A grafikusként dolgozó Robert Marko Bose első képregénye az ALICE; egy bizarr ezoterikus történet, melynek főszereplője Fertő City utcáit járja, ugyanis a városkát újabban elözönlötték a természetfeletti és életellenes lények. Hősünknek először saját démonjaival kell leszámolnia, hogy felvegye a harcot az említett események mögött álló titkos renddel.

„A pokol üres, mert minden ördög a felszínen van.” Így hangoznak Shakespeare mester szavai. Nos, ez milyen igaz…

Mostanában egyre több természet- és életellenes lény lepi el Fertő City utcáit. Ezedig csak éjjel parádéztak, most viszont már nappal is pozdorjázzák a várost.  

Olybá tűnik, világunkat épp felperzselni kívánkozik egy titkos rend, ezen szándékának jogosságát pedig egy még titkosabb próféciára alapozzák. Eddig sem egyszerű létezésünket fonákjára forgatják, Alice pedig kénytelen félbe hagyni a saját démonjaival folytatott küzdelmet. Legott küzdhet másokéval.

Az ALICE képi világában a város éjszakai atmoszférájába illeszkedő, neonreklámokra emlékeztetően élénk és világító színek dominálnak, úgymint pink, bíbor, lila és kék, mégsem irritáló a szemnek. A rajzok minőségére vagy panelkezelésre sem tudok semmi negatívat mondani. Ellenben a képregény szövegezése nekem helyenként kissé magyartalannak tűnik, vagy legalábbis itt-ott kibicsaklik. Főleg, mert graphic novelhez hasonlatosan bőven kapunk narrációt, mivel valahogy csak meg kell alapozni a legelső fejezetben.

A cliffhangerrel végződő történet éppen csak beindulni látszik; side-kick karaktereink bemutatkozása érintőleges, egyedül a noir-kompatibilis főszereplőről tudhatunk meg pár relevánsnak tűnő információmorzsát. Gondolom a következő füzet(ek)ben szépen ki fog(nak) bontakozni az alapvető jellembeli tulajdonságaik, és részletesebben megismerve őket szimpatikusabbá tudnak válni. Ahogy magáról a városkáról is szívesen olvasnék és látnék többet, akárcsak az ott lakó bűnös fajzatok randalírozásáról. Nyilván nehéz ilyen vékonyka füzetbe mindent belezsúfolni, de én optimistán állok hozzá.

A képregény egyfajta függelékeként az Alice asztala nevű állandó rovatban a főhősünkkel kapcsolatos érdekes és/vagy misztikus tárgyakra vetünk egy-egy pillantást – elsőként mindjárt az azték halálsíp kerül terítékre -, bemutatva azok történelmi hátterét, funkcióit, egyfajta rövid és tömör ismertetővel. Emellett pedig néhány potenciális borítótervét is megosztja a szerző a jövőre nézve.

Bizarr és ezoterikus horrormese – olvasható az ALICE első fejezetét tartalmazó füzet borítóján, én pedig az alább vázolt nyúlfarknyi debütálás után türelmetlenül várom a folytatást!

A képregényt a szerző bocsátotta rendelkezésünkre, akitől ITT lehet megrendelni az első füzetet.

eyescream