Horrorrajongóként nem lehet okunk panaszra az idei esztendő nyitányával kapcsolatban, hiszen a remekül sikerült ötödik Sikoly után januárban érkezett két kifejezetten erős Netflix-sorozat is. A hónap közepén mutatták be James Wan saját gyártású misztikus agymenését, amelyben Dan Turner (Mamoudou Athie) levéltáros elvállal egy titokzatos munkát, hogy helyreállítson egy 1994-ben készült, sérült videokazetta-gyűjteményt.

Az unalmasnak induló restaurálási munka egy veszélyes szekta utáni nyomozásba torkollik, főszereplőnknek a növekvő feszültség és paranoia mellett múltja sötét titkát is meg kell fejtenie, ha ép ésszel akarja túlélni a melót. Szerkesztőségünkből szinte mindenki látta már a nagyszerűen sikerült szériát, következzen hármunk ritkaságszámba menően egybeeső véleménye🙂

afiaf: Nagy titkolózás lebegte körül a projektet, így előzetesen csak annyit lehetett sejteni, hogy a found footage alműfaj kedvelői nagy valószínűséggel megtalálják majd a számításaikat az Archive 81 megtekintése során, de szerencsére a végeredmény egy kifejezetten feszült, és rejtélyekkel teli debütáló szezon lett.

Főhősünk a nagy prémium reményében elvállal egy titokzatos feladatot, de hamarosan azon kapja magát, hogy rekonstruálja Melody Pendras dokumentumfilmes munkáját. Ahogy egyre inkább belemélyed a veszélyes szekta utáni nyomozásba, meggyőződésévé válik, hogy megmentheti Melody-t a 25 évvel ezelőtti szörnyű végtől. A jelen és a múlt közötti határvonal egyre inkább elmosódik, és lassan egyértelművé válik, hogy Dan nem véletlenül kapta a megbízatást. A sötét titkok sokasodásával főszereplőnk múltja is kiteljesedik, a nem várt fordulatok sora azonban egyre nyugtalanítóbb tényeket tár fel.

A sorozat legnagyobb erénye a hihetetlenül eltalált atmoszféra, amely azonnal berántja a nézőt. A viszonylag lassan csordogáló események ellenére szinte végig bőr alá kúszik a feszültség. A ’90-es évekbe hitelesen visszakalauzoló képsorok mellett rengeteg popkultúrális utalást (pl.: Stephen king könyvek/filmek) is elhelyeztek az alkotók, a metavilágba kalandozó sztori igazán egyedi, és érdekfeszítő. Sajnos a befejező harmadra kicsit elfárad a széria, de szerencsére ez nem jelent látványos minőségi visszaesést.

Egy kicsit karakteresebb színészi alakítással talán kevésbé éreznénk önismétlőnek a zárást, de összességében még így is nagyon erős az összkép. Két epizódot a Justin Benson és Aaron Moorhead (Synchronic, The Endless, Spring, Resolution) alkotó-páros rendezett, akik ennél tökéletesebb sorozatot nem is találhattak volna munkásságuk autentikus bővítéséhez. Ha még nem láttad, irány a Netflix, jöhet a folytatás!  8/10

eyescream: Amikor párommal nekikezdtünk ennek a misztikus-szektás szériának, kissé fölényesen úgy gondoltam, hogy ezerszer láttunk már ilyen és ehhez hasonló receptet, úgyhogy biztosan csak egy erős közepes lesz, mint a többség. Egynek jó, de semmi több. Aztán ahogy daráltuk a részeket, kellemes csalódásként kellett egyre inkább rájöjjünk, hogy igencsak szórakoztató produkcióval van dolgunk, amelyik magába szippant.

Hangulatában a lecsupaszított, steril és metsző Devs, valamint az egy év után elkaszált gonosz házas 666 Park Avenue sorozatokat idézte, bár minőségét tekintve azoknál sokkal inkább élvezhetőbb volt. Mintha mondjuk a Rosemary gyermekét látnám viszont széria-formátumban (egyébként abból is van már sorozat, csak lenne időm megnézni!). A némileg kitalálható klisékkel és szokásosnál talán enyhébb Netflix-kompatibilis szereplőgárdával bíró szektás koncepció elkezdett kígyózni, és a végére már átment egy szívemnek oly kedves SPOILER Lovecraft-féle kozmikus narrációba, amelyhez hasonlót pont nemrég olvastam regényben (Peter Clines: 14).

Egyedül a nem-lezárást sajnálom kissé, vagyis hogy az évadot jelentő nyolc epizód nem volt elég rá, és folytatni fogják. Pedig szerintem, ha még hozzácsapnak egy-két részt, kerek egésszé tudták volna formálni, és akkor talán erőteljesebb lezárást kapunk – nem pedig egy gyengébb és katyvaszosabb kvázi-cliffhangert. A legutóbb csalódásokat okozó Lovecraft Country és a Castle Rock után egy valóban üdítő és szórakoztató darab, mindenképpen ajánlott.  8/10

Fixxerx: Eyescream-hez hasonlóan én is félve ültem le az Archive 81 elé – még a trailer alapján is egy sablonos-ijesztgetős tucatsorozatra számítottam – és kellemeset csalódtam. A netflix egyik “top” sorozata ugyanis olyan hangulatot teremtett, amire nem sok hasonló alkotás volt képes. Az atmoszférát  a misztikus történet és a folyamatos bizonytalanság (ideértve az idősíkok közötti ugrálást is) alapozta meg.

Nem amiatt volt félelmetes, mert percenként ugrott volna elő egy szellem/démon/teremtmény a hanghatások fokozás mellett – hanem mert a rendező tökéletesen eltalálta a megfelelő arányt aközött, hogy mit mutat meg – és mit bíz a fantáziánkra (itt nagyon szépen vissza is köszön a The Endless történetvezetése). Ebben az is sokat segített, hogy minden karakter egyedi, érdekes – és szinte az összes szereplőről el lehet gondolkozni, hogy “mi is motiválja” és “mi az, amit nem tudunk róla”? (Ki is derülnek bizony érdekes dolgok…). Az egyedisége és a hangulata miatt mindenkinek csak ajánlani tudom! 8/10