Kínzások és kivégzések XXIV.: Halálra csiklandozás

Bár alighanem sok olvasó számára meglepetés lehet a cím, közel sem április 1-jei témáról van szó, hanem a nagy sikerű Kínzások és Kivégzések-rovat 24. részéről. Bár első hallásra a csiklandozást nehéz összekötni a kínzás szóval, valójában nem véletlenül szerepel több olyan listán is, amely a legérdekesebb tortúrákat sorolja fel. Nézzük most meg, halálra lehet-e csiklandozni valakit!

Ha a csiklandozásról beszélünk, valószínűleg legtöbbünknek először egy játékos gesztus, egy bensőséges érintkezési forma jut eszébe, amely akaratlan nevetéssel és hadonászással jár. Azt már az ókori Görögországban is felfedezték, hogy az ember önmagát képtelen csiklandozni, ezt pedig később több kutatás tudományosan is megindokolta. Bár a csiklandozáshoz általában pozitív ingerek társulnak, mint az önfeledt nevetés és jókedv, nagyban függ a művelet végzőjétől, illetve a két személy szociális kapcsolatától is. Így bizonyított tény mai témánk alapanyaga is, mely szerint egy ismeretlen csikizése sokkal könnyebben vált ki szorongást, félelmet és undort, mint őszinte nevetést.

Amíg a csiklandozás tevékenysége normális esetben egy olyan konszenzusos tevékenység, addig alá-fölérendelt viszonyban ez igen komoly testi-lelki feszültséget okozhat az áldozatban, így alkalmas a másik személy feletti dominancia érzékeltetésére ezért kihallgatási módszerként is használják. A kínzások alkalmazása általában a mezitlábra koncentrálódik, de egyes személyeknél a kézfej, a hónalj, a nyak oldala, a köldök és a bordák számítanak “népszerű” területnek.

Noha nincs arra írásos bizonyíték, hogy rendszerszinten alkalmazták volna ezt a kínzást egyes földrajzi területeken vagy történelmi korokban, néhány feljegyzés azért tanúskodik róla, hogy az elmúlt évszázadokban előfordultak ilyen jellegű aktusok.

Egy 16. századi dokumentumban például arról írnak, hogy a megkínzott személy lábát sós vízbe mártották, majd egy kecskével addig nyalatták az áldozatot, amíg be nem vallotta bűneit. Mint arról Irene Thompson kutató is írt könyvében, az aktus eleinte csak nevetést váltott ki, végül azonban elviselhetetlen fájdalommá fajult. De további feljegyzések szólnak az ókori Japánból, ahol kifejezetten népszerű bántalmazásnak számított az erőszakos csiklandozás, amelynek hosszútávú hatásai is voltak. Hányásról, vizelettartási zavarról, légzési képtelenség miatti eszméletvesztésről is beszámoltak az érintettek, akik szerint az ismétlődő tortúra hatásai végigkísérik életüket.

Az egyik oka az elterjedésének az volt, hogy a hagyományos kínzásokkal szemben, nem hagyott az áldozaton fizikai nyomokat, így a teljes felépülés esélye igen magas volt. Mindemellett írásos feljegyzés nem szól arról, hogy valaha is csikiztek valakit halálra, az állandó nevetés ugyanis sokkal hamarabb okoz ájulást, mintsem a test által elszenvedett stressz halált. Ugyanakkor azt is megjegyzik a kutatók, hogy az extrém nevetés következményeként fellépő szívroham, fulladás vagy agyi aneurizma okozhat halált, így elviekben a túlzásba vitt csiklandozás, illetve annak hosszútávú következménye is lehet végzetes.

A kínzásnak azonban nem csak fizikai, de lelki eredménye is lehet. A megalázás részeként ugyanis az áldozat a csiklandozás hatására olyan hangot adhat ki, amely számára kínosnak tekinthető, ekképpen pedig a megkínzott személy még inkább szükségét érzi, hogy átadja az információkat a kínzó személynek. Szintén előforduló reakció a vizelet- és széklet visszatartási képtelenség, amely tovább növelheti a megalázottság érzését.

A kínzás mellett a csiklandozás gyakori része egyes szexuális fétiseknek, de ez természetesen a két fél kölcsönös beleegyezésével történik. Az alárendelt személyt itt jellemzően fehérneműben vagy meztelenül csiklandozzák, amely a számára kívánt megalázottság érzésével párosul. A segédeszközök használata igen gyakori, így például a hónalj fenyőtobozzal, kefével, elektromos fogkefével vagy hajkefével való ingerlése sem ritka.

(Varin)

Korábbi cikkeink:

I. rész: Kínai vízcseppes kínzás

II. rész: Ételekkel, italokkal kapcsolatos kegyetlenségek

III. rész: Rovarokkal élve megetetés

IV. rész: Kínai harang

V. rész: Bambusszal való kínzás

VI. rész: Bronz bika

VII. rész: A fehér szoba

VIII. rész: Az élve eltemetés

IX. rész: Az élve megfőzés

X. rész: Alvásmegvonás

XI. rész: A patkányok

XII. rész: Karóba húzás

XIII. rész: Ling Chi, avagy halál ezer vágással

XIV. rész: Kínzások és kivégzések Magyarországon – különkiadás

XV. rész: Akasztás

XVI. rész: Tűz általi halál

XVII. rész: A hóhérok

XVIII. rész: Halál a kereszten

XIX. rész: Élve megnyúzás

XX. rész: Megkövezés

XXI. rész: A spanyol inkvizíció

XXII. rész: Japán

XXIII. rész: A boszorkányüldözés

Be the first to comment on "Kínzások és kivégzések XXIV.: Halálra csiklandozás"

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .