A legfrissebb hazai horrorpremier a Vertigo média jóvoltából a Halálos bújócska című amerikai horrorfilm. A természetfeletti, démoni jelenlétet ígérő tinislashertől nyilván nem vár az ember világmegváltó, magvas gondolatokat, de a maga műfajában még akár jó is lehetett volna. Sajnos nem az.

A minden eredetiséget nélkülöző történet a boszorkánypereiről hírhedt Salemben játszódik, és már a bevezető narrációban is tárgyi tévedést vét, amikor azt állítja, hogy 25 nőt végeztek ki itt, máglyán elégetve, vízbe fojtva vagy kövekkel agyonnyomva. Valójában 19 áldozat volt, akiket felakasztottak – erről ITT írtunk részletesebben. Főszereplőnk egy család három tinédzserkorú gyereke, a testvérek bemutatása a film elején felvillantja, hogy kapcsolatuk nem viszálymentes, így az egyszeri mozinézőben elültetve a reményt, hogy a horror végére összetartóbbá válnak majd, és karakterfejlődésnek lehetünk majd szemtanúi. A legfiatalabb fiú beszökik egy elhagyott kunyhóba, és itt talál egy kést, amit magához vesz, és ez fogja elhozni a sorsfordító eseményeket.

A kést ugyanis megátkozták, és a rávésett „varázsigét” kimondva a kés birtoklója megszállottá válik, és halálos játékokra kényszeríti társait. Kezdetben van némi „akasztófás” játék, de elég hamar leragadunk a bújócskázás mellett, amit később némi fogócska vált fel. Nyomokban tartalmaztak a játékok kreativitást, igazság szerint sokkal ötletesebben is meg lehetett volna oldani szerintem, különösen már 10 Fűrész-filmmel a hátunk mögött. Az akasztófázás lehetett volna a legjobb ezek közül, hiszen itt valódi kegyetlenséggel szembesülünk, de ez meg gyorsabban véget ér, mint hogy a néző egyáltalán felocsúdna, hogy mit is lát.

 

A Halálos bújócska egészen rövid film a maga 76 percével, végigrohan, nem mélyül el saját cselekményében, mintha sajnálná rá az időt, és viszonylag gyorsan el is jutunk a slasher szekciójához. A halálnemekben semmi érdekes nincs, a film egyáltalán nem volt bevállalós ezen a téren sem, amivel némileg javíthatta volna renoméját. A szereplőgárda leginkább súlytalan karakterei hullanak csak el, egyáltalán nem érintik meg a nézőt, és haláluk is egészen unalmas körülmények között következik be. Ráadásul az írók maguk követték el a legnagyobb spoilert már a nyitó képekkel, amikből mindvégig tudatában vagyunk, hogy a főszereplők valamennyien túl fogják élni a játékot, így még a minimális izgalmat vagy erőt is elveszik a történettől.

A Halálos bújócska teljes egésze nem épül semmi másra, mint a rettenetesen túltolt jumpscare ijesztegetésekre. Ezzel annyira telepakolták a filmet, hogy végtelenül olcsóvá és már-már önmaga paródiájává válik, és egy idő után az ilyen eszközökkel operáló filmek kedvelői is csak kínosan mosolyognak. Ráadásul még csak nem is jók ezek a jumpscare-ek, az egész film alatt egy volt csak, amit hatásosnak éreztem, a többi mind csak a gyors vágások és hirtelen hanghatások egyvelege. Ezen felül a rendező úgy érezte, hogy érdemes alkalmaznia egy furcsa, barna filtert a látomásos jeleneteknél, ami semmit nem ad hozzá az élményhez.

Hogy valami pozitívumot is írjak, a színészi munka teljesen rendben volt. Natalia Dyer (Stranger Things), Asa Butterfield (Végjáték) és Benjamin Evan Ainsworth (A Bly-udvarház szelleme) mind hozzák a tőlük elvárható teljesítményt, és bár újat egyikük sem mutat, ami gazdagítaná karrierjüket, szégyenkezniük sincs miért. Nem ők tehetnek róla, hogy a szerepek, és a dialógusok, amiket megírtak nekik, csapnivalóak.

Összességében a filmet jegyző két rendező, Eren Celeboglu és Ari Costa első bemutatkozása (korábban csak rövidfilmjeik voltak) nagyon rosszul sikerült. Nem bíztak saját teljesítményükben és produkciójukban kellőképpen ahhoz, hogy megfelelő energiaráfordítással igényes és jó filmet csináljanak belőle, mert amit itt látunk, az bizony nem költségvetés kérdése. Sokat kell majd dolgozniuk azért, hogy a nézők bizalmát visszanyerjék.

Kinek ajánljuk: Jumpscare-fanatikusoknak kizárólag.

Értékelés: 3/10

Blissenobiarella

A megtekintés lehetőségét ezúton is köszönjük a Vertigo Médiának!