Az 1991-ben született szerzőnk első regénye, Az Örökmozgó (2020) Dugonics András Irodalmi Díjat nyert sci-fi kategóriában, egy évvel később pedig elkészült folytatása, A Kraken visszatér. Harmadik kötetében a steampunk zsánere helyett ezúttal weird fiction novellákat gyűjtött össze, melyben kedvenc műfajaink (horror és sci-fi) elevenednek meg megannyi formában

Az Underground Kiadónál megjelent kötet igényességéhez kétség sem fér. A címhez méltó módon passzoló, szépiába burkolózó borító, melyen egy antik mellszobrot lepnek el fenyegető módon a belőle kitörő csápok; Gondos Lea munkája telitalálat. Továbbá, a száznyolcvan oldalasra rúgó kiadvány kemény borítót kapott, ami megint csak profizmusra vall. Egyetlen szívfájdalmam, hogy valamiért kimaradt belőle a tartalomjegyzék.

Tolnai Viktor novelláiban (szám szerint: tizenhat) legtöbbször olyan emberekről olvashatunk, akik valamely tudományág vagy szakma elhivatott művelői, mesterei, esetleg professzorok vagy kutatók. Többek között emiatt is annyira részletgazdag és aprólékos leírásokban élhetjük bele magunkat a szereplők egyes szituációkban véghezvitt tevékenységeikkel kapcsolatban. Hosszabb jellemzéseivel, körültekintő környezetbemutatásaival mintegy alapos, filmszerű atmoszférát teremt.  

A Csend című írásban egy vegyészkutató őrül bele a nagyvárosi forgatagba, a Fontos hívásban kihúzott telefonon keresztül is zaklatja főszereplőnket egy biztosító társaságtól, a Lunatic Asylumban pedig egy rejtélyes öltönyös ember minden bajok forrása. A hétköznapi weird borzongást megjelenítő elbeszélések mellett akad néhány olyan történet is, melynek megoldására bizonyos jelekből menet közben lassanként rá lehet jönni, vagy legalábbis csattanója nem okoz különösebb meglepetést (Hipnózis, Rose, John Doe). Az Újság című írás pedig mintha egyenesen Örkény klasszikus abszurd egypercesének egy parafrázisa lenne.

A félelemkeltő szituációkat elénk táró műfaj mellett és/vagy azzal egybeépítve a tudományos-fantasztikus zsáner is képviselteti magát. A kozmosz misztériumában egy technológiai megalapozottsággal elénk tárt csillagközi utazásról olvashatunk, míg a Tau-hatás érzésem szerint lovecraft-i örökségből táplálkozó tudattágítással kapcsolatos nem éppen kockázatmentes esetet dokumentál. És ha már Lovecraft nevét említettem: az Aratási ünnep szintén valamelyest az író hagyatékából merít, izgalmas folk-horror kerekedik belőle.

 A Conamara Chaos szintén egy űrutazás viszontagságait boncolgatja, ahol egy felkészült kutató-expedíció tagjai a Jupiter holdján végeznek különféle vizsgálatokat, majd rejtélyes halálesetek következnek be. Hangulatában az Event Horizont és A dolog című klasszikusokat juttatta eszembe olvasás közben.

Nem titkoltan számomra az egyik legkedvesebb, és egyben legszórakoztatóbb írás a Csontváz a szekrényben volt: az író tollából egy kellően abszurd és bizarr szituációt kapunk ahhoz, hogy ne egy könnyen felejtsük el. Az író a gyűjtemény végére hagyott néhány – érzésem szerint – korai, ámde gondolatébresztően skiccelt zsengét (Fogak, Színek, Tükör), majd zárásként Az utolsó naplóbejegyzés iszonyatos lelki teherként telepedik rá a kötet végén az emberre.

Egyértelmű, hogy Tolnai Viktor szereti, magáénak érzi az itt felsorakoztatott zsánereket, és tud is mit kezdeni velük, főleg ami a részletgazdag, speciális leírásokat illeti. Néhány gyengébb vagy középszerűbb darabot leszámítva engem csak a kiadvány végére egyre inkább halmozódó egybe és különírással kapcsolatos hibák zavartak. És bár egyre inkább kezdik mindenhol használni a divatos weird szócskát a műfaji megjelölésekre, én azt mondom, aki eleve szereti a horrorban és tudományos-fantasztikumban érlelt vagy abból valamelyest kilépő történeteket, az nyugodtan tegyen próbát a Rémálomgyárral! Úgy hiszem, hogy még hallunk a szerzőről.

A könyvért köszönet a szerzőnek, ha kíváncsiak vagytok rá, ITT tudjátok megrendelni.

Értékelés: 8/10

eyescream