1906-ban Alexander Saxton professzor (Christopher Lee) egy rejtélyes őskori leletet talál Mandzsúriában, ami talán választ adhat számos kérdésre az evolúció tudományában. Felfedezését Európába szeretné szállítani, ezért felszáll a transz-szibériai expresszre, ami a tudóst és leletét Moszkvába viszi. A vonaton Saxton találkozik kollégájával és riválisával, Wells doktorral (Peter Cushing), majd hamarosan rejtélyes halálesetek rázzák meg az expressz utasait. A két tudós hamar kideríti, hogy a gyilkosságokhoz az őskori leletnek van köze, ami talán még öregebb és még különlegesebb, mint azt kezdetben gondolták…

Eugenio Martin horrorfilmje nem hazudtolja meg a korszakot, amiben készült: a Horror Express egy vérbeli klasszikus szörnyfilm, viktoriánus hangulatával, magával ragadó zenéjével és szereposztásával. Christopher Lee és Peter Cushing játéka ismét felejthetetlen, habár ezúttal a megszokottól ellentétben egymás oldalán harcolnak a gonosz ellen. Ellenfelük ezúttal egy test nélküli idegen, aki más lényekbe bújva, átvevén felettük az irányítást, szívja ki a tudást és tapasztalatot az emberekből, hogy ezáltal váljon erősebbé. Ez a koncepció, bár hasonlóak már korábban is megjelentek a filmvásznon, véleményem szerint rendkívül eredeti és ötletes. Mindezek mellett lehetővé teszi, hogy ne egy, hanem lényegében három gonosz legyen az alkotásban, mellyel a mű igazán fordulatossá és izgalmassá válik. Az idegen első gazdateste, egy évmilliókkal ezelőtt élt humanoid lény, mely páratlanul ijesztően néz ki, a maszkmesterek kitettek magukért a megalkotása során. Azok a pillanatok, melyekben a lény váratlanul elkapja és kiszívja a tudást a magatehetetlen emberekből, rendkívül rémisztőre sikeredtek. Az ijesztő atmoszférához még egy lapáttal tesz hozzá a cselekmény helyszíne, a transz-szibériai expressz, mellyel az írók egy régi horrorfilmes trükköt használtak ki: elszeparálták a szereplőket a környezettől, akiknek így egyedül kell megtalálniuk és megállítaniuk földönkívüli ellenségüket. A szereplők közül érdemes még kiemelni az Alberto de Mendoza által alakított Pujadrov atyát, aki kezdetben mint istenfélő, a gonoszról mindent tudni vélő papként jelenik meg, később pedig ő maga válik az események fő mozgatórugójává.

A film az első bő egy órában, mint maga a vonat, ahol a cselekmény játszódik, zakatol előre, zseniálisan használva fel a korszak horrorfilmes kliséit. Azonban a cselekmény vége felé, szinte teljesen véletlenül emel be egy másik történetszálat, melynek főszereplője az a Telly Salavas, akit egyébként nem feltétlen a horror filmes munkásságról ismerünk. Bár Salavas rendkívül hitelesen hozza kissé zavarosan elképzelt és megírt karakterét, beemelése a történetbe eléggé ad hoc, véleményem szerint ez a horror expressz nélküle is tovább zakatolt volna. Egy másik momentum, ami kissé bökte a csőröm a mű megtekintése közben, az a tudományos maszlag amivel a lény eredetét próbálták megmagyarázni. Igen, tudom valóban, hogy nem egy dokumentumfilmet nézem a Discovery Channelen, de azért van egy szint, ami fölött már nehezebben emésztem meg a tudományos hiteltelenséget, ha az írók azt mindenáron bele akarják emelni az alkotásba.

Összességében, a Horror Express, egy-két apróbb hibától eltekintve egy hamisíthatatlan klasszikus szörnyfilm, annak minden bájával. Bátran merem ajánlani mindazoknak, akik érdekel Lee és Cushing munkássága.

Értékelés: 8/10

Kiknek ajánljuk: A klasszikus szörnyfilmek kedvelőinek. Nem fogjátok megbánni. 

Kele-man