Adrian Tchaikovsky: Az emlékezet gyermekei

Adrain Tchaikovsky neve 2017-ben valószínűleg sok magyar sci-fi rajongó emlékezetébe vésődött be. A nyugaton akkor már elismert brit író, hazánkban ugyanis ekkor jelent meg először, rögtön a legsikeresebb művével: Az idő gyermekei című Arthur C. Clarke díjjal jutalmazott sci-fi regényével. Tchaikovsky említett könyvét a Fumax kiadó hozta el nekünk, akik azóta is töretlenül jelentetik meg az író munkásságát, ez alkalommal például az említett első megjelenés mára már trilógiává nőtt legfrissebb darabját hozták el nekünk: Az emlékezet gyermekeit. Nézzük miről is szól a legújabb magyar nyelvű Tchaikovsky sci-fi.

Az emlékezet gyermekeit nehéz idővonalban elhelyezni a könyvszérián belül, de talán valahol a Pusztulás gyermekei záró jelenete előtt, vagy közben játszódik a galaxis egy teljesen másik szegletében. Az biztos, hogy nem közvetlen folytatása, inkább amolyan B vágány, hisz a záró jelenetet nem akarja folytatni, inkább azt mutatja be mi is történt addig amíg eljutottunk idáig. 

Hoerest Holt és legénysége az Enkidu nevű bárkahajón több ezer éves utazásuk után végre megérkeznek célállomásukhoz. A terraformált bolygó kecsegtető ígéretével egy új kezdet reményében közelítik meg azt, ám a planéta nem várt nehézségekkel szembesíti az igen leharcolt legénységet, kik az emberiség utolsó mentsváraként tekintenek magukra. Feladatuk nem más, mint a kegyetlen túlélés.

Évszázadokkal később a Skipper felfedezőhajó épp ehhez a világhoz érkezik, fedélzetén az univerzum szövetségbe kovácsolódott intelligens fajainak kalandoraival. Az izgalom a tetőfokára hág a hajó legénysége közt, hisz végre olyan terraformált bolygót találnak, ahol emberek lakta kolónia van. De se a lakosság, se a település nem olyan, mint hitték. 

Liff az Imir felszínén él kis tanyájukon, közel a bolygó egyetlen városához, Kikötőhöz. Az élet nehéz a bolygón, mindennapos küzdelem folyik a túlélésért, ám a kemény aratások, szélsőséges időjárási viszontagságok, az egyre súlyosbodó élelmiszer hiány és elszaporodó kártevők mellett a lakosok különös idegenekről suttognak. Kívülállókról, akik belopóztak közéjük, az ételüket lopják, a termést rongálják, elviszik a jószágot. Egyre nő a lappangó feszültség a falusiakban, mindenki titokban ujjak mutogat a másikra. Liffet viszont csak a tanyájuk melletti dombság erdeiben eltűnt nagyapja érdekli, Holt kapitány és az erdei boszorkány kapcsolata. De az rengeteg mélyén a dombok között más is rejlik…

Tchaikovsky Az idő gyermekeiben egy korokon át ívelő, epikus, sokrétű, kalandos történetet mesélt el a portidák történelméről és az emberek végtelen odüsszeiájáról, ami a két faj végső katarzisába torkollott. A folytatás A pusztulás gyermekei felépítésében hasonlóra sikeredett, megfűszerezve azt egy csipetnyi horrorral és felrázva mindezt egy sokkal pőrgősebb, akciódúsabb de alapvetően nagyon hasonló szerkezeti felépítésen nyugvó sztorival. Tchaikovsky érezte, hogy van ebben a világban még potenciál, de Az emlékezet gyermekeivel már nem akart egy újabb rókabőr lehúzni, ezért merőben más stílusú történetet tárt elénk. Ezúttal regényünk nemcsak terjedelemben, de időben, térben, epikusság terén is lényegesen kisebb léptékű lesz, ellenben misztikumokban és rejtelmekben valósággal úszkálni fog.  

Karaktereink már ismerősek lesznek, hisz ismét visszaköszönnek az előző részek főbb szereplői, a fókusz viszont most inkább A pusztulás gyermekei jó útra tért rémségén, a sejtszintű tudattal rendelkező entitáson lesz, aki már saját emberi testben, annak eredeti gazdájának beleegyezésével él és fedezi fel az egész világot. A történet fő karaktere tehát ő, aki szinte már emberként él, fajunk létezésének minden savát borsát megélve, és azt egyfajta külső szemlélőként is elemezve, ami nagyon érdekes, de közel sem túlhúzott és emészthetetlen filozófiai eszmefuttatásokba torkollik. Illetve ott van még Liff, a farmer lány, aki érzi, hogy a világ több, mint amit a felnőttek megmutatnak neki, de még sem jön rá a mögöttes rejtélyek nyitjára. Az ő gyermeki őszinte ártatlansága és kíváncsisága, mesebeli kalandjai jól kiegészíti a másik szereplőnk cselekményét. Ezen kettős körül forog történetünk, míg a többiek tényleg csak be-beköszönő mellékszereplőkké alakultak. Ez viszont egyeltalán nem mondható bajnak, hisz a cselekmény  eleve kisebb léptéke végett jót is tett neki a sok főszereplőből egyesek kispadra helyezése. 

S bár léptékben valóban visszafogottabb a könyv a másik két részhez képest, hisz közel sem mondható epikusnak, nincsenek mély idősíkok, a kaland is jóval kevesebb, ellenben rengeteg rejtéllyel fogunk találkozni. De annyira sokkal, hogy az ember a regény felénél már fogni fogja a fejét tőlük és biztosra veszem, hogy hozzám hasonlóan sokan vissza is fognak lapozni, hogy biztos jól olvasták e az eddigieket. Tchaikovsky ugyanis szinte már kegyetlenül bánik az olvasóval ilyen téren és a mű második felére annyira megkavarja a dolgokat, hogy bizony erősen oda kell figyelnünk, hogy értelmezni tudjuk nagyjából mi is történik. Még sem válik frusztrálóvá és unalmassá ez a kavalkád, sőt pont ez a rejtélyek hatványozódása hajt minket egyre jobban előre, hisz mindenki tudni szeretné, hova is tart ez az egész.

Mindezeket a fent említetteket elemeket mellett Tchaikovsky komoly filozófiai gondolatok levezetésével spékeli meg a könyvét (főszereplőnk önreflekciója mellett), mint például az egzisztenciális válság, vagy az értelem és gondolat létezésének témái, amik a könyv befejezése után is komoly gondolkodásra adhatnak okot az olvasónak. Ha pedig már a befejezés, a regény lezárásra azért az egész kép, a sok rejtély és misztikum is szépen összeáll előttünk (sőt egyes megoldási elemek már előre kitalálhatók), de azért még így is sikerül az írónak megcsavarnia az egész könyvet hiába hisszük, hogy már mindent tudunk. 

Tchaikovsky úgy vélem ismét egy nagyszerű könyvet tett le elénk Az idő gyermekei legújabb folytatása révén, ami merőben más, mint elődei. Kevésbé kalandos, nem igazán epikus, abszolút nem horrorisztikus de még is nagyon érdekes, rejtélyes és lebilincselő olvasmány. Az emlékezés gyermekei méltó lett felmenői híréhez.

Értékelés: 10/10

Kinek ajánljuk: Minden sci-fi és Tchaikovsky rajongónak.

wooltur

A könyvért köszönet a Fumax kiadónak, akiktől IDE kattintva tudjátok megrendelni a könyvet. 

Be the first to comment on "Adrian Tchaikovsky: Az emlékezet gyermekei"

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .