, totális hangulatvesztettségével. Az All Fun and Games (2023) (Halálos bújócska) az ígéretes casting ellenére a borzalmasan túltolt jumpscare-ijesztegetéseivel veszített el minket már az elején. Legmélyebb megvetésünket mégis egy filmre érdemes koncentrálni az idén, ez pedig nem más a The Exorcist: Believer (2023) ((Az ördögűző: A hívő)), aminek elkészítését minimum súlyos hibaként tudnánk jellemezni – mégis, talán nem meglepő, de ennek is készül már a folytatása.
Idén Narez barátunk jóvóltából egy másik nézőpontot, az Rottentomatoes top 10-es listáját is be tudjuk mutatni nektek:
Listánk kizárólag szubjektív véleményekből áll. Mi így láttuk a 2023-es évet, de kíváncsiak vagyunk, nektek mi a véleményetek az idei felhozatalról. Kérjük, akár itt, akár a Facebook oldalunkon írjátok le, nektek mik voltak a kedvenceitek, amiket mi kihagytunk.
Aki pedig az előző évi top10-es listákra kíváncsi, az itt tudja elolvasni őket:
Be the first to comment on "2023 Top 10 horror – Szerkesztőségi toplista"