Az a nagy harci helyzet, hogy az eredetileg Michael Crichton agyából kipattant Congo című regény adaptációján kívül nem láttam más dühöngő majmokkal foglalkozó horrorfilmet, így nincs viszonyítási alapon, milyennek is kellene lennie. Persze ott van a régi A majmok bolygója a maga egy, két, három, négy, öt epizódjával, a Tim Burton-féle változat és a legújabb CGI-ban tobzódó trilógia, nemrégiben pedig egy szárnyas majmokról szóló idióta trash filmről is írtam, de igazából egyik sem ugyanaz a kategória. Ezen hiányosságokkal együtt élve vágtam bele ebbe a kutatólaboratóriumban játszódó majomkodásba mely egyúttal a single location tematikus hetünk záródarabja. 

Egy kutatóintézetben a címszereplő Shakma nevű pávián agresszív viselkedése elleni szert tesztelik, amikor az állat a gazdáira támad, így megbeszélik, hogy el kell altatni. Főhősünknek nincs szíve kinyírni, így csak elkábítják az állatot. Estére hősünk főnöke bezárja az egész komplexumot, ugyanis az intézmény belsejében egy élő szerepjátékot (!) terveznek játszani az összes kolléga bevonásával. Elkezdődik a kalandozás a kincsek és kódok jegyében, de nem várt akadályként az agresszív majom feltámad és egyesével henteli le a dolgozókat.

Merőben érdekes koncepció, hogy egy agresszíven viselkedő (kivételesen nem mutáns!) majom legyen a rémület okozója, de nem ördögtől való dolog. Az persze már más kérdés, hogy mennyire sikerült ez horrorisztikusra. A különféle ügyes mutatványokra és dühöngésre betanított majom képességei szinte lehengerlőek, szóval pacsi az idomárnak, viszont a szememben sajnos egyáltalán nem tűnik ijesztőnek. Egyrészt talán mert nagy általánosságban annyira nem kötnek le az állatos horrorfilmek – kivéve ugye az az annyira szar, hogy már jó CGI-hulladékok, de hisz ezt már tudhatják a Kedves Olvasók -, másrészt viszont a filmben látható képsorok több helyen is logikátlanok és hibásak.

Shakma bár egyesével esik neki áldozatai torkának és tép fel, egyszer nem láthatjuk, hogy véres lenne a pofázmánya (kivételt képez ez alól a képen is mutatott jelenet) vagy bármi más a testén. Támadáskor valami nagymacskaszerű hangot kevernek alá, ami azért elég vicces, főleg hogy tisztán látszik: szerencsétlen pávián meg sem szólal, szája teljesen zárva. Meg amikor több ízben is ajtókat rángat, nehogy már egy majom egymaga be tudja törni?! Persze a beidomított vérszomjas jeleneteknél szintén látható, hogy teljesen nyugodt az állatka. Nyilván ezekkel nem tudnak mit csinálni az alkotók.

A Shakma emberi szereplői egyébként nem sok vizet zavarnak, és talán nem spoiler ha elárulom, hogy nagy meglepetésünkre a végén senki sem éli túl a támadásokat, még a főhős csinos kis hugicája sem. Forgatókönyv gyenge lábakon áll – fináléban látható majomcsapda például egész egyszerűen fenomenálisan erőltetett -, de nyilván megbocsájtható hülyeségeket tartogat. Viszont amikor egy-két helyen felcsendülnek a Dead Alive (Hullajó) jellegzetes dallamai, azon azért már én is összehúztam a szemem. Legfeljebb horror-kuriózumként ajánlhatom az edzettebb és retrókért lelkesedő fanatikusoknak, mert sem minőségileg, sem pedig szórakoztatásügyileg nincs a topon.

Értékelés: 5/10

eyescream