Azóta tervezem már megnézni ezt a szavakkal egész egyszerűen leírhatatlanul fárasztó hulladékot, mióta Zoo_Lee kolléga az egyik szerkesztőségi nyaraláson kérdőre vont, hogy javíthatatlan szarfilm-kedvelőként hogyan lehetséges, hogy ezidáig még nem láttam?! Iszonyatosan sokáig húztam a dolgot mire rá tudtam venni magam, de még így is hihetetlen lelki erő kellett, hogy egy ültő helyemben végig nézzem ezt a 80 perces zagyvaságot. Hogy rövidre zárjam, miről is van szó: pofátlanul olcsó és agyzsibbasztóan ergya Szörnyecskék-kópia, komikus hangvételű képsorokkal, és persze mindezek mögött: Roger Corman!

Egy Simon Watterman nevű tudós egy perui barlangban felfedez egy beszélő kis szőrmókot, aztán a fiával titokban jól hazacsempészi. Minden klasszul is megy egészen addig a kis Tomival (igen, így nevezték el), amíg a szomszédban lakó nagybácsi el nem rabolja a kis zabagépet. Amikor pedig a lényt megpróbálják szökés közben megöli, hirtelen négy darabra osztódik, és úgy kezd el garázdálkodni…

Az már az első blikkre nyilvánvaló, hogy ezt a végtelenül alacsony szórakoztatási faktorral megvert megáldott foskupacot alkotást a Szörnyecskék családbarátnak tekinthető horror-komédia mainstream sikerei ihlettek. Akárcsak az utána következő Rémecskék-sorozatot (Critters) vagy éppen a Full Moon tolmácsolásában világra szabadított Vérszomjas szörnyecskék (Ghoulies széria) otromba produkcióit, de ide vezethető még vissza a szintén ízléstelen Hobgoblins is. Szintén biztos vagyok benne, hogy Roger Corman produceri felügyelete sokat segített rajta, hogy a Hamikák ennyire elviselhetetlenül bugyuta és blőd legyen. Viszont legalább minimális zöldhasúból ki lehetett hozni, hogy instant sikert arathasson a prolik egyszerű szórakozást kedvelő nézőközönség körében.

A mintegy 12 nap (!) alatt körültekintő és profi módon leforgatott mozi (+három napot szenteltek a báboknak) kulisszái bármelyik baromi olcsó családi vígjátéknak megfelelnek. Akárcsak a ripacskodásra hajlamos, eleve B-filmekre castingolt színészek, a nem e világról származó szőrös kis lényekkel operáló siralmas mókás jelenetek pedig minden létező szintet alulmúlnak. Na jó, nem mindent, mert azért a Full Moon eléggé uralja ezt a parádés szekciót, haha!

Ha a borzasztó lakossági vacak szócikket kellene illusztrálni mondjuk egy lexikonba, bátran oda lehetne tenni véletlenszerű képeket a filmből, mert szinte csak gagyi felvételeket találunk benne. Zárszóként még csak annyit mondanék, hogy ez a messziről bűzölgő trágyakupac produkció valahol mégiscsak sikeres lehetett, ugyanis Munchie Strikes Back címmel elkészítettek hozzá egy kvázi-folytatást, amit ráadásul az olcsó és gyászos CGI-vel bíró, kortárs tévés szennyek szemét-császára, Jim Wynorski rendezett.

Értékelés: 3/10

eyescream