Ebben a harminckét írást tartalmazó gyűjteményes kötetben a műfajért rajongó olvasók által már jól ismert szerzők mellett (E. A. Poe, H. P. Lovecraft, Bram Stoker, Ambrose Bierce, Robert William Chambers, Arthur Machen) olyan irodalmi nagyságok kevéssé – vagy egyáltalán nem – ismert rémtörténeteit olvashatjuk, mint Charles Dickens, Mark Twain, Herman Melville, Sir Arthur Connan Doyle, Jack London vagy Rudyard Kipling. Ezzel együtt pedig egy színes és reprezentatív körképet kaphatunk a XVIII-tól a XX. század elejéig tartó időszak horrorisztikus irodalmának alakulásáról.

Oldalunkon már több, különféle rémtörténetekből álló gyűjteményt és bizonyos koncepciók által szerkesztett horror-antológiát bemutattunk már, azonban ez a kötet magasan kiemelkedik a mezőnyből, és nem csak pusztán fizikai méretei miatt, hiszen több mint 500 oldalt számlál. Központi célkitűzése volt, hogy minél nagyobb rálátást biztosítson a választott időszak – XVIII. századtól a XX. elejéig – rémirodalmi vonulatára és annak alakulására, valamint azt a lehető legszínesebben, legrészletesebben mutassa be.

A tematikához illő, letisztultan fenyegető borítóval bíró kötetünkben angol és amerikai szerzők által írt rövid prózák kerültek terítékre, és mivel a klasszikus (értsd: gótikus stílus) rémtörténetek hagyományaiból táplálkoznak, így az elbeszélések  (korai) döntő többsége foglalkozik kísértetekkel, túlvilágról visszatérő lelkekkel, illetve az ezek által látogatott helyekkel, úgymint örökséget jelentő családi kúriák és kastélyok.

Személy szerint nekem pont azok a novellák tetszettek, amelyek bár tartalmaztak tradicionális elemeket, mégis valamilyen szintén sikerült kilépniük ebből a merev és klisékkel teli keretből. Legyen az a témájában a természetfeletti entitásokkal való különös és/vagy félelmetes találkozáson túlmutató írás, mint például a vasúti munkás tragikus látomása (Charles Dickens: A pályaőr), egy bizarr csattanóval záruló tragikus szerelmi történet (Edgar Allen Poe: Ligeia), esetleg egy természeti jelenséghez kapcsolódó profán eszmefuttatás (Herman Melville: A villámhárítós ember).

Azonban még ezeknél is jobban élveztem azokat az elbeszéléseket, amelyekben majdhogynem véglegesen elhagyták a tipikusnak mondható gótikus elemeket vagy helyszíneket, és valami teljesen más, újdonságot jelentő dolgokkal próbálkoztak. Olvashatunk egy dániai hotel hol megjelenő, hol eltűnő szobájáról (Montague Rhodes James: A tizenhármas szám), tapétában rejlő furcsa motívumokból összeálló és egyre fenyegetőbb módon fellépő alakról (Charlotte Perkins Gilman: A sárga tapéta), esetleg az őrület egy újabb szintjét jelentő misztikus könyvről (Robert William Chambers: A sárga jel). Ellátogathatunk az észak-sark jegébe fagyott halászhajóra, amelyen különös entitás tűnik fel (Sir Arthur Conan Doyle: A Pole-star kapitánya) vagy a színes bőrű lakosság által gyakorolt titokzatos voodoo-vidékre az USA déli részére (Robert Ervin Howard: A pokol galambjai), de egy az indiai hiedelemvilágot a vérfarkas-mítosszal keverő egzotikus kalandot szintén átélhetünk (Rudyard Kipling: A fenevad jele).

Ahogy a Vörösmarty Mihály A rom című művéből vett szókapcsolatról elnevezett gyűjteményt szerkesztő Sárközy Bence az utószóban említi, bármennyire is reprezentatívra sikerült a kötetet, sajnos bőven akadtak olyan szerzők – különösen a gyengébb nemből -, akik terjedelmi okok miatt sajnos nem kerültek bele.

Tény, hogy a válogatásban helyet kapó írások megszületése óta bizony nagyot változott a világ, ezzel együtt pedig az ember ingerküszöbe, így mostani fejjel olvasva nem hatnak annyira rémületesnek, ám ha helyén kezeljük a dolgokat, akkor ez a gyűjtemény bizony kiváló olvasmány lehet. Főleg azoknak, akik a mai, mindenféle ingerekkel túlzsúfolt világból kiszakadva egy kis utazásra vágynak a régmúlt idők rémületes világába.

Értékelés: 9/10

eyescream

A könyvért köszönet a Helikon kiadónak, akiktől ITT tudjátok megrendelni a kötetet.