Bő egy hónappal ezelőtt, 2021. július 24-én az amerikai erőszaktevő és sorozatgyilkos, Rodney Alcala elhunyt a börtönben. A férfi hetvenhét esztendős volt és természetes halált halt, annak ellenére, hogy kalandos élete során többször majdnem kivégezték. Összesen tíz emberölést sikerült rábizonyítani, áldozatainak valódi száma azonban akár a százat is elérheti. Emellett egy, nagyjából ezer darabos, fiatal nőket (és néhány fiút) ábrázoló fényképből álló gyűjteményt is felhalmozott. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a hetvenes évek végén, két gyilkosság között szerepelt egy népszerű társkeresős televízióműsorban, és meg is nyerte azt.

Korai évek

Rodney James Alcala Rodrigo Jacques Alcala Buquor néven született 1943. augusztus 23-án, a Texas állambeli San Antonio-ban. Szülei mexikói-amerikaiak voltak, s 1951-ben, amikor súlyos beteg nagymamája elhatározta, hogy szülőföldjén kíván meghalni, az egész család visszaköltözött vele Mexikóba. 1954-ben a fiú szülei elváltak, ő pedig anyjábal és testvéreivel visszatért az USA-ba, egészen pontosan Los Angeles külvárosába. A szülők válását leszámítva a család hétköznapi élete harmonikusan zajlott, illetve Rodney népszerűnek számított az iskolában is: jól tanult, sportolt, csajozott, rengeteg barát vette őt körül.

A fiú 1961 -ben, tizenhét éves korában belépett az Egyesült Államok hadseregébe, ahol hivatalnokként szolgált. A gondok itt kezdődtek. 1964-ben arra a hírre, hogy imádott édesapja elhunyt, idegösszeroppanást kapott. A sereg pszichiátere antiszociális személyiségzavarral diagnosztizálta, ám a későbbi események tükrében ez a kórkép nem igazán állja meg a helyét. Hivatali idejét nem is töltötte ki, engedélyezték számára az azonnali leszerelést, utána visszaköltözött édesanyja házába. Egy ideig képzőművészetet tanult a ULCA-n, ám az iskolát nem fejezte be.

Gyilkosságok

Rodney Alcala először 1968-ban került a rendőrség látóterébe, amikor felcsalt a lakására egy nyolcéves kislányt, név szerint Tali Shapiro-t, majd megerőszakolta és meg is ölte volna, ha egy szemtanú nem avatkozik közbe. Az illető értesítette a hatóságokat, de mire a törvény emberei kiértek a helyszínre, Alcala kereket oldott. Az elfogatóparancs elkerülése érdekében egészen a keleti partig meg sem állt, New York-ban elvegyült a tömegben, s onnantól a “John Berger” álnevet használta. Rövid idő alatt a pezsgő éjszakai élet részévé vált, rengeteg barátra tett szert, sőt, a New York University filmes szakára is beiratkozott, ahol egyik tanára maga Roman Polanski volt. Az FBI 1971 elején felvette őt a tíz legkeresettebb szökött bűnözőjének listájára.

Hogy pénzhez jusson, 1971 nyarán jelentkezett egy New Hampshire-i gyerektáborba, felügyelőnek. Mielőtt azonban elment volna a táborba, manhattani lakásán végzett a huszonhárom éves légiutas-kísérővel, Cornelia Michel Crilley-vel. A gyilkosság 2011-ig megoldatlan maradt. A New Hampshire-i táborban is népszerű volt a gyerekek között, mindig megtalálta velük a közös hangot. Egy nap azonban a szerencse elpártolni látszott tőle, amikor két diákja elment a közeli postára levelet feladni és meglátták a falon kifüggesztve az FBI felhívását, amelyen ugye szerepelt az ő fényképe is. A lányok azonnal hívták a rendőrséget, Alcala-t pedig letartóztatták és kiadták Kalifornia államnak. Addigra Tali Shapiro és szülei Mexikóban kezdtek új életet és teljesen elzárkóztak mindenféle tanúskodástól, tehát a férfi tárgyalásán sem jelentek meg. Rodney Alcala-t tanúk híján nem tudták nemi erőszak és gyilkossági kísérlet miatt elítélni, csupán három évet kapott gyermekbántalmazásért.

Mivel a börtönben jól viselkedett, kedvezménnyel, tizenhét hónap leülése után feltételesen szabadlábra helyezték, 1974-ben. Szabadságát képtelen volt megbecsülni: kevesebb, mint két hónappal később ismét a bűn útjára lépett. Egy tizenhárom éves lányt (a rendőrségi jegyzőkönyvben “Julie J.”-ként szerepel) marihuánával kínált, valamint kényszerítette, hogy csókolózzanak. Ez további két év börtönt eredményezett. Második szabadulása után, 1977-ben Alcala nevelőtisztje engedélyezte, hogy pártfogoltja meglátogassa rokonait New York-ban. Feltételezhetően egy héttel a városba érkezése után megölte a huszonhárom esztendős Ellen Jane Hover-t, aki a népszerű hollywoodi Ciro elnevezésű éjszakai klub tulajdonosának lánya volt és nem mellesleg Dean Martin és Sammy Davis Jr. keresztlánya. Maradványait a Westchester megyei Rockefeller -birtok területén találták meg elásva.

Főhősünk történetének még korántsem mondható, hogy itt lenne a vége. 1978-ban állást kapott a Los Angeles Times-nál, mint gépíró, s emellett amatőr szinten a fotózásba is belekóstolt. Ebben az időszakban több száz fiatalnak (nőknek és néhány fiúnak is) mesélte be, hogy profi divatfotós, és meggyőzte őket, álljanak modellt neki. A képeken szereplő alanyok legtöbbször meztelenül vagy lenge öltözetben, esetleg fürdőruhában voltak láthatók, számos fotón maga Alcala is szerepelt. Ezeket a fényképeket aztán bevitte az LA Times szerkesztőségébe, hogy kollégáinak dicsekedjen velük.

Dating Game

Ugyanebben az évben Rodney Alcala jelentkezett a Dating Game című népszerű társkereső show-ba, mint potenciális agglegény, aki szíve hölgyét keresi. (A játék lényege, hogy egy egyedülálló nőnek három agglegény közül kell kiválasztania, akivel majd randevúra megy, az általa feltett kérdésekre adott válaszok alapján. A versenyzőket nem láthatja, mert egy fal választja el őket egymástól.) A műsorvezető, Jim Lange “sikeres fotósként” mutatta be őt, aki tizenhárom éves kora óta hódolt e szenvedélyének. Alcala rendkívüli módon élvezte a szereplést, sziporkázott a kamerák előtt, vetélytársait alig hagyta szóhoz jutni, partnernőjével pedig gátlástalanul flörtölt, nem volt kérdés, hogy ki lesz a műsor győztese. Partnernője, Cheryl Bradshaw azonban az első randevú után nem volt hajlandó vele többet találkozni, elmondása szerint azért nem, mert hátborzongatónak találta őt. A bűnügyi profilozó, Pat Brown szerint a tévéműsor után Alcala legalább három nőt ölt meg, mert képtelen volt megemészteni a visszautasítást.

Lebukás, börtönévek, tárgyalások

Robin Samsoe 1979. június 20-án tűnt el Huntington Beach-ről, miközben éppen balettórára igyekezett néhány barátnőjével. Bomló testét tizenkét nappal később találta meg Los Angeles htárában egy parkőr. Samsoe barátai eltűnésének napján látták egy nagy hajú idegen férfival beszélgetni, aki odament hozzájuk és megkérte őket, hadd készítsen néhány fényképet. A többiek nemet mondtak, de a tizenkét éves lány elment vele, és ellógta a balettórát. A nyomozók rövidesen megtalálták a párhuzamot az ismeretlen férfi és Alcala között. Házkutatást rendeltek el a férfi édesanyjának házában, a Monterey Parkban, ahol sok egyéb más mellett egy nyugtát is találtak egy Seattle-ben bérelt tárolóhelyiségről. A tároló nagyjából ezer fényképet rejtett, valamint különböző tárgyakat, köztük Samsoe fülbevalóját.

Ezek után Rodney Alcala-t harmadszor is letartóztatták, s óvadék ellenében sem szabadulhatott. Bíróság elé 1980 elején került, ahol halálra ítélték, Robin Samsoe meggyilkolása miatt, de a kaliforniai legfelsőbb bíróság hatályon kívül helyezte az ítéletet, mert az esküdteket helytelenül tájékoztatták korábbi szexuális bűncselekményeiről. Hat év raboskodás után, 1986-ban ismét volt egy tárgyalása, ahol ugyancsak halálra ítélték, áttörést azonban ez sem hozott, szintén nem állt rendelkezésre elegendő információ az esküdtek számára. úgyhogy ezt a vádat is ejtették. Alcala a második tárgyaláson azt mondta, hogy a parkőrt, aki Samsoe holttestét megtalálta, hipnotizálták a nyomozók. Ezt az állítását természetesen mindenki afféle nevetséges, szánalmas próbálkozásnak tartotta.

Amikor a 2000-es évek elején a DNS technológiát elkezdték széles körben alkalmazni a bűnügyek megoldásánál, Rodney Alcala ügyét is felülvizsgálták. 2003-ban további áldozatokat tudtak a férfihoz kapcsolni, ők mind 1977 és 1979 között lelték halálukat. A tizennyolc éves Jill Barcomb, a huszonhét esztendős Georgia Wixted, a harmincegy éves Charlotte Lamb (különben az ő fülbevalóját is megtalálták a seattle-i tárolóban) és a huszonegy esztendős Jill Parenteau esetét hozzáadták Robin Samsoe megöléséhez, és az ügyészség indítványozta az Alcala-ügy újratárgyalását, ám az igazságszolgáltatás malmai olyan lassan őröltek, hogy a gyilkos csak 2010 elején állt újra bíróság elé.

Harmadik tárgyalásán tehát immáron ötrendbeli gyilkossággal vádolták. Rodney Alcala úgy határozott, hogy nincs szüksége ügyvédre, saját magát fogja védeni. A tárgyalás öt órán át tartott, amibe egy kis színi előadás is belefért: Alcala hangját elváltoztatva kérdéseket tett fel saját magának, saját magát “Alcala úrnak” szólítva, kvázi eljátszotta az ügyész szerepét, majd rendes, normál hangján válaszolt is ezekre a kérdésekre. A jog kérlelhetetlen szolgáit ez nem hatotta meg, így Alcala stratégiát váltott: azt állította, nem emlékszik arra, hogy megölt volna bárkit is, ám miután azt látta, hogy ez sem hat meg senkit, feladta és a végén meg sem kísérelte tagadni a gyilkosságokat. Kevesebb, mint két napig mérlegelt az esküdtszék, s 2010 márciusában harmadszor is halálra ítélték, ezúttal érvényesen. A tárgyaláson mindenki meglepetésére, Tali Shapiro is jelen volt tanúként.

• 

2011 januárjában a manhattani esküdtszék vádat emelt Cornelia Crilley és Hellen Hover meggyilkolásáért is, annak ellenére, hogy a new york-i hatóságok megszüntették az Alcala ellen folytatott eljárást. Két évvel később, 2013. január 7-én a manhattani bíróság még további huszonöt és börtönre ítélte a férfit, mivel New York államban 2007-ben eltörölték a halálbüntetést.

Azonosítatlan fényképek

Tárgyalásával egy időben a Huntington Beach-i, kaliforniai és a new york-i rendőr-főkapitányságok összefogtak és százhúsz darab Alcala-fényképet tettek közzé az interneten, és kérték a lakosság segítségét a rajtuk szereplő ismeretlen fiatalok azonosításában. Gyanújuk szerint a férfi még több ember halálát okozta, mint amennyit sikerült rábizonyítani. (A többi, nagyjából kilencszáz kép túlzott szexuális tartalma miatt nem minősült szalonképesnek ahhoz, hogy kikerüljön a világhálóra.)

Az első hetekben körülbelül huszonegy nő azonosította saját magát, de szép számmal érkeztek rokonok is, akik eltűnt szeretteiket látták viszont a képeken, ám gyilkosságokkal egyiket sem lehetett összekapcsolni. 2013-ban történt először olyan, hogy gyilkosság áldozata szerepeljen az egyik képen. Ő nem volt más, mint a huszonnyolc éves Christine Thornton, akinek fényképét egyik családtagja ismerte fel, s a nő holttestén még 1982-ben találták meg Wyomingban. A holttesten lévő DNS-minta egyezett Alcaláéval, így 2016-ban újabb gyilkosságért ítélték el.

Ezután még két hasonló esetben vezettek el a fotók az elhunytakhoz: a 13 éves Antoinette Wittaker 1977 júliusában és a 17 éves Joyce Gaunt 1978 februárjában vesztette életét. A seattle-i tárolóban mindkét lánytól találtak ékszereket és a DNS-minták is stimmeltek. Felmerült, hogy Alcala lehet felelős a 19 éves Pamela Jean Lambson meggyilkolásáért is, aki egy kirándulás során tűnt el a kaliforniai Marin megyében. A nő ekkor hat hónapos terhes volt és állítólag elszökött otthonról, hogy egy fotóssal találkozzon. Alcala azt mondta, bár igaz, hogy találkoztak és le is fényképezte a lányt, de nem ölte meg. Lambson összeroncsolódott testét egy túraútvonalon találták meg még 1977-ben, ám sem ujjlenyomatot nem tudtak róla venni, sem használható DNS-minta nem áltt rendelkezésre, így ezt jogilag nem lehetett a férfi számlájára írni.

Rodney Alcala fényképei a mai napig fent vannak a neten, arra várva, hogy további személyek vagy hozzátartozók jelentkezzenek azonosításra.

Halála és további érdekességek

Rodney Alcala 2021. július 24-én, hetvenhét éves korában természetes halált halt a kaliforniai Corcoran-ban található büntetésvégrehajtási intézetben. A rácsok mögött volt ideje könyvet is írni, You, the jury című kötetében tagadta Robin Samsoe megölését és valaki másra akarta kenni a dolgot. Emellett kétszer be is perelte a kaliforniai büntetésvégrehajtás rendszerét, egyszer azért, mert elcsúszott a nedves padlón és megsérült, másodszor pedig azért, mert a börtönben megtagadták tőle a zsírszegény diétát.

A börtönben állandó pszichiátriai vizsgálatnak is alávetették, amelyek során számos diagnózis született. A korábbi antiszociális személyiségzavart elvetették, helyette a nárcisztikus személyiségzavar, a borderline személyiségzavar és a pszichopátia nyertek bizonyítást, valamint az is, hogy a szexuális jellegű szadizmusban is kifejezett örömét leli. További érdekesség, hogy Alcala-t személyisége, viselkedése és a gyilkosságok elkövetési módja tekintetében gyakran szokták Ted Bundy-hoz hasonlítani.

Filmek Rodney Alcala-ról

2017-ben jött ki a Dating Game Killer című film, amely életrajzi ihletésű alkotás. A rendező Peter Medak magyar származású, elsősorban sorozatokban jeleskedő filmes volt, maga a mű pedig az amerikai Investigation Discovery televíziócsatornán került adásba 2017. december 3-án.

A történet az egyik áldozat gyászoló anyját helyezi a főszerepbe, aki bosszút esküszik lánya ismeretlen gyilkosa ellen, ami nem is lenne rossz megközelítés – a kivitelezés azonban egyenesen nevetséges. Guillermo Díaz Alcala szerepében egészen borzasztóan fest – lássuk be, hogy Alcala megjelenésének központi eleme a hajkoronája, melyre minden bizonnyal igen büszke volt, ezeknek a filmeseknek meg még egy normális parókára se tellett. A színészi játék sem kevésbé rossz, ráadásul az írók is kimaxoltak minden lehetséges klisét. A cselekmény ugrál az időben, ami alapvetően nem lenne baj, de ezt sem tudták jól megoldani – ahelyett, hogy szórakoztatna és érdekesebbé tenné a történetet, csak felszabdalja, és kérdéseket hagy maga után. Egyetlen esetben tudom csak ajánlani ezt a filmet bárkinek is: ha valamilyen bizarr okból kifolyólag viccesnek találod Alcala történetét, ezen a filmen garantáltan hülyére fogod röhögni magad, mert még az is fel-felnevet, akit egyébként érdekelt volna egy drámai feldolgozás.

2021-ben a Netflix bejelentette, hogy Rodney és Sheryl címmel ugyancsak életrajzi filmet fognak készíteni Anna Kendrick főszereplésével. Ez egy várt cím lehet, és bízzunk benne, hogy kellően komolyan veszik majd a produkciót, hogy kaphassunk egy tisztességes feldolgozást is.

Hogy hűséges olvasóink ne maradjanak ajánlás nélkül, a film elkészültéig a Wondery podcastjére szeretném felhívni a figyelmet, ami közel öt és fél órában meséli el a sorozatgyilkosság eseményeit, és teszi ezt igen fordulatos, kifejező és szórakoztató formában. E cikk elkészültéhez is élmény volt hallgatni.

Norka & Blissenobiarella