Bár egyes források szívesen hivatkoznak a Jelenségek című új spanyol, Netflixes horrorra úgy, mint a Démonok között európai megfelelője, ez az összehasonlítás szerintem legfeljebb arra jó, hogy kicsit feltornázza a film nézettségét. Hiába, hogy a Warren házaspárhoz hasonlóan a spanyol Hepta-csoport is paranormális tevékenységek felderítéséről híresült el – és e film az ő történetükből merítkezik – egészen más stílusú filmről van szó.

A Hepta-csoport egy ma is létező, madridi székhelyű társulat, ami különböző tudományágak szakembereiből áll, és 1987-ben hozta létre José María Pilón atya. Pilón atya a radiesztézia elismert szaktekintélye volt, és a ’80-as, ’90-es években Spanyolország legismertebb és legnépszerűbb papja. Ez, az élővilágot befolyásoló energiasugárzások kutatásával foglalkozó szakterület még ma is áltudományként besorolható, hívei szerint érzékelésére és tanulmányozására csak a különleges képességekkel megáldott tehetségek alkalmasak. Az atya választotta ki a tagokat, akik közül valamennyi rendelkezik a parapszichológián kívüli szakmával és munkával, de egyesíti őket az ilyen jelenségek iránti lelkesedés. A különböző területeken jártas résztvevők egymást kiegészítő tudása járul hozzá – elmondásuk szerint – ahhoz, hogy kutatásaik, és a rájuk bízott ügyek megoldása eredményesebb legyen. A ’90-es években voltak ismertségük csúcsán, amikor nemzetközi hírnév övezte a Hepta-csoportot. Fontos megjegyeznünk, hogy altruista szellemben és teljesen non-profit módon működnek, a problémáikkal hozzájuk fordulóktól fogadnak el csupán szerény hozzájárulást költségeik fedezésére.

A Jelenségek a csoport egyik leghírhedtebb esetét dolgozza fel, bár ennek tetten érése nem egyértelmű elsőre, hiszen minden személy és helyszín nevét megváltoztatták a Netflix-produkcióban. Ennek során egy üzlet tulajdonosai keresték fel őket, akik számos paranormális tevékenység szemtanúi voltak. Az izzók kicsavarodtak a foglalatból, a csillárok mozogtak, különféle zajok hallatszottak, különböző tárgyak – köztük egy feszület is – a lakás különböző pontjai között „vándoroltak”. Piedad Cavero, akiről a film egyik szereplőjét is mintázták, azt mondta, rögtön felismerték a diagnózist: az üzletet nem túlvilágról származó szellemek kísértették, hanem egy poltergeist – amiről úgy tartják, hogy azt egy emberi lény idézi elő nagy lelki és érzelmi traumák következtében. Piedad szerint a poltergeist, vagyis kopogószellem tevékenysége mindig sokkal látványosabb, mint amit egy már elhunyt ember szelleme képes előidézni.

A filmben a poltergeist elűzésénél egy látványosabb és nagyobb extázissal kecsegtető befejezés reményében ennél nagyobb fordulatot vesz a történet, és ha a Hepta-csoport nézeteivel szimpatizál is a néző, nehezen hiszem el, hogy lenne bárki, aki elhiszi, hogy nem rugaszkodtunk messzire a valóságtól. Sajnálatos módon a Jelenségek e ponton veszíti el bájának jelentős részét, hiszen a spanyol horrorok egyik talán legnagyobb érdeme éppen keresetlen természetességükben rejlik. Ettől az utolsó – egyébként kiszámítható, de szerintem sajnálatos – fordulattól eltekintve meg is felel mindennek ez a film, hiszen a főszereplők valóban olyan idősödő hölgyek (eleve az 50-60+-os hölgyek szerepeltetése, főhősként kezelése is ritkaságszámba megy), akikben felismerhetjük önmagunkat, hiszen furcsa hobbijuktól, no meg paranormális képességeiktől eltekintve teljesen hétköznapi emberek, hétköznapi vágyakkal és problémákkal.

Szerencsére pont annyira vették magukat komolyan a készítők, hogy nem billentek át sem egyik, sem másik oldalára annak a bizonyos lónak. A Jelenségekben számos komikus elem van, összességében mégis inkább csak könnyed hangvételű, szórakoztató filmnek nevezném, semmint vígjátéknak. A mediterrán, déli vérmérsékletet és a mindent átható életvidámságot még egy horrorfilm kedvéért sem tudják levetkőzni magukról – de őszintén szólva valószínűleg meg sem próbálták, sokkal inkább kihasználta a rendező, hogy egy-egy vidám jelenet végződjön erős jumpscare-es ijesztegetésben, melyek között vannak valóban egészen jól sikerült paráztatások is.

A spanyoloktól megszokott magas, technikailag és a színészek szempontjából kifogástalan minőség, amiről ugyan megpróbálnak elhitetni velük, hogy „igaz történet alapján” készült, de ennek vitatásába kár belemenni. A Jelenségek egy végtelenül szórakoztató film, és nem is akar igazán más lenni.

Kinek ajánljuk: Könnyed szórakozást keresőknek, akiket nem idegesít, ha egyszerre három spanyol nő beszél, jó hangosan.

Értékelés: 7/10

Blissenobiarella