Az új-zélandi Hétköznapi vámpírok (What We Do In The Shadows, 2014) minden kétséget kizáróan a valaha készült egyik legjobb horror-vígjáték. A nagyszerű, áldokumentarista stílusban készült éjfekete szatíra alkotói (Jemaine Clement, Taika Waititi) rengeteg teret adtak az improvizációnak, de mindvégig kitartottak az alapkoncepciójuk mellett, amely végső soron telitalálatnak bizonyult.

Ha hinni lehet az iparági pletykáknak, akkor a szűk másfél órás játékidőhöz közel 125 órányi, zömében improvizált jelenetet rögzítettek, és egy évig tartott a végső produktum elérése. Emiatt kifejezetten aggódtam, hogy sorozatos formában mi lesz kedvenc házivámpírjaink sorsa, de az FX csatornán 2019 tavaszán debütáló széria azonnal levett a lábamról.

A remekül eltalált, sitcom hosszúságú epizódok tökéletesen megőrizték az anyafilm szellemiségét, de arra álmaimban sem gondoltam, hogy még az ötödik szezon is ennyire friss, és vicces tud lenni. Óriási szerencsénkre úgy tűnik, hogy a kreatív csapat nem tud kifogyni a poénokból, Murphy kollégámmal szétcincáltuk az aktuális felvonást.

afiaf: Az eredeti alkotók távozásával sem fogyott ki a szufla a Staten Island árnyékos oldalán tengődő vérszívó csapatból, sőt az ötödik szezon lett az egyik legerősebb az eddigiek közül. Kedvenc energia-vámpírunk újra topformában, Guillermo meglépi élete álmát, Nadja egy ősi átokkal küzd, Nandor új barátot szerez, Laszlo kísérletekkel üti el az időt. Önismétlésnek szinte nyoma sincsen, és amíg olyan sírva röhögős epizódok születnek, mint a híradós, a vámpír-vészhelyzetes, vagy a politikai kampányos, addig semmi okunk az aggodalomra.

A kreatív csapat továbbra is remekül találja el, hogy a sztori vezérvonala mentén mennyi idő marad az egyes mini-történetekre, ráadásul kifejezetten ügyelnek rá, hogy mindenkinek legyen megfelelő képernyőidő. Ezúttal kicsit kevesebbet foglalkozunk a szomszédokkal, viszont a korábbi történésekből már jól ismert The Guide egyre inkább beépül a csapatba. Egy szó, mint száz, a What We Do In The Shadows továbbra is fantasztikusan szórakoztató, már most várom a következő etapot, ami jövőre érkezik az FX-en. 9,5/10

eyescream: Mint az eddigi összes évadban, szereplőink most is saját ügyes-bajos dolgaikkal vannak elfoglalva; a teljesség igénye nélkül: Nadja például távoli rokonokat talál, Colin Robinson hirtelen érdekes lesz, így nem jut megfelelő táplálékhoz; Laszlo tudományos vámpír-kutatásokat végez, Nandor pedig új barátot próbál leakasztani egy edzőteremben.

Epizódról-epizódra ismét előkerülnek olyan karakterek, mint Afanas báró, Sean a szomszéd, az időközben vámpírrá vált Derek, a djinn vagy éppen a Benedict Wong által játszott nekromanta. Sőt, most már szinte állandó szereplővé avanzsált a The Guide névre hallgató egykori küldött, illetve Nadja babája is elég sokszor bukkan fel.

Továbbá azt vettem észre, hogy ebben az évadban több külső helyszínt használtak mint eddig, illetve most már ezt a vámpírkolóniát is elérte a LMBTQ-lobbi. Ami mégis a legszembetűnőbb pozitívum, hogy nincsenek felesleges filler epizódok, ehhez kapcsolódva pedig a tény, hogy az évad központi szála – melyben Guillermo vámpírrá alakul – következetesen van végig vezetve: lassan és szervesen egymásra épülő elemekből rakták össze, szóval a showrunner közel hibátlan munkát végzett.

Összességében tehát egy jóval tudatosabban szerkesztett epizódokból álló, igazán erős évadot hoztak össze; ötletek és gegek szintjén pedig még mindig baromi ütős tud lenni, lásd: Dr. Moreau-féle vámpírkísérletek, a familiáris szakrendelés vagy éppen a híradós kiruccanás. 8,5/10