Ha lehet ilyet választani egyáltalán, kijelenthetjük, hogy Hieronymus Bosch a horrorműfaj kedvenc festője. A németalföldi festő képein látható nyugtalanító démon- és ördögábrázolásokat erőteljesen átható groteszk stílus máig nagy hatással van a zsánerre, és neves, ma is aktív filmrendezők munkájában is felfedezhetjük a Bosch inspirálta víziókat.

A Jeroen Anthoniszoon van Aken néven, 1450 körül született holland (~németalföldi) festő művészetének középpontjában az emberi gyarlóság és a bűnök állnak. Átmeneti időszakban élt, amikor a középkor már leáldozóban volt, de ez leginkább a gazdasági viszonyokban volt tetten érhető. Bosch hazája bár fejlett vidék volt, szellemi közhangulatában, kulturális nézeteiben elmaradottabbnak számított Európa más részeihez viszonyítva. Az 1400-as évek második felében újra fellángoló boszorkányüldözések is kiváló táptalajt adtak művészetének, melyek sok esetben karikatúrának, a kor kultúrájának kipellengérezésének hatnak; miközben kiválóan tükrözik a középkor végének zaklatott, nyugtalan szellemét.

Bosch kivételes tehetséggel mutatta be a földöntúli világot, és megrázó kifejezőerővel ábrázolta az emberi gyarlóságot, a mindenhol ott lappangó gonoszt. Képeit elnézve azonban egyértelművé válik, hogy alkotójuk nem csupán szörnyek, démonok és kimérák festője, hanem sokkal több annál. Művei tükrözik, hogy jól ismerte korának teológiai irodalmát, melyek középpontjában a menny, a pokol és a purgatórium voltak. A legizgalmasabb olvasmányok azok az elbeszélések voltak, melyek a főhős másvilági utazását részletezik drámai fordulatok közepette: ezek közül a legismertebb Tondal lovag alvilági útjáról szóló történet volt, melyet Bosch is olvashatott.

Művészetének ellentmondásosságát mi sem mutatja jobban, mint hogy vita övezi a vallásossággal való kapcsolatát: egyesek megpróbálták kapcsolatba hozni korának eretnek szektáival is. Ma már elfogadott ténynek tartjuk, hogy Bosch az emberi gonoszságot és a gyarló eltévelyedéseket mély, őszinte keresztény hitéből fakadóan vetette vászonra. Krisztussal foglalkozó művei főként a földi megtestesülést és a passiót ábrázolják, de ezeket is a hagyományostól eltérő módon mutatja be: lépten-nyomon baljós szimbólumokat fedezhetünk fel a képeken, melyek a gonosz jelenlétére figyelmeztetnek. Bosch vallásosságával rezonál az is, hogy műveinek legnagyobb gyűjtője az önmagát Európa katolikus védelmezőjének tekintő II. Fülöp spanyol király volt.

Ahogyan életéről, úgy festményeiről is valójában igen keveset tudunk, és ez zavarba ejti a művészettörténészeket. A neki tulajdonított festmények egy részének hitelessége ma is kérdéses, de a biztosan elfogadott körülbelül húsz kép sorrendje, elkészülésük időpontja ismeretlen. Képeinek legnagyobb részét bár előkelő emberek megrendelésére készítette, saját korában torz ábrázolásai zavart és félelmet keltettek az emberekben, így művészete közel fél évezredbe feledésbe merült. A huszadik század elején a szürrealista mozgalom egyik legfontosabb inspirátoraként köszönthetjük újra. Művészi ábrázolásai, és különösen sajátos szimbólumrendszerének tanulmányozása máig feladat elé állítja a munkásságával foglalkozó szakembereket, akik előtt még számos jelkép megfejtetlen.

A Szépművészeti Múzeum egyedülálló gazdagságú kiállításán a mester tíz saját kezű festményét és rajzát tekinthetjük meg, kortársainak, művészi forrásainak és utódainak munkáival kiegészítve. A tárlatot hét szekcióra osztották:

A Két korszak határán címet viselő terem a korszellemet hivatott bemutatni, A Bolondok hajója című egységben az emberi hibák ábrázolását tekinthetjük meg (Kőoperáció c. festményével a középpontban), Az idők végzete szakaszban a túlvilágról alkotott hátborzongató látomásaival találjuk szemben magunkat. A Szentek élete szekció fő látványossága a lisszaboni Szent Antal-triptichon, míg a Jézus követéséé a Királyok imádása és az Ecce homo. Bosch legnagyobb hatású művét, a Földi gyönyörök kertje-triptichont Madridban őrzik, és nem része e kiállításnak, azonban a róla elnevezett szekcióban megtekinthetjük egyik legkorábbi, és legmagasabb minőségű másolatát, valamint a szintén madridi, lenyűgőző méretű falikárpitot is, ami utána készült. A tárlat lezárásaként Bosch művészetének szélesebb körű hatásait, örökségének 16. századi kialakításának emlékeit tekinthetjük meg.

A múzeumba látogató számítson arra, hogy a 2022. július 17.-éig látogatható időszaki kiállítás rendkívüli népszerűségnek örvend, és rengetegen kíváncsiak rá. Emiatt egy átlagos hétköznap délelőtt is jelentős sorbaállás előzi meg a bejutást, és ezen az elővételben, időpontra megvásárolt jegy sem sokat enyhít. Körülbelül másfél-két óra alatt kényelmesen bejárható a tárlat, és ha nem szegi kedvünket a tömeg, lesz lehetőségünk mindent alaposan megnézni és tanulmányozni. A kiállított művek mellékelt, magas minőségben megírt szövegei, magyarázatai magyar és angol nyelven vannak kifüggesztve, és a művészetben talán kevésbé jártas látogatót is megfelelően eligazítják, tájékoztatják. Érdemes türelmesnek lenni, és rászánni az időt, mert ebben az esetben jóformán pótolhatatlan élményt szerezhetünk, hiszen a nemzetközi múzeumi világot tekintve sem láthattunk ilyen jelentős Bosch-kiállítást az elmúlt fél évszázadban.

Menny és pokol között. Hieronymus Bosch rejtélyes világa

Blissenobiarella