A szerző személyes tragédiáját feldolgozó, mára már klasszikusnak számító képregényt a nagyközönség leginkább talán az Alex Proyas (Dark City) által készült 1994-es filmadaptáció révén ismerheti, melyben a sötét tónusú bosszúdráma főszereplőjét alakító fiatal Brandon Lee a mozi forgatása közben egy váratlan baleset következtében valójában is elhunyt. Most viszont itt a lehetőség, hogy a hazai (képregény)olvasók is hozzájussanak ehhez a sötét sagához, melyet extraként kimaradt jelenetekkel és elveszett képsorokkal egészített ki a szerző.

Vitán felül egy klasszikus képregényről beszélünk, amelybe a szerző gyakorlatilag saját gyászát és dühét építette bele, ugyanis fiatalon egy részeg sofőr halálra gázolta kedvesét. James O’Barr direkt ehhez a kiadáshoz készített előszóban meséli el, hogy a Crow eredeti megjelenésének (1990) idején a terjedelmi korlátok okán egy csomó dolgot ki kellett belőle vágni, más epizódokról pedig ő gondolta úgy, hogy túl személynek hatnak a nagyközönségnek. A teljes egészében kézzel készített képregény elveszett képsorait számítógépes beavatkozás nélkül vázlatok alapján rajzolta meg, továbbá a kimaradt fejezetet szintén úgy adja most közre, ahogy az eredetileg elkészült, semmiféle utólagos kiegészítés vagy módosítás nem történt.

Az önfeledten boldog, fiatal jegyesek (Eric és Shelly) sajnálatos módon rossz időben tartózkodnak rossz helyen, így a kimagasló bűnözési statisztikájáról híres Detroit egyik arra tévedő bemindenezett bandája gyakorlatilag hidegvérrel gyilkolja meg őket. Azonban Eric a természetnek ellentmondva túléli halálát, és sérthetetlen, önjelölt igazságosztóként tér vissza, hogy megbosszulja kedvesét. 

Magából minden ízében kíméletlen dühöt és forrongó haragot árasztó, ugyanakkor mélységes gyásszal és frusztrált önmarcangolással, múlni nem akaró bűntudattal teli, komor és depresszív hangulatú fekete-fehér képsorokon követhetjük végig Eric elszánt bosszúhadjáratát, melyet időnként szakítanak csak meg békés és idillinek tűnő régi életét felelevenítő, szerelemben és szenvedélyben túláradó emlékfoszlányai. Harca során látszólag senkit és semmit sem kímél; a halál angyalként brutális kivégzések és fegyverrel elkövetett kegyetlen akciójelenetek során egymás után hullanak el a város ismertebb bűnözői, ám ha arról van szó, lelke mélyén igenis tud megállj parancsolni magának, és segítő kezet nyújtani vagy éppen ártatlanok életét megkímélni.

A mozis feldolgozással ellentétben Eric itt gyakorlatilag sérthetetlen, isteni lényként van jelen, akinek nincs gyenge pontja, legfeljebb emberi mivolta, amely rendre kimondhatatlan gyötrelmeket, el nem múló fájdalmat okoz, miközben a megbocsátás és az elengedés útjára próbál lépni az ellentmondást nem tűrő vérgőzös küldetése során. Szimbólumokban gazdag, aprólékosan kidolgozott rajzait színesben szinte el sem lehetne képzelni, akár csak az álomszerűen rendre előtüremkedő, puhán skiccelt régmúlt csodás és meghitt pillanatait.

James O’Barr közel tíz éven keresztül egyfajta sajátos terápia öngyógyító mechanizmusaként rajzolta önéletrajzi ihletettségű képregényét, amely a magyar fordítás során tévesen a holló címet kapta a varjú helyett. Most tehát ezt a komplett, eredetileg tervezett változatot olvashatjuk az elveszett(nek hitt) vagy kivágott epizódokkal kiegészítve, ráadásul a majdnem háromszáz oldalas kiadvány végén még egy képgalériát is találhatunk, a varjú mitologikus szerepét magyarázó utószóval egyetemben. Felkavaró, nyomasztó, komor és kíméletlen, ám kétségkívül hiánypótló alkotás; beszerzését csak ajánlani tudom.

A kötetet köszönjük a GABO-nak, akiktől ITT lehet megrendelni.

Értékelés: 10/10

eyescream