Az olasz Giulio de Santi (Taeter City, Adam Chaplin) már a Hotel Inferno első részében is hihetetlen sikerrel ötvözte az iszonyatosan brutális gore-horrort a modern FPS játékok kvázi-atmoszférájával – mindezt persze a low budget kategóriában kell elképzelni, nagybetűs TRASH-faktorral. Tehát az olcsó gumiszörnyek és a végeláthatatlan brutalitás jegyében tovább göngyölítette ezt a színtiszta bűnös élvezetnek beillő történetfolyamot…

Az első epizódban megismert bérgyilkos, Frank Zimosa immáron halott, méghozzá a démonokkal szövetkező kultisták ölték meg a Hotel Inferno falai között. Szerencsére rajta kívül akad egy másik megkínzott lélek is, aki viszont segít neki abban, hogy újra visszajusson a Földre, emberi formában. Ehhez pedig csak meg kell találni az öt elemet, lehetőleg minél előbb, mert a test hamar rothad…

Míg az első részben inkább rámentek az FPS-megoldásokra és azokat helyzeték előtérbe, addig a folytatásban már a gore-horror adja az irányt. Szinte percenként tolnak az arcunkba extra-brutális kivégzéseket (javarészt test-szétszabások) és iszonyatos vérbő belezéseket – persze ezeket csakis a trash-kategóriában lehet értelmezni. Hiszen az egész annyira olcsó és komolytalan, hogy pont ettől lesz szerethetően bájos. Emberi bőrből varrt gúnya, olcsó gumivégtagok, kétes műtorzók és sikamlós belsőségek, meg a már említett literszámra spriccelő vörös testnedv…

Ebben a többnyire minimális díszletek között játszódó, viszont templombelsőket meglehetősen részletesen bemutató produkcióban főhősünk, amikor nem éppen metálzenére gyilkol, akkor létrákat mászik vagy ajtókat nyitogat, és/vagy minimális angol szókincsében előszeretettel használja a népszerű „Fuck”  kifejezést. Néha bekerül a képbe egy-egy vékonyan fogó CGI-elem, de többségében praktikus effekteket használ. Szörnyei és démonjai is elég egyediek a maguk módján, talán csak a DOOM tüskés repkedő cacodemon-ja kivétel. És, ugye nincs befejezve a kaland, szóval hamarosan számíthatunk a harmadik felvonásra…

Értékelés: 4/10

eyescream