A horrorzsáner egyik visszatérő – bár filmes megjelenítésének nehézségei miatt nem a legnépszerűbb – motívuma a klausztrofóbia. Erre a koncepcióra támaszkodott a tavalyi Oxygen, vagy az egyik régebbi személyes kedvencem, A barlang is. Idén sem maradunk „egyhelyszínes”, szűk térben játszódó film nélkül, de ezúttal a besorolás inkább a thriller felé hajlik a horrorral szemben. 

A Bezárva (nem összetévesztendő az azonos című 2016-os kliséhalmazzal) főszereplője Jessica, egy gyógyulófélben lévő metamfetamin függő. Két kisgyerekét, akik egyike 4 éves, míg a másik még csecsemő, nagymamája nevelte, míg ő az elvonón volt, azonban az idős hölgy nemrégiben elhunyt. Így itt az ideje, hogy Jessica kezébe vegye az életét. Elhatározza, hogy miután Nana házában elpakol, messzire költözik a gyerekekkel – minél távolabb még mindig keményen drogozó exférjétől, annál jobb. Pakolás közben azonban a férfi megjelenik, és veszekedést szít, aminek az a vége, hogy bezárja Jessicát a kamrába, és magára hagyja.

A film azt a küzdelmet mutatja be, ahogyan a mindentől és mindenkitől távol eső házban Jessica megpróbál kiszabadulni. Aggódik gyerekeiért, hiszen a 4 éves kislány nem tud gondoskodni a kisbabáról, azon kívül pedig a házban nincsen sem ennivaló, sem meleg ruha a gyerekeknek. Fél amiatt is, hogy agresszív exférje visszatérhet, és ártani akar majd nekik. Ki kell hát jutnia, de látszólag erre semmi esélye sincs.

A Bezárva története nem hoz újat a műfajba, és akár középszerűnek is nevezhetjük. A film varázsa a rendezés és a fényképezés kivitelezésében rejlik, melyek D. J. Caruso (Disturbia) keze munkáját dicsérik. Mesterien használják a színeket, a fényeket és a szögeket a nagyjából 2 négyzetméteres kis kamra megjelenítésében. A Jessicát játszó Rainey Qualley remek a szerepben, képes szimpatikussá tenni a változni és változtatni akaró függőt, aki tanúbizonyságot tesz akaraterejéről a filmben. Ugyanez sajnos nem mondható el a film többi szereplőjéről, a kislány kivételével a többi szereplő meglehetősen erőltetettnek és hiteltelennek hat. Hiába, hogy a filmnek több mint a fele a kamrában játszódik, a cselekmény egy pillanatra sem ül le, és nem válik unalmassá, nincsenek üresjáratok benne. A nézőre realisztikusságával hat, hiszen Jessica egy olyan szorult helyzetben van, ami igazából bármelyikünkkel előfordulhat a balszerencse folytán. 

A filmnek van egy nagyon szép üzenete is, amihez a ház körül lehullott, rohadó almákat használja fel metaforaként. Egy kissé didaktikusan és fantáziátlanul adja át, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt az élettől – és hogy Jessica az átélt nehézségekkel ezt különösen kiérdemelte -, de az üzenet miatt önmagában is szerethető az egyébként lassú folyású, mégis mindvégig izgalmas darab.

A hasonló, „szűk helyszínes” kamaradarabok rendszerint elnyerik a tetszésemet, és ez alól nem kivétel a Bezárva sem. Nem egy mestermű a zsánerben, és különösebben emlékezetes sem marad majd, de az bizonyos, hogy az idei megjelenések jobbjai között érdemes számon tartani.

Kinek ajánljuk: Alacsony horrorfaktora miatt akár „kezdőknek” is jó szívvel ajánlom, és persze kamaradarabok szerelmeseinek.

Értékelés: 8/10

Blissenobiarella