A Netflix továbbra sem hisz a nyári uborkaszezonban, a streaming-óriás a legforróbb hónapokban is hétről-hétre új tartalmakkal bombázza előfizetőit. Természetesen kedvenc műfajunk sem maradhatott ki a szórásból, a július azonban a szokásosnál is erősebbre sikeredett horror szempontból. Az egész hónapot felölelte A félelem utcája trilógia, miközben kaptunk egy Resident Evil animációs sorozatot (A kaptár – Végtelen sötétség), egy új spin-off epizódot a kosztümös dél-koreai zombi-drámához (Kingdom – Ashin Of The North), és érkezett egy repülőgép eltérítős, vámpíros darab Németországból (Vérvörös égbolt).

Az eurohorror szerelmeseinek különösen a kedvében járt a legnagyobb virtuális téka, hiszen július 14-én egy olasz horrorfilm is landolt a kínálatban. A nemes egyszerűséggel Közönséges horrorsztori (A Classic Horror Story) címmel ellátott alkotás a bemutató alapján egészen jó mókának tűnt, lássuk mit tartogat számunkra a nagy tradíciókkal rendelkező itáliai horrorfilm készítés legújabb darabja!

Filmünk kezdetekor öt vadidegen kerül össze egy telekocsis szolgáltatásra: van itt kapcsolati válságban tengődő doktor, laza filmgeek arc, némileg idegesítő szerelmes párocska és persze cseppet sem gondtalan fiatal főhősnőnk. Egy buta malőrnek köszönhetően a társaság az egyik este balesetet szenved, de mire magukhoz tértek, már egy mezőn találják magukat egy kis faház szomszédságában. Sokáig nem történik semmi, majd fenyegető csuklyás alakok tűnnek fel, és miután a padláson egy kivágott nyelvű kislányt találnak, menekülőre fogják. Persze ugyanoda jutnak vissza, úgyhogy inkább a bújócskát választják…

eyescream: A kétmondatos szűk és klisés leíráson kívül semmi releváns információ nem volt birtokomban erről az olasz alkotásról, csupán annyit tudtam rólam, hogy Netflixes produkció. És mint ilyen, annyira szar nem lehet, gondoltam. Helyesen, sőt konkrétan kellemeset csalódtam benne. Az alkotás kezdetben egy sokadik elcsépelt Wrong Turn installáció is lehetne az erdőben balesetet szenvedett fiatalok klisés szituációjával, aztán amikor megjelenik az erdei faház, és később a rejtélyes maszkos alakok, agyunkba villogni kezd a nagybetűs SLASHER felirat. Bizonyos kínzások eredményeit látva meg talán még a potenciális Torture Porn jelző sziréna is. Szinte alig éljük bele magunkat a feszültségtől tobzódó szituációba, máris egy teljesen másik alzsáner köszön be hozzánk, méghozzá a folk-horror: mindenféle totemek meg szalmabábuk, agancsos-szektás rituálék és hasonló finomságok. (Helló, Fehér éjszakák!)

De ezzel még nagyon nincs vége, ugyanis a cselekmény kétharmadánál egy rafinált csavarral teljesen irányt vált a produkció, és átmegy metába. (Írhatnék egy konkrét filmet is hozzá, mint analógiát, de nem teszem, mert az szerintem spoiler lenne.) Viszont az eddigi izgalmakat a fordulat utáni szűk húsz perc már egyáltalán nem tudja hozni, és némileg érdektelenségbe fulladva ellaposodik, nem tud túl sok mindent kezdeni magával. Pedig basszus olyan jól indult: gyönyörűen fényképezett jelenetek, a The VVitch-re hajazó cidris kísérőzene, és persze a nézők idegeivel való permanens játék. Mindezt értékelve, és főleg a rohadék jópofa csőbe húzás miatt nálam: 8/10

afiaf: Nehéz masszívabb spoiler nélkül írni a Roberto De Feo és Paolo Strippoli együttműködésében készült agymenésről, hiszen már önmagában a cím is rengeteget elárul. Itt bizony nincs zsákbamacska, a Közönséges horrorsztori címéhez hűen valóban igyekszik minden elérhető forrásból meríteni, így a befejező harmadig minden bizonnyal eszünkbe jut a Gonosz halott, a Péntek 13, a Fehér éjszakák vagy a Fűrész/Motel kínpornó alműfaj. A képkockák pörögnek, közben soroljuk magunkban az éppen aktuális horrorfilm címét, aztán jön a nagy csavar, ami után én már nem is nagyon tértem magamhoz 🙂

Ahogy eyescream kolléga is említette, érkezik a meta-vonal, de sajnos ez nem áll annyira jól az olaszoknak, mint mondjuk a Ház az erdő mélyén (The Cabin In The Woods) esetében. Ráadásul a humor-faktorral is erősen küzdenek az alkotók. Ettől függetlenül a film túlnyomó része működik. Tisztán érződik a műfaj iránti szeretet, nagyszerűen fényképezett, kellően hangulatos alkotás a Közönséges horrorsztori, de a befejezés eléggé leülteti az összképet. A stáblista közben látható iróniával átitatott jelenet miatt végül mosolygó arccal hagytam ott a filmet, így a közepes pontszám ellenére is megtekintésre ajánlott darabról van szó, de ettől több volt a történetben. 6/10