Az Alan Moore (Watchmen, V mint vérbosszú, A pokolból) termékeny fantáziája által verbuvált, meglehetősen színes, ám működését tekintve inkább disszonáns viktoriánus szupercsapat folytatja ténykedését: ezúttal a marslakók ellen veti be őket a kormány. A Fumax kiadó kemény táblás kiadványában a (hat epizódra bontott) második felvonás olvasható Kevin O’Neill remekbe szabott grafikájával, valamint egy korabeli misztikus felfedezéseket is taglaló, igencsak bőséges ismeretterjesztő gyűjteménnyel.

Nem sokkal az első kötet eseményei után járunk. John Carter és földönkívüli szövetségesei által elkergetett marslakók nem teketóriáznak sokat, rögtön a szegény kis bolygónkat veszik célba. Egészen konkrétan az Egyesült Királyságban érnek földet rejtélyes gépeikkel, amelyek bizony nem maradnak sokáig tetszhalott állapotban. Champion Bond tehát a helyszínre rendeli a kormány által titokban tartott csapatot, hogy állítsák meg ezeket a nem evilági teremtményeket, ha már a katonaság nem tudott megbirkózni a feladattal. Miközben a tagok közül többen önállósítják magukat, küldetésük részeként egy újabb ismerős viktoriánus karakter száll be a buliba, akiről elég annyit tudnotok, hogy státusza szintén doktor, és mindenféle korcsok meg hibridek létrehozásával kísérletezik…

Az első fejezet Marson játszódó expozíciója után tehát ismét bevetésre indul a viktoriánus szupercsapat, vagyis: Allan Quatermain, Mina Harker, Némo kapitány, a Láthatatlan Ember, valamint Dr. Jekyll / Mr. Hyde. Felsőbb parancsra kiürítik Londont, mivel a marslakók fenyegetést és pusztítást hozó tripodjai megállíthatatlanul törnek előre, ezzel egyidejűleg pedig csoportkohézióban is változás történik. Míg bizonyos karakterek között csendben (testileg és lelkileg is) beérik egy régóta dédelgetett szerelem, egyesek önbíráskodásba fognak, mások pedig jellemükből adódóan alattomos árulást követnek el.

H.G. Wells Világ harcának parafrezált története ez, legalábbis a cselekmény kerete, melybe Alan Moore a tőle megszokott mesélői bravúrral visz bele merész és bizarr, nem egyszer felnőtt történetszálakat, hogy mi remekül szórakozhassunk. Kevin O’Neill pedig mindebben hű társa; az angolszász hangulat megteremtése szintén bravúrosan sikerült. Talán egy kicsit kevésbé dinamikus lüktetésű, mint az első rész. Ha nem lenne elég a jóból, a kiadvány végén Modern világutazók almanachja cím alatt egy egészen hosszúra nyúló ismeretterjesztő montázst olvashatunk a korabeli brit hírszerzők feljegyzéseiből és útinaplóiból ügyesen összeollózva.

Nem szeretnék túlságosan nagyokat spoilerezni: természetesen hőseinknek hála megmenekül a Föld, viszont a kaland végére drámai változások következnek be a csoport összetételét illetően. Már csak ezért is kíváncsian várom a folytatást, amelyet remélem minél hamarabb olvashatok!

A könyvért köszönet a FUMAX kiadónak, akiktől ITT tudjátok megrendelni a kötetet.

Értékelés: 9/10

eyescream