A pandemiás időszak kétségtelenül az egyik legjobban várt, és talán legígéretesebbnek tűnő produkciónak számított a Jordan Peele (Get Out, Us) hathatós közreműködésével készült új Kampókéz mozi, amelyet eredetileg a tavalyi évben bemutattak volna. Azt már az 1992-ben Clive Barker novellájából készült klasszikusból tudni lehetett, hogy finoman szólva sem számíthat túl sok jóra az, aki egy tükör előtt állva ötször egymás után kimondja a címszereplő rettegett nevét. De hogy ezenfelül milyen új és/vagy extra élményeket tud nyújtani a modernizált változat, arról a kattintás után olvashattok.

Egy feltörekvő, fiatal afro-amerikai festőművész, Anthony McCoy alkotói válságát az ismerősei szakítják félbe, amikor egy összejövetel alkalmával elmesélik neki Kampókéz legendáját. Hősünket láthatóan felcsigázza a sztori, ezért munkája nem lévén szinte azonnal felkeresi a Cabrini nevű elhanyagolt állapotban lévő, feketék által lakott negyedet, majd terepszemléje után egy helyi lakostól bővebb információkat is szerez a helyi mítoszként számon tartott címszereplőről. Ettől kezdve pedig megszállottan gyártani kezdi a Kampókézről szóló alkotásokat, valamint darázs által megcsípett keze is különös változásokon megy keresztül…

Mindenképpen dicséretes, hogy Nia DaCosta mozija nem csupán egy mostanság divatos remake (esetleg reboot?) viszonylag biztos anyagi hasznot hajtó egydimenziós funkciójával készült, hanem a klasszikus mozi örökségének figyelembevételével. Egyfajta hommage, sőt továbbmegyek: a már korábban bemutatott mitológiát építve, azt kibővítve rendkívül tudatosan folytatja tovább Clive Barker The Forbidden című novellájának értelmezését. Egy gyors megjegyzés: az író rajongójaként hatalmas szívfájdalmam (és szerintem nem csak nekem), hogy az eredetileg hatkötetes Vérkönyveket két magyarra lefordított rész után nem folytatták tovább. 

Az 1992-ben készült változathoz hasonlóan a mostanira sem használnám kifejezetten a horror címkét, mert bár terminológiailag ide sorolható, és könnyebb rá ekként tekinteni, szerintem inkább természetfelettivel operáló, misztikus thrillerhez van közelebb. Ebből kifolyólag vagy pont emiatt ez az alkotás inkább szeretne mesélni egy különleges és megmagyarázhatatlan, mégis a mindennapi élethez köthető történetet, mint szimplán megfelelően adagolt jump scare-kkel hatásvadász módon paráztatni. Nyilván láthatunk benne néhány igényes és ötletesen kivitelezett kaszabolást – továbbá számomra irreleváns szekvenciát (fehér tinik iskolai vécében való kivégzése), némi easter egg is felbukkan (Tony Todd, valamint Cliver Barker, regény formában) – mégis inkább a magára a Kampókép-mítoszra összepontosít. Erre a kollektív tudatra, jelenségre, utolsó mentsvárra és egyben menekülési útvonalra – ahogy látni fogjuk.

A nyomokban CGI-t tartalmazó megvalósításra szerencsére egyáltalán nem lehet panasz. Már az első percekben beúszó atmoszférikus képsorokról (fordított látásmód) lerí Jordan Peele hatása – aki látta az Us című produkciót, kb. tudja milyen analógiáról beszélek -, de jelen film zeneiségében is vissza-visszaköszönnek az említett műre hajazó témák. Az árny(báb)játékokban megjelenő bábuk szerepeltetése pedig szintén hasonlóan fenyegetőnek ható motívum, mint a Babadook esetében. Persze nem is lenne Jordan Peele produkció, ha a jobbára ismeretlen afro-amerikai színészeket felvonultató műben a fekete kisebbségek elnyomott helyzete és mindennapi végeláthatatlan harcaik mellett a Mi-hez hasonlóan nem kerülnének terítékre olyan általánosan érintett témák, mint a dzsentrifikáció, a sznobizmusba hajló művészvilág kritikája vagy éppen a rendőrségi rasszizmus.

Másfél órás játékidejében – amit valamiért hosszabbnak érzékeltem – egy percre sem ül le a cselekmény, bár a kurta-furcsa vége még nekem is egy kissé összeszedetlennek tűnt.  Lehetséges, hogy az eleve magas ingerküszöbbel indító új(abb) generációknak ez kevés, és jóval vérgőzösebb mozit vártak, én viszont egy teljesen korrekt újragondolásnak, folytatásnak érzem. Amelynek ereje nem az elődje szolgai másolásában rejlik, hanem a modernizálás jegyében elkövetett, biztos kezű mitológiaépítésben és kreatív újító szándékban.

Értékelés: 8,5/10

eyescream

A film megtekintését ezúton is köszönjük a Forum Hungarynak.